Napunk

Nyugodhat békében Navalnij lelke?

Alekszej Navalnij 2024 januárjában. Fotó - TASR/AP
Alekszej Navalnij 2024 januárjában. Fotó – TASR/AP

Mit kezdjünk Navalnij történetével itt, azokban az országokban, amelyek szívesen barátkoznak a Putyin-rezsimmel, szívesen másolják annak módszereit – EU-konform módon. Még a politikai gyilkosságokon innen, de messze túl azon, hogy megriadnának a félelemkeltéstől, zsarolástól. Vélemény.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Bármilyen tragikus, szörnyű események miatt is született a bicskei ítélet, a bicskei ítélet után a köztársasági elnöki kegyelem, indult el a köztársasági elnök lemondásával a politikai bukássorozat – a felforduló magyar belpolitikai élet ma kezd groteszkké válni. Már-már szórakoztató, hogy keresi minden érintett a kibúvót, a felmentést, hogy kerüli a felelősséget.

Az meg egyenesen vicces, hogy próbál meg néhány lézengő ritter most felkapaszkodni a magyar politika alig döcögő szekerére. Még a gyerekek tragédiájából is figyelmet, politikai tőkére váltható profitot próbál kicsikarni a kicsinyes, rövidlátó és végtelenül önző magyar közélet számos szereplője.

Alekszej Navalnij ellenzéki politikus

A magyarországi válsággal egy időben azonban bekövetkezett a jelenkori diktatúrák és autokráciák legrémisztőbb tragédiája. Oroszországban meggyilkolták Alekszej Navalnij ellenzéki politikust. Fogalmazhatnánk óvatosabban, hisz nincs a kezünkben halottkémi jelentés.

A halál utáni percekben kiadott hivatalos közlemény, az orosz propagandamédia utóbbi napokban szakmányban gyártott magyarázkodásai akár némi igazságmagvat is tartalmazhatnak. Lehetett Navalnij halálának „egészségügyi oka”, állhatott meg a szíve, eshetett össze a keringése, lehetett halálos epilepsziás rohama.

De a tény az, hogy ezt az embert évek óta embertelen körülmények között, a világ szeme elől elzárva tartották, megfelelő orvosi ellátást ebben az időszakban nem kapott. Az orosz hatalom tehát szorgalmasan dolgozott azon, hogy a 47 éves áldozatot elvigye az államilag, erőszakszervileg előidézett rossz egészségi állapota.

És az is nagyon könnyen meglehet, hogy Alekszej Navalnij politikai gyilkosság áldozata lett. Hiszen Oroszország a politikai gyilkosságok országa, ahol ellenzéki politikusok, eléggé nem lojális írók, újságírók, gyanúsan kormánykritikus akadémikusok vagy akár a hatalom nem eléggé engedelmes emberei gyakran esnek ki az ablakon, zuhannak autó alá, és isznak egészségre ártalmas anyagot tartalmazó teát.

A gyilkosság ebben a rendszerben nem bűncselekmény, nem rémisztő kivétel, hanem a hatalom gyakorlásának bevett eszköze. Célja a társadalom rettegésének fenntartása, amely rettegő társadalom kiválóan kontrollálható és irányítható.

Navalnij halála megrázta a világot, de olyannyira köztudott (vagy annak vélt), hogy hogyan működik a Putyin-rezsim, hogy az emberek, a hírgyárak nem időznek el sokat az esemény fölött. Navalnij felesége, anyja a gyász és szenvedés edzett, mindenre felkészült és semmiféle reményt nem tápláló hangján üzen. Ez még megjelenik a horizontunkon.

Navalnij felesége folytatni fogja a férje munkáját. Anyja pedig – mint egy minden etikai mélységet pontosan értő görög hősnő – tisztes temetést akar a fiának. Egy héttel Navalnij halála után azzal zsarolják, hogy nem adják ki a testet, nehogy a temetés ellenzéki politikai demonstrációra adjon lehetőséget.

Ezeket a drámai momentumokat még hallja, aki követi a világsajtót. Aki csak a magyar autokrácia szintén cenzúrázott híreit figyeli, ahhoz vajmi kevés információ jut el. Sem Navalnij munkássága, sem halála nem olyasmi, amiről a magyar hatalomkoncentrációra törekvő illiberalizmus szívesen beszélne, amit ismerni engedne.

Nem a konkrét politikai üzenetért fontos azt az életutat ismerni, amit Navalnij képvisel. Munkásságát, szélsőjobboldali kapcsolatait, az orosz nacionalizmushoz való viszonyát lehet firtatni, lehet kritizálni

Egy dolgot nem lehet elvitatni tőle: egy olyan rezsimben, amely leépítette a valódi többpártrendszert, felszámolta a médiaszabadságot, a lehető legszigorúbban korlátozta a szabadságjogokat, hiteltelenítette a képviseleti demokráciát – szóval a mai diktatúrák mintaállamában Navalnij volt az, aki elment az ellenállás legvégső határáig.

Kipróbálta a pártalapítást – amikor még látszott arra esély, hogy meg lehet tartani vagy vissza lehet hozni valamit a tulajdonképpen sosem működő orosz többpártrendszerből. Amikor a pártpolitika lehetetlensége egyértelművé vált, belevágott a mozgalomépítésbe (abba a folyamatba, amiben most a magyar ellenzék is az ún. „influenszerekkel” szügyig gázol).

Amikor a mozgalomszervezésről kiderült, hogy képtelen tagjait megfelelően védeni és benntartani a közéleti vitákban, akkor egyszemélyes akcióművészként demonstrálta, hogy a demokratikus akarat, a demokratikus figyelem és reflexek megtarthatóak és megtartandóak még egy velejéig antidemokratikus államban is. Hogy ha van esély a változásra, akkor az az egyéni mikroakciók, kis kezdeményezések, a milliónyi egyszemélyes ellenállás hálózatában van.

Sokan kérdezik, hogy Navalnij az ellene elkövetett gyilkossági kísérlet után miért tért haza Oroszországba, hiszen tudta, hogy börtön és a börtönben nagy valószínűséggel halál vár rá. Ezért: demonstrálni akarta, hogy meddig megy el a rendszer egy olyan ember esetében is, akin szó szerint rajta van a világ szeme. Hogy mire képes a rezsim, ami a legvéresebb háborút is honvédő háborúként, a legsúlyosabb elnyomást is nemzetvédelemként árulja a politikai zsibvásár gyékényén. A rezsim, amely emberéletek fölött alkudozik gátlástalanul, és amely a politikai túlélésért bárkit bármikor feláldoz.

És Navalnij tényleg megmutatta: utolsó nagy halálperformanszában a szemünk előtt betegedett meg, nyomorodott meg és halt bele a lassú, kíméletlenül kigondolt és kivitelezett politikai gyilkosságba.

Sőt, a performansz nem állt meg halálával: az, ahogyan most a testét rejtegetik, ahogy az anyját zsarolják a fia oszló hullájával (szó szerint arra figyelmeztette a hullaházban gyászoló anyát a kihallgató tiszt, engedelmeskedjen a hatóságoknak, ha temetést akar, mert a test gyorsan romlik), mind része a politikai cselekvés fenntartására való felhívásnak. Navalnij a halálával is a demokrácia életben maradását sürgeti, arra kötelez.

Mit kezdjünk vele?

Mit kezdjünk ezzel, a történettel itt, azokban az országokban, amelyek szívesen barátkoznak a Putyin-rezsimmel, szívesen másolják annak módszereit – EU konform módon. Még a politikai gyilkosságokon innen, de messze túl azon, hogy megriadnának a félelemkeltéstől, zsarolástól.

Először is vegyük komolyan, hogy

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Alekszej Navalnij

Vlagyimir Putyin

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak