Napunk

A Klapka-szobor komolyabb eseményeket is túlélt, mint hogy napszemüveget adtak rá – kis szobortörténet

A Klapka tér 1938-ban. Fotó - Fortepan / Horváth József
A Klapka tér 1938-ban. Fotó – Fortepan / Horváth József

Nem sokkal halála után Komáromban szobrot emeltek Klapka György, a szabadságharc hős tábornokának emlékére. Az azóta eltelt több mint egy évszázadban a város jelképévé vált alkotás sorsa szorosan összefonódott a Komáromot ért történelmi változásokkal.

Komárom városközpontjában, a róla elnevezett téren, a városháza előtt áll Klapka György honvédtábornok tiszteletet parancsoló, egész alakos szobra. A bronzból készült, 2,6 méter magas, bástyát mintázó talapzaton álló alkotás mára minden tekintetben a város jelképévé vált.

Ehhez azonban hosszú út vezetett. A szimbolikus térfoglalás jegyében Komárom magyar vonatkozású szobrainak jelentőségét a világháborúkat követő politikai változások idején az államhatalom megpróbálta háttérbe szorítani, illetve a szobrok megsemmisítése is szóba került a második világégés után.

Klapka és Komárom

A morva származású, német anyanyelvű Klapka György 1820-ban született Temesváron, az 1848–49-es forradalom és szabadságharcig nem volt kötődése Komárom városához. Ez egy csapásra megváltozott, amikor a Damjanich János és Klapka György vezetésével érkező magyar sereg az osztrákok által már 1848 decembere óta ostromlott Komáromot 1849. április 22-én felmentette, majd néhány nappal később sikeresen áttörték az ostromgyűrűt is.

Május folyamán aztán az ekkor mindössze 29 éves honvédtábornok a komáromi vár parancsnoka lett. Neve azt követően vált halhatatlanná, hogy az általa vezetett várvédők az augusztus 13-i világosi fegyverletétel után még további másfél hónapon át védték a szabadság utolsó szigeteként megmaradt Komáromot.

Végül 1849. szeptember 27-én Haynau hadiszállásán, a Komáromtól félmérföldnyire fekvő Herkálypusztán kötötték meg a várvédők fegyverletételét rögzítő szerződést. A kialkudott menlevél értelmében nagyjából 30 ezer fő mentesült a szabadságharcban való részvételért járó retorziók alól.

Klapka György portréja. Forrás – wikimedia.org/

A várat október 1-jén átadták az osztrák csapatoknak, Klapka pedig előbb Londonba, majd később Genfbe távozott. Komárom egykori várparancsnoka nemzetgyűlési képviselőként a svájci közéletbe is bekapcsolódott, majd az 1866-os porosz–osztrák–olasz háború során  az ún. Klapka-légió élére állt. Hazájába csak a kiegyezést követően tért vissza, előbb Illava, majd később Temesvár országgyűlési képviselőjeként a magyar belpolitikában is aktív volt. Klapka György 1892. május 17-én hunyt el Budapesten.

A kifizetetlen szobor

Klapka halálát követően a komáromi városvezetésben hamar felmerült a szoborállítás gondolata, ez pedig összecsengett azzal a törekvéssel is, hogy a közelgő millenniumot minden város és vármegye egy jeles személyiséget vagy történelmi eseményt ábrázoló képzőművészeti alkotással ünnepelje meg.

A komáromi szoborállítás fő szorgalamzójává Tuba János, Komárom országgyűlési képviselője lépett elő, aki 1894. november 1-jén a budapesti Klapka-síremlék felavatásán Komárom város és a vármegye jelenlévő képviselőinek bemutatta az azt megalkotó szobrászt, Róna Józsefet.

A komáromi képviselőknek tetszett Róna munkája, vele készíttették volna el a szobrot is, azonban 1894 decemberében a vármegye a várható magas költségekre hivatkozva elutasította a tervet, csak egy történelmi festményt rendeltek Feszty Árpádtól.

A meghiúsulni látszó szoborállítást végül a budapesti Klapka-emlékbizottság mentette meg: felajánlották a Klapka-síremlékre folytatott országos gyűjtésből megmaradt 7000 forintot. A Tuba János vezetésével felálló helyi Klapka-emlékbizottság a további források előteremtésére gyűjtést szervezett, valamint felkérte Róna Józsefet a szobor megalkotására.

A szobor költségei a talapzattal együtt összesen 28 ezer forintra rúgtak, a gyűjtéssel azonban 1896 őszéig csupán alig 10 ezer forintot sikerült összeszedni. Mindennek ellenére Klapka György bronzszobrát kiöntötték a Beschorner A. M. és Fia budapesti cég öntödéjében, 1896. október 22-én pedig már fel is állították a talapzatára.

A talapzat előtt a tábornok és a honvédek vitézségét szimbolizáló, harci zászlón álló oroszlán foglalt helyet. A talapzat elölnézeti oldalára a tábornok nevét, hátoldalára a következőket: ,,Komárom hős védőjének a nemzeti kegyelet 1896″; oldalaira pedig Klapka győztes csatáinak nevét írták: ,,Kápolna–Isaszeg 1848–49″, illetve „Nagy-Sarló–Komárom 1848–49”. A mai talapzaton ezek közül csak Klapka neve olvasható.

A szobrot végül 1896. november 15-én ünnepélyes keretek között leplezték le az addigra Klapka térre keresztelt közterületen – amit korábban közönségesen csak „piarc”-nak neveztek. Az ünnepségen részt vett ifj. Klapka György, a honvédtábornok fia is. Az alkotás környékének rendezése, így az azt körülvevő rácsozat is csak 1897-re készült el.

A Klapka-szoborra való gyűjtés a szoboravatás után is folytatódott, de 1897 végéig csak 23 ezer forint gyűlt össze, a fennmaradó tartozás miatt a szobrász végül be is perelte Komáromot.

A Klapka tér 1903-ban. Fotó – Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége

Klapka vagy Štefánik

A következő békés évtizedekben a Klapka-szobor a rendszeres március 15-i megemlékezések helyszíne volt, de szerveztek oda egyéb jelentősebb nyilvános politikai és társadalmi rendezvényeket is. Talán meglepően hathat, de az első Csehszlovák Köztársaság idején a szociáldemokrata párt helyi szervezete is itt tartotta május 1-i népgyűléseit.

Az első köztársaság ugyanis helyén hagyta Klapka szobrát és Komárom legtöbb magyar vonatkozású emlékművét. Ez már csak azért sem volt magától értetődő, mivel a szimbolikus térfoglalás jegyében a csehszlovák állam nem egy magyar vonatkozású köztéri alkotást távolított el annak eredeti helyéről – elég csak az érsekújvári és rozsnyói Kossuth-szobrokra, Mária Terézia pozsonyi szobrára, vagy épp a nyitrai millenniumi emlékműre gondolnunk.

A másik oldalon ugyanakkor úgy tűnik, hogy a két világháború között Komárom majdnem elvesztette Klapkát. A Komáromi Lapok 1922. március 9-én ugyanis egy tételes felsorolást hozott le arról, hogy „a magyar kormány elkéri az utódállamokban levő összes magyar vonatkozású szobrokat és műemléketet”.

„A fölsorolásban benne van a komáromi Klapka szobor és a régi híres kőszűz szobra is. Azt a helyet, ahol a Klapka szobor állott, mi mindig megszentelt kegyként fogjuk tisztelni” – írta lemondó hangvételű soraiban a lap szerzője, biztosra véve a szobor eltávolítását, ami végül ekkor még nem valósult meg.

Az új államhatalom Klapkát ugyan nem mozdította el a helyéről, a csehszlovák jelenlétet szimbolikusan is demonstrálandó azonban 1930-ban az Anglia parkban felállították a köztársaság egyik alapítójának, Milan Rastislav Štefániknak az egész alakos szobrát.

Annak ellenére, hogy a helyén maradhatott a várvédő szobra, a helyi sajtóból úgy tűnik, hogy időnként felizzott körülötte a levegő. Már 1920 októberében arról tudósított a Komáromi Lapok, hogy a szobrot az éj leple alatt ismeretlen tettesek megcsúfolták, de „magyarok nem lehettek, mert ekkora elvetemültséget magyar emberekről feltennünk nem lehet, hogy saját nemzeti hősének emlékét, mely Komáromban nemzedékről-nemzedékre száll, meggyalázza”.

A cikk szerint egy „részeg társaság” szórakozott azzal, hogy leszaggatta üzletek magyar nyelvű cégtábláit, „Pál József fényképésznek kirakatát helyéről levették és a Klapka szobor lépcsőjére vitték. Itt azután, a puszpáng bokrokat letördesték és annak ágait meg az ott talált elszáradt virágokat a szoborra felmászva, annak karjai közé, kardjára, fejére tüzködték”.

A helytörténeti szakirodalomban nincs nyoma, de a budapesti Uj Nemzedék napilapban 1924-ben megjelent rövidhír nyomán arra lehet következtetni, hogy egy idő után valamilyen szinten a helyi szlovákok is magukénak érezték a szobrot. A cikk szerint „nemrégiben” „cseh portyázók” le akarták dönteni a Klapka-szobrot, „azonban váratlanul megjelentek Ókomáromban a környékbeli tótok és a legerélyesebben tiltakoztak a Klapka-szobor ledöntése ellen.”

Évtizedek a raktárban

Az 1938-as első bécsi döntést követő napokban különösen fókuszba került a Klapka tér és a Klapka-szobor: itt mondták el a magyar honvédeket üdvözlő beszédeiket a város vezetői, valamint a csapatok élén szimbolikusan bevonuló Horthy Miklós kormányzó is.

Az 1945-ös újabb impériumváltás gyökeres változást hozott a Klapka-szobor számára: 1948. októberében a szobrot a „reszlovakizáció” jegyében elszállították, talapzatát elbontották, az alkotás pedig néhány évtizedre a vár raktárába került.

Klapka helyére az újabb fordulatot szimbolizálva 1948. május 9-én Štefánik szobra került. Utóbbit egyébként 1938 után Besztercebányára szállították, újbóli Komáromba szállításáig pedig az Urpín-hegyen állították fel. Azonban Štefánik szobra nem maradt sokáig Klapka helyén: miután az államalapító személye is kényelmetlenné vált a kommunista hatalom számára, 1952-ben neki is mennie kellett az Októberi Nagy Szocialista Forradalom terévé avanzsált közterületről. A Štefánik-szobor néhány évig – 1968–74 között – újra az Anglia parkban állt, majd 1990-ben a Matica slovenská székháza elé került.

Az egykori Klapka tér 1954-ben, immár Klapka-szobor nélkül. Fotó – Fortepan / Stuber Andrea

Popély Árpád történész írásaiból tudhatjuk, a második világháborút követően ismét felvetődött, hogy Klapka szobrát Magyarországra szállítsák. Berecz Kálmán pozsonyi magyar meghatalmazott 1948. május 13-án vetette fel Daniel Okáli belügyi megbízott előtt az eltávolított komáromi szobrok esetleges átvételének kérdését, mivel a magyar külügy úgy értesült, hogy Jókai Mór, Klapka György honvédtábornok és Király József püspök szobrát Pozsonyba akarják szállítani, hogy ott beolvasszák azokat.

A Komáromi Járási Közigazgatási Bizottság Okáli megkeresésére közölte, hogy Komárom városának nincs kifogása a szobrok átadása ellen, ha a magyar fél megtéríti azok ellenértékét. A szobrok átadásából azonban végül semmi sem lett.

„A magyar Külügyminisztériumban ugyanis az 1949-es év második felében annak eredményeképpen, hogy 1948–1949 fordulóján megkezdődött a magyar kisebbség helyzetének meglehetősen felemás, de azért mégiscsak valamilyen rendezése, az az álláspont kerekedett felül, hogy a szobrok átvételének kérdését magyar részről a továbbiakban helytelen lenne szorgalmazni” – írja Popély egy, az Új Szóban megjelent cikkében.

A komáromi szobrok ügyében megbeszélések folytak a pozsonyi magyar főkonzulátus és az 1949 márciusában megalakult Csemadok vezetői között is: utóbbiak úgy vélték, az alkotások elszállítása „demoralizálóan hatna a magyar lakosságra, s a csehszlovák–magyar viszony javulásának köszönhetően a közeljövőben meg fog érni a helyzet”, hogy a szobrok újbóli felállítása ismét felvethető legyen.

A történész szerint a magyar diplomácia megváltozott hozzáállása mellett a prágai külügyminisztérium késlekedésének is köszönhető, hogy a szobrok végül Komáromban maradhattak: a kérdésben döntő szóval rendelkező külügy ugyanis csak 1949 márciusában bólintott rá az Okáli által felterjesztett javaslatra, addigra viszont a két állam közötti viszony is javulásnak indult.

A visszaállítás

Ha nem is azonnal, de Komárom szobrai idővel újra közterekre kerülhettek. A Klapka-szobor esetében ez a pillanat 1965. október 28-án jött el, amikor Komárom városi rangra emelésének 700. évfordulóján – két, a komáromi vár raktárában eltöltött évtizedet követően – ismét nyilvános térre kerülhetett: az Anglia parkban állították fel egy új talapzatra.

Klapka György szobra végül csak a rendszerváltást követően kerülhetett vissza az eredeti helyére. 1991. május 5-én többezres tömeg részvételével leplezték le az alkotást az eredeti szobra mellett az eredeti nevét visszakapó Klapka téren. A szabadságharc során a végsőkig kitartó honvédtábornokot mintázó szobor azóta is az egész város egyik büszkesége.

Felhasznált irodalom:

Mácza Mihály: Komárom köztéri szobrai. In: Honismeret, 1986.

Orosz Örs: Szoborsorsaink.  Kisebbségekért Pro Minoritate Alapítvány / Méry Ratio, 2022.

Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből – Nostra Tempora 20. Somorja, 2014

Popély Árpád: Komárom szobrai. In: Új Szó, 2012. július 14.

Helytörténet

Komárom

Komáromi járás

Történelem

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak