Napunk

Belefáradtam a hosszú távú kapcsolatba a passzív partneremmel. Hogyan szakítsak vele úgy, hogy ne fordítsam vissza az eddigi változást az életében?

Illusztráció - Midjourney
Illusztráció – Midjourney

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Tanácsot tudna adni, kérem, arra vonatkozóan, hogyan szakítsak a hosszú távú partneremmel úgy, hogy a végén ne veszítse el a munkáját, ne érezze magát értéktelennek, feleslegesnek, inkompetensnek? A kérdés drámaian hangzik, de úgy gondolom, hogy a barátom alacsony önértékeléssel küzd (amit tagad) és a korábbi szakításai, amelyekről nekem is beszámolt, hosszú távon negatív hatással voltak rá (elveszítette a munkáját, cigarettázni kezdett és hasonlók).

A kapcsolatunk kezdetén munkanélküli volt. Két hónappal később már talált munkát, amelyet most is végez, de nem tud benne kiteljesedni és nagyon keveset tesz annak érdekében, hogy beosztást váltson a vállalatnál, ahol dolgozik, vagy más munkát keressen. Az életével csak tessék-lássék módon elégedett. Nincsenek hobbijai, kivéve a videójátékokat (más elfoglaltságok, amelyeket együtt próbáltunk ki, nem kötik le hosszú távon), emellett pedig passzív az életében is. Elutasít bármiféle segítséget, a párterápiát, a pszichológust, vagy akár csak beszélgetést arról, miként dolgozhatna saját magán.

A párom 32 éves, nem fejezte be a főiskolát, mert nem akaródzott neki (ezek az ő szavai), csupán néhány hónapja költözött el először „úgy igazából“ a szüleitől. (Ezt csak azért említem, hogy érthető legyen a kényelem utáni igénye.) Felajánlottam neki, hogy egy évre béreljünk ki egy lakást közösen, hogy megnézzük, hogyan megy az együttélés. Már most tudom, hogy nem bírnám a kényelme és a felelőtlensége miatt, akkor sem, ha ez pszichikailag valószínűleg a javára válna.

Az évek során többször is megpróbáltam vele a kiégésről beszélgetni. Eleinte elutasította; néhány évvel később elismerte, hogy talán erről van szó, de végül semmire sem jutottunk vele. Kipróbáltam a „gentle parenting“ módszert, eredménytelenül. Nem történt nagyobb változás az önmegvalósítással kapcsolatos motivációjában és az önmagával szembeni felelősségérzet kapcsán sem.

Tisztában vagyok vele, hogy nincsenek kapcsolati problémáink, csakhogy amíg én az évek során x-szer „felnőttem“, ő változatlanul és tétlenül éli az életet. Nincs motivációja és akarata arra, hogy bármit is tegyen, teljesítse az önmagával szembeni kötelezettségeit, vagy akár csak beismerje, hogy ez probléma lehet, és ez kikészít engem. Nem akarok neki ultimátumokat adni, ezt ő maga sem találja hasznosnak. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy nagyon bántaná, ha „kényszeríteném“.

A kérdés tehát, hogy miként szakítsak egy olyan emberrel, aki elutasít mindenféle vitát ezekről a témákról és nem kér a segítségből sem, ugyanakkor az életének nincs iránya, és minden alkalommal dühös lesz, amikor beszélni akarok erről. Társként belefáradtam ebbe a kapcsolatba, idegen emberré kezdek válni a saját szememben, és kezdek undort érezni a párom irányában. Tudom, hogy ha hazaérünk a munkából, ő megint csak a számítógép előtt fog ülni, és nem lesz hajlandó még csak beszélni sem a problémáról.

Attól félek, ha megmondom neki, hogy ilyen körülmények között nem látom a közös jövőt, akkor megint magába zárkózik, visszaköltözik a szüleihez, és bármilyen változás is volt az életében, az visszafordul. A párom egy jó ember, támogatott, amikor szükségem volt rá, sok mindenért hálás vagyok neki, és szeretném garantálni, hogy az a kis elmozdulás, amit az önmagával szembeni felelősségében véghezvitt, megmaradjon. És hogy ne érezze azt, hogy valami „nincs rendben“ vele, és „inkompetens“, miközben csak az én igényeimről van szó egy potenciális partnerrel és a kapcsolatommal szemben, ő pedig tud ezekről az igényekről.

Mária, 28 éves

Martin Miler pszichológus válaszol

Kedves Mária,

Többször is elolvastam a levelét, a fejemben pedig újra és újra

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Lélek

Párkapcsolat

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak