Napunk

Nem áldozhatjuk fel magunkat a partnerünkért, ha az fenyegetőzik szakítás közben – a pszichológus tanácsot ad, hogyan szakítsunk

Fotó - Petra Klastová Pappová személyes archívuma
Fotó – Petra Klastová Pappová személyes archívuma

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Az emberek többsége élete során legalább egyszer megtapasztalja a szakítást. Még ha a kapcsolat elején azt is gondoljuk, hogy örökké fog tartani, ez egyáltalán nem biztos, hogy így lesz. Ezt mindannyian látjuk magunk körül, és a statisztikák is alátámasztják. Az adatokból például az derül ki, hogy ha egy pár két évig jár, akkor 50 százalék az esélye annak, hogy ezen a ponton vagy szakítanak, vagy elkezdik tervezni az esküvőt.

Azonban a szakítások sem egyformák. Sok esetben ugyanis csak az egyik fél akarja befejezni a kapcsolatot, és mindig felmerül a kérdés, hogyan reagál majd a másik. Beleegyezik, mert nem akarja a másikat valamire erőszakkal kényszeríteni? Vagy érzelmi zsarolásba, esetleg fenyegetőzésbe kezd?

Petra Klastová Pappová pszichológus szerint soha nem vehetjük félvállról, ha például a partnerünk öngyilkossággal fenyegetőzik. „Ezt nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni, de természetesen nem eshetünk egy ilyen kapcsolat túszául, hogy én feláldozom az életem, hogy a partnerem ne törjön a sajátjára” – mondja a Denník N-nek adott interjújában.

Ebben a helyzetben az a paradox, hogy az emberek a szakítás során néha azért is nyúlnak ilyen fenyegetődzésekhez, mert a múltban már segített nekik a kapcsolatban a céljuk elérésben. „Kérdéses, milyen lesz aztán egy ilyen kapcsolat minősége” – magyarázza a pszichológus.

Klastová Pappová szerint gyakran azok az emberek hajlamosak az ilyen viselkedésre, akiket gyerekkorukban elhagytak. Elvesztettek egy számukra fontos személyt, és a szakítás ugyanezt a fájdalmat idézi elő bennük.

„Ez olyan, mintha ismét oda ütnénk, ahol már egyszer megsérültünk, így a régi seb is fájni kezd, ezért fáj az egész jobban” – magyarázza.

Az interjúban olvashat arról is:

  • mi segíthet eldönteni, hogy tényleg szakítani kell-e,
  • milyennek kellene lennie annak a beszélgetésnek, amely során közöljük a szakítást,
  • mit kezdjünk azzal, ha a partnerünk öngyilkossággal fenyegetőzik,
  • mit tegyünk akkor, ha a kapcsolatban gyerek is van, akivel a partner fenyegetőzik.

A Denník N Tanácsadó rovatába már számos kérdés érkezett olyan emberektől, akik nem tudták, hogy szakítsanak-e. Miért olyan nehéz ezt eldönteni?

Amikor kapcsolatban vagyunk, általában sokat fektetünk bele. Minél tovább vagyunk egy kapcsolatban, és minél nagyobb elvárásokkal lépünk bele, annál több időt, érzelmet és néha még pénzt is fektetünk bele.

A másik dolog pedig az, hogy a partnerünkkel sok dolog köt össze minket – a gyerekek, a hobbik, a baráti társaságok, ingatlanok és más vagyontárgyak. Kilépni egy kapcsolatból nem csak azt jelenti, hogy egy konkrét embert hagyunk el, hanem az értékeket és az életmódot is, amin a partnerünkkel osztozunk, és ez nehéz.

Mi segíthet eldönteni, hogy szakítanunk kell-e?

Elsősorban számba kellene venni azokat az indokokat, amik miatt a szakítást fontolgatjuk – mik azok az okok, amelyek kifelé húzzák az embert a kapcsolatból és mennyire komolyak. Egy partnerkapcsolatban mindenkinek megvannak a saját szükségletei, amelyeket vagy teljesítenek vagy nem. A kérdés tehát az, mennyire vannak teljesítve, és milyen szükségletekről van szó. Hogy a teljesítésük csakis kizárólag a partneren múlik-e, vagy másképp is teljesíthetjük-e őket.

Azt is figyelembe kell venni, milyen mértékben a helyzet szülte a problémáról van szó, és mennyire hosszan tartó. Hogy van-e még potenciál a kapcsolatban a változásra. Ha elmondjuk a másiknak, mi hiányzik nekünk, akkor fontos megfigyelni, hogy kapunk-e rá valamilyen reakciót.

Ha elmondom a partneremnek, mi az, ami zavar, de ő nem tesz ellene semmit, akkor ez egy jel arra, hogy talán szakítanunk kellene?

Ez attól is függ, mennyire fontos ez a konkrét szükséglet. Nem várhatjuk el egy partnerkapcsolattól, hogy száz százalékban teljesítse a szükségleteinket, ez a helyzet csak egy kisgyerek esetében reális, ahol a körülötte levő emberek száz százalékban teljesítik a szükségleteit. Egy partnerkapcsolatban kérdés, hogy a kapcsolat teljesíti-e a számunkra fontos szükségleteket, amiket mondjuk másképp nem tudunk teljesíteni.

De hogy ne hangozzon úgy, mintha a partnerkapcsolat csak a szükségletek teljesítéséről szólna, az is kérdés, mit érzünk a partner iránt. Ugyanis vannak olyan kapcsolatok is, ahol a partnerek teljesítik a szükségleteiket, de hiányzik az intimitás, a közelség és a szeretet.

Az érzelmi kötődésről beszél, de sok ember amellett a sok dolog mellett, ami a partnerükben zavarja őket, nem tudja megmondani, hogy érez-e még valamit. Hogyan jöhetünk rá, hogy érzünk-e még valamit?

Megkérdezhetjük magunktól: Mi az, ami ebben a kapcsolatban tart engem? Mi tűnne el az életemből, ha eltűnne belőle ez a konkrét személy? Ilyenkor megtaláljuk azokat az értékeket, amik a kapcsolatban tartanak minket.

A szakítás valamikor már azelőtt elkezdődik, hogy azt hangosan kimondanánk, amikor az egyik vagy mindkettő tudatosítja, hogy már nagyon kevés olyan dolog van, ami a kapcsolatban tartja őket, és az őket széthúzó erők nagyon erősek.

Vannak olyan helyzetek, amikor tényleg várnunk kellene a szakítással?

Nem tudom, hogy ezt lehet-e általánosítani. Minden ilyen helyzet nagyon egyedi, de általánosságban elmondva nem jó, ha rögtön az első impulzus miatt szakítunk, amikor az egyik fél úgy érzi, hogy ezt már nem bírja tovább. Nem jó nyomás alatt szakítani, miközben nagy teher nehezedik ránk, és ha van rá esély, hogy ez elmúlik.

Ez a kapcsolat időtartamától is függ. Máshogy fognak gondolkodni a szakításról azok az emberek, akik csak néhány hónapja vannak együtt, és másképpen azok, akik évek óta. Az is mérvadó, mennyi olyan dolog van, ami egymáshoz fűzi őket.

Mindig személyesen kellene szakítanunk, vagy el tud képzelni egy olyan helyzetet is, amikor elég sms-ben vagy telefonon szakítani?

Egy személyes kapcsolatban a partner azt is megérdemli, hogy személyesen szakítsunk vele. Az emberek számára nagyon fájhat, hogy miután saját magukat adták bele a kapcsolatba, a másik még arra sem veszi a fáradtságot, hogy szemtől szembe szakítson vele. Azonban vannak olyan helyzetek is, ahol az egyik partner agresszív, veszélyezteti a másikat, nyomás alá helyezi, és ahol nem biztonságos személyesen szakítani.

Elfogadott dolog távolról szakítani, ha veszélyben forog a szakítást kezdeményező ember biztonsága, tehát ha aggódik az élete és az egészsége miatt.

Például olyan kapcsolatokról beszélünk, amelyben jelen volt a családon belüli erőszak?

Igen, ha például a partner erőszakos, manipuláló, fenyegetőző…

Fotó – Petra Klastová Pappová személyes archívuma

Tudunk olyan esetekről is, amikor az ember hirtelen elkezdi ignorálni a másikat (ghosting). Milyen hatással van ez rá?

Nagyon nagy sebet ejt az emberen, ha a másik magyarázat nélkül eltűnik az életéből. Ez általában nagyon elbizonytalanítja és negatív hatással van az önértékelésére.

Azt mondja, hogy nem kellene szakítanunk az első impulzusnál. Mennyi időt kellene hagynunk a döntés meghozatalára? Hogyan kellene felkészülnünk a szakításra?

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Emberi kapcsolatok

Gyereknevelés

Mentális egészség

Párkapcsolat

Pszichológia

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak