Napunk

„Ő egy orosz katona, aki azért jött Ukrajnába, hogy megöljön.” Orosz hadifoglyok Ukrajnában egy ukrán riporter szemével

Fotó - Chrisztina Burdim
Fotó – Chrisztina Burdim

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Ez a szöveg az „Ukrán írók Európáért, Európa az ukrán írókért” projekt keretében készült. A projektet a Rozstaje.art szervezte a magyar Fiatal Írók Szövetsége támogatásával, Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia kormányának társfinanszírozásában, a Nemzetközi Visegrádi Alap programja, a Visegrádi Támogatások útján. Az alap küldetése, hogy előmozdítsa a fenntartható közép-európai regionális együttműködést segítő elképzeléseket.

Az Egyezmény

Olyan kék a szeme, hogy az hihetetlen. És olyan panaszos, mint egy élelmet kunyeráló éhes kutyáé. A fájdalomtól kissé eltorzult arcvonásai mégis kellemesek. Enyhén borostás. Fekszik a kórházi ágyon, gyapjútakaróval nyakig betakarva, keze a feje alatt. Szánalmas vagy sajnálatra méltó? Egy bólintással beleegyezik, hogy lefényképezzük, de beszélni nem akar. Katt. Hrisztya, a feleségem máris készít egy képet. Ha szövegkörnyezet nélkül látnám ezt a fényképet, akár együtt is érezhetnék vele. De nem itt és nem most. Ő egy orosz katona, aki azért jött Ukrajnába, hogy megöljön. Oké, lehet, hogy nem konkrétan engem, de mégis… Korábban lehetett Bucsában, Izjumban vagy Mariupolban, és civileket lőhetett tarkón. Ez az ember most biztos, hogy nem jelent veszélyt: hadifogoly. A háború sok ezer foglyának egyike. Egy hadifogolytábor gyengélkedőjében vagyunk Ukrajna nyugati határától nem messze. Egy perccel később a doktornő megkéri a látogatókat, hogy hagyják el a kórtermet. A genfi ​​egyezmény, amit már kívülről fújok, ingyenes orvosi ellátást helyez kilátásba a foglyok számára.

Fotó – Chrisztina Burdim

A hadifoglyokkal való bánásmódra vonatkozó Genfi Egyezmény

15. Cikk

A hadifoglyokat fogva tartó Hatalom köteles ellátásukról és az egészségi állapotuk által indokolt orvosi kezelésükről ingyenesen gondoskodni.

Alig egy évvel ezelőtt ez a tábor ukrán elítéltek közönséges büntetés-végrehajtási intézete volt, de rendeltetése egyszerre megváltozott, több ezer orosz számára vált ideiglenes otthonná. Hatalmas, kerítéssel és őrtornyokkal körülvett, téglalap alakú területen több jellegtelen, szürke épület.

A hadifoglyokkal való bánásmód kérdéseivel foglalkozó Koordinációs Törzs képviselőjeként vagyok itt. Ez egy ukrán tárcaközi szervezet, amely a foglyok cseréjével és családjaik megsegítésével foglalkozik. Újságírókat (főleg külföldieket) hoztunk a táborba, hogy bemutassuk, milyen körülmények között tartja fogva Ukrajna az oroszokat. A tábor helyettes vezetője, Roman úgy vezeti végig a csoportot a területen, mint egy idegenvezető a turistákat.

– Az ott – mutat rá – a kaszárnya épülete, amelyben a hadifoglyok élnek. Itt szemben pedig a templomunkat láthatják.

– Melyik valláshoz tartozik? – kérdezem.

– Ukrán görögkatolikus – feleli Roman.

– És oda járnak az oroszok? Az uniátusokhoz?

– Nem mind, de a többségük igen.

34. Cikk

A hadifoglyoknak vallásuk gyakorlására teljes szabadságot kell biztosítani, ideértve a részvételt hitfelekezetük istentiszteletein…

A templom – valójában kicsiny kápolna – közelében egy kisebb halom homok van. Az épület mögül kék rabruhás foglyok jelennek meg, talicskákat raknak meg homokkal és viszik valahova a tábor mélyére.

– Úgy hasonlítanak az emberekre – szólal meg az egyik ukrán újságíró.

Fotó – Chrisztina Burdim

Megyünk tovább a járdán. A falon a kozák kori ukrán hetmanok portréi láthatók.

Fotó – Chrisztina Burdim

– Ez azért van – mosolyodik el Roman –, hogy a hadifoglyok tanulmányozhassák egy kicsit az ukrán történelmet. Megtudják, hogy az ukránok és az oroszok nem egy nép.

Kinyitják előttünk a kaput és a sportpályán találjuk magunkat. Nyújtó, korlát, röplabda- és futballpálya, körülöttük padok.

38. Cikk

A fogva tartó Hatalom a foglyok egyéni hajlamainak tekintetbe vételével előmozdítani tartozik a hadifoglyok szellemi, művelődési tevékenységét, a sportot és a játékokat…

Nem focizott senki – a tél utolsó napja volt ez, egy év és négy nap telt el a teljes körű ukrajnai orosz invázió óta.

Fotó – Chrisztina Burdim

Roman továbbvezet bennünket, megmutatja a laktanyát, ahol a rabok alszanak. Tágas termek két sor katonásan bevetett ággyal. Minden tiszta, kellemes szagú, az ablakok nagyok, rács nincs rajtuk.

Fotó – Chrisztina Burdim

Az orosz hadifogságból hazatért ukránok elbeszélései jutnak eszembe.

Mihajlo: „Egyáltalán nem volt semmi – se tévé, se újság, se rádió, pláne telefon nem. Néhányan azt sem tudták, mikor van nappal és mikor éjszaka. És nem tudták, hány óra van, mert óránk sem lehetett”.

Szerhij: „Semmilyen kapcsolatunk nem lehetett, még az óra is tabu volt. Valami félhomályban élsz, csak egy csupasz villanykörte világít éjjel-nappal: éjjel egy, vagy délután egy – egyre megy. Amikor élelmet és vizet hoznak, tudatosítod, hogy most van, úgymond, reggel. Egyébként valami időn kívüliségben élsz”.

Azok vallomásai ezek, akik már kiszabadultak. A körülményekről gyakorlatilag ugyanazt mondják: a foglyokat főleg pincékben tartják, ahonnan ki sem mehetnek. Mindez ugyanakkor ellenőrizhetetlen. Az ukrán hadifoglyok fogva tartási helyeire Oroszország nem engedi be sem a Vöröskeresztet, sem az újságírókat. Ezzel szemben az orosz hadifoglyok tábora mindig, mindenki számára nyitva áll. Szinte hetente

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Hadifoglyok

Orosz–ukrán háború

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak