Ficóék az áldozatot szégyenítik meg és az agresszort támogatják azzal, hogy a nemi erőszak elévülési idejét megfelezték

A koalíció múlt hét csütörtökön nemcsak a korrupció és a csalások, de a nemi erőszak új elévülési idejét is megszavazta.

„Fel vagyok háborodva. Ez egy lépés hátrafelé, ami azt jelenti, hogy nem fogtuk fel ennek a problémának a súlyosságát. Azt jelzi, hogy semmibe vesszük az áldozatokat, és hogy az agresszor oldalán állunk” – mondja Slávka Karkošová, A nők elleni erőszak megelőzésével foglalkozó koordinációs-módszertani központ elemzője.

A koalíció ebben nem lát kivetnivalót. „Az elévülés ideje a nő megerőszakolásának pillanatától kezdődik. Gondolom, tud róla, észreveszi, ha valaki megerőszakolja, és feljelentést tehet” – kelt a törvénymódosítás védelmére Richard Glück, a Smer újonnan beiktatott képviselője.

Miért nem elég még 10 év sem arra, hogy az erőszak áldozatai összeszedjék az erejüket és elmenjenek a rendőrségre? És miért jelentheti ez a módosítás azt, hogy a szexuális erőszak elkövetői felelősségre vonás nélkül megúszhatják?

Cikkünkben elmagyarázzuk a szexuális erőszakot övező leggyakoribb tévhiteket és azt is, miért van szüksége az áldozatoknak időre ahhoz, hogy elmondják, mi történt velük. A szexuális erőszak áldozatainak több okuk is van arra, miért nem tesznek rögtön feljelentést.

Glück: „Gondolom, tud róla, észreveszi, ha valaki megerőszakolja…“

Az áldozatokat testi és lelki sokk éri, ledermednek. 

A nemi erőszak hatalmas csapás az áldozatok számára, hiszen az intim szférájukat érinti. „Lényegében a másik ember legalapvetőbb megalázását jelenti” – magyarázza Karkošová.

Vannak, akik számára érthetetlennek tűnhet, hogy miért nem védekeznek a nemi erőszak áldozatai, miért nem támadnak vissza, hogy miért nem kiáltanak. A pszichológusok azonban arra figyelmeztetnek, hogy gyakran éppen ennek az ellenkezője történik: az áldozatok lefagynak, testileg és lelkileg is lebénulnak.

Ezt disszociációnak nevezik, és akkor következik be, amikor az ember erős fájdalomnak van kitéve – a testben elindul egy védekező mechanizmus és kikapcsol. Ez ösztönös reakció, nem tudatosan tesszük.

Az áldozat azonban még a bűncselekmény után is paralizált állapotban marad. A nemi erőszak ugyanis a tehetetlenség legmélyebb élménye, hiszen az áldozatot de facto megfosztják az akaraterejétől. „Az erőszakos tettnek ez az üzenete mélyen beleég az áldozat emlékezetébe és lelkébe, lelkileg hosszú távra lebénítja” – magyarázza Karkošová, aki a szexuális erőszak problémájával foglalkozik.

Az ember egy ilyen esemény után gyakran egyáltalán nem képes beszélni arról, mi történt, és ez az állapot néha évekig is eltarthat. „Annak, hogy az ember nem képes róla beszélni, tehát neurofiziológiai okai vannak, amikor is az összekapcsolt ideghálózatok felbomlanak – ezt úgy kell elképzelni, mintha kihúztunk volna valahonnan egy kábelt. Bekövetkezhet az úgynevezett disszociatív amnézia is, amikor az áldozat nem emlékszik az incidensre. Például a nő az erőszak közben elvonatkoztat a testétől, hogy ne élje át, aztán nem emlékszik rá és nem tud róla beszélni” – magyarázta korábban a Denník N-nek Zuzana Hradileková pszichológus.

Néhány áldozat csak évek múltán képes beszélni arról, mi történt vele, amikor már sikerült feldolgozniuk a traumát például pszichoterápia segítségével.

A szexuálisan kizsákmányolt gyerek nem biztos, hogy felfogja, mi történt vele.

A szexuális erőszaknak több formája létezik az erőszakos behatoláson kívül. Ide tartoznak például az érintések is. „A formái közé tartozik az is, ha valaki szexuális céllal érint meg egy gyereket, vagy hogy ezzel a céllal puszilja meg, vagy ha arra kényszeríti, hogy másokat érintsen meg, vagy hogy az intim területeire adjon puszit” – teszi hozzá Karkošová.

De nem csak az érintésen számít, az is szexuális erőszaknak minősül, ha az áldozatot arra kényszerítik, hogy nézze végig, ahogyan a másik önkielégítést végez, hogy pornót nézzen, vagy hogy jelen legyen a készítésénél. Ide tartozik az online zaklatás, amely során az áldozat kéretlen videókat és képeket kap.

Ha ezeknek az erőszakos cselekedetnek gyerekek az áldozatai, akkor évekig is eltarthat, míg tudatosítják, mi is történt velük valójában, nem beszélve arról, hogy fel kell dolgozniuk ahhoz, hogy képesek legyenek vallomást tenni a rendőrségen. Karašková szerint tudatosítani kell, hogy a szexuális kizsákmányolás az élet nagyon intim területét érinti.

„Ennek tetejébe még az is közrejátszik, hogy egy sebezhető korban vannak, amikor még fejlődnek. Ezért nincs elegendő kapacitásuk ahhoz, hogy tudatosítsák, mi történik velük, és hogy mit kell tenniük“- mondja Slávka Karkošková.

A felnőtt áldozat szerinte racionálisan tudatosítja, hogy erőszakot élt át, ami az akarata ellenére történt. „De ez a tudatosítás még nem muszáj, hogy elegendő belső erőt adjon ahhoz, hogy feljelentse az agresszort” – mondja Karkošová.

Glück: ,,…jelentheti a rendőrségen a bűncselekményt”

Egy 2022-es reprezentatív felmérés alapján a szlovákiai nők és férfiak 54 százaléka tapasztalta már meg a szexuális erőszak valamilyen formáját – a felmérést az Munka- és Családkutató Intézet készítette a 2muse ügynökséggel közösen.

Számos oka van annak, hogy az áldozatnak évtizedek kellenek ahhoz, míg végre összeszedi a bátorságát, és beszélni kezd.

Szégyen és hatalmas veszély az áldozat számára.

Az intézet felmérése alapján az áldozatok a leggyakrabban azért nem jelentették a bűncselekményt, mert nem bíztak az illetékes szervekben, és szégyenérzetük volt. A közvélemény még mindig tabuként kezeli a szexuális erőszakot, és ha az áldozatok mégis úgy döntenek, hogy megszólalnak, akkor Karkošová szerint hatalmas kockázatnak teszik ki magukat.

„Az áldozatot a következőkkel állíthatja le a környezete: Ne foglalkozz ezzel többet, tedd túl magad rajta, szedd össze magad, családod van, gyerekeid, munkád, menj terápiára, kezdj el edzeni. Annak meg nem értése, hogy mekkora csapás ez a lélek számára, még mindig elhallgattatja az áldozatokat, azt érezteti velük, hogy a környezet még mindig nem olyan biztonságos, hogy felvállalják, ami történt velük” – mondja a szakértő. „Ha valaki kirabolja a házunkat, aligha lenne olyan, aki azt mondaná: Hagyd annyiban. De ha valakit megerőszakolnak, akkor az emberek hirtelen másképp gondolkodnak.”

Az áldozat azonban félhet a családja vagy a környezete reakcióitól, hogy kétségbe vonják a szavait, vagy bűntudatot keltenek benne azért, mert nem védte magát, vagy mert nem jelentette már korábban az erőszakot. „A szexuális kizsákmányolás áldozatai olyan mértékben vannak kitéve a társadalmi stigmatizációnak, a befeketítésnek, amely semmilyen más traumánál nem figyelhető meg” – teszi hozzá Karkošová.

Az elkövető lehet egy közkedvelt, befolyásos személy vagy egy családtag is. 

A szakértők szerint az elkövető első látásra nem biztos, hogy erőszakosnak vagy zsarnoknak tűnik. Lehet egy közkedvelt vagy befolyásos személy is – dolgozhat például vezetői beosztásban. „Sok olyan gyerek és felnőtt áldozat van, akik érzik, hogyha elmondanák az igazságot, akkor az emberek nem hinnének nekik és inkább az elkövető pártját fognák” – magyarázza Róbert Braciník pszichológus.

A szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy az esetek körülbelül háromnegyedében az elkövető olyan személy, akit a gyerek ismer, és akiben bízik. Az áldozat kerülhet a család vagy a környezete nyomása alá, akik arra kérik, hogy ne menjen a rendőrségre. Karkošová szerint azoknak a 20 százaléka, akik feljelentést tettek szexuális kizsákmányolás miatt, visszavonta a vallomását – leggyakrabban a család nyomására.

Minden agresszor valaki kollégája, rokona vagy ismerőse. „Az áldozatok gyakran azt látják, hogy a környezetükben lévő emberek nem képesek egyértelműen kiállni az áldozatok mellett” – mondja Karkošová.

Így az az érzésük támad, hogy a környezetük akkor sem fogja támogatni őket, ha elhatározzák, hogy szembesítik tettével az agresszort. „Az agresszor minden lehetséges módon harcolni fog azért, hogy semmibe vegyék az áldozatot, hogy elhallgattassa, nevetség tárgyává tegye és megszégyenítse őt. Ahhoz, hogy az áldozat ki merjen állni mindez ellen, kellő bátorításra és támaszra van szüksége” – mondja a szakértő.

Ha viszont az áldozat ezzel ellentétben azt látja, hogy a nemi erőszak hallatán mindenki elcsendesül vagy bagatellizálják azt, akkor nem érez elég támogatást ahhoz, hogy feljelentést tegyen.

Az elkövető zsarolhatja az áldozatot. 

Hosszú évekig is eltarthat, míg az áldozat kiszabadul az elkövető befolyása alól. Főleg akkor történik ez így, ha az elkövető az a személy, aki az áldozat alapvető életszükségleteiről gondoskodik. Lehet szó például egy szülési szabadságon lévő nőről, aki egyedül nem tudná ellátni a gyerekeit.

A reprezentatív felmérésből kiderül, hogy a nőket zaklatják leginkább az életük legsebezhetőbb időszakaiban, amikor nagymértékben függnek mások segítségétől. Például, amikor iskolát látogatnak, a karrierjük elején állnak, vagy esetleg amikor családot alapítanak.

Az elkövető tehát lehet egy olyan személy, akinek a státusza jelentős befolyással van az áldozat életére. Ilyen esetben kifejezetten nehéz kiszabadulni a hatása alól, és az áldozat egy olyan helyzetbe kerül, amiből nem lát kiutat. „Ezért tarthat sokáig, míg az áldozatok beszélni kezdenek a kizsákmányolásról” – magyarázza Karkošková.

Fáj újra és újra elmesélni, főleg a rendőrségen. 

Újra és újra beszélni az átélt erőszakról nagyon fájdalmas lehet. Az áldozatnak az is évekbe telhet, míg egyáltalán tudatosítja, hogy nem képes elfelejteni a történteket, és hogy el kell mondania valakinek, hogy feldolgozza a traumát.

Az áldozat félhet attól, hogy újra részletesen elmesélje az eseményeket, legfőképpen a rendőröknek. A felmérés alapján csak az áldozatok 12 százaléka dönt úgy, hogy elmegy a rendőrségre. Ennek több oka is lehet, közöttük az attól való félelem, hogy a rendőrök nem fogják kellő érzékenységgel kezelni az ügyet.

Volt már rá példa, hogy a rendőrség érzéketlenül fogalmazott a szexuális erőszakról, például egy 2017-es ügyben: „Egy fiatalkorú a pubertás korának megfelelően naiv elképzeléséket dédelgetett arról, hogy szorosabb barátságot köt egy amerikai sportolóval, és meg is kísérelte ezt“ – írta a rendőrség egy Facebook-bejegyzésben. Arról írtak, hogy eljárást indítottak egy 23 éves kosárlabdázó ellen annak gyanújával, hogy szexuális erőszakot követett el egy 16 éves lány ellen.

„Ha az áldozat vallomást tenne a rendőrségen, és ha valaki húzgálná rá a száját, vagy a kihallgatás közben érzéketlen kérdéseket tenne fel, olyanokat, amikkel burkoltan vagy nyíltan megkérdőjelezi a történteket, akkor olyan stressz lehet úrrá rajta, amely akadályozza abban, hogy szabadon elmondhassa, amit megélt, és mindez paralizálja is” – magyarázza Slávka Karkošková.

A szakértőnek arra is lehetősége nyílt, hogy beleolvasson a kihallgatások jegyzőkönyveibe vagy a bírósági határozatokba, és azt találta, hogy az állami szervek kommunikációjában különféle előítéletek jelennek meg. „Nem azt mondom, hogy minden egyes esetben érzéketlenül viselkednek az áldozattal. Viszont hatalmas a kockázata annak, hogy ha nem a rendőrség, akkor az agresszor ügyvédje fog így viselkedni, aki jól szórakozik az áldozatok szenvedésén” – teszi hozzá.

Filip Orsolya fordítása