Napunk

Slotától Korčokig: kik és miért kapták meg a magyarellenes bélyeget?

Fico, Mečiar és Slota idejében még konszenzus volt a magyarellenes jelző értelméről. Fotó - TASR
Fico, Mečiar és Slota idejében még konszenzus volt a magyarellenes jelző értelméről. Fotó – TASR

Robert Fico vagy épp Andrej Danko nem magyarellenes, Ivan Korčok azonban az – a szlovákiai magyar közbeszéd egy részében az utóbbi években teljesen megváltozott a kifejezés töltete. Ki kapta meg a bélyeget a múltban, és ki kapja meg ma?

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Az elmúlt 35 évben egyáltalán nem volt ritka, hogy egy többségi nemzethez tartozó politikus megkapta a „magyarellenes” jelzőt Szlovákiában. Ám míg korábban világnézettől többé-kevésbé függetlenül konszenzus volt a szlovákiai magyar közbeszédben arról, ki kaphatja meg ezt a jelzőt, az elmúlt másfél évtizedben – ahogy változott, és egyre nagyobb súlyt kapott a politikai kommunikáció –, elsősorban politikai fegyverré vált a bélyeg.

Vulgárnacionalizmus Mečiar-módra

Az 1990-es évek elejének nacionalista fellángolásai idején viszonylag egyértelmű volt a helyzet. A szlovák nacionalista hullámot először igazán eredményesen Vladimír Mečiar lovagolta meg, aki 1991-ben már programszinten csatornázta be a nacionalista indulatokat pártja, a HZDS kommunikációjába.

1992-ben pedig már nagyon keményen fellépett a kisebbségek, elsősorban a szlovákiai magyarok ellen. Az olyan explicit magyarellenes lépések, mint a magyar nyelvű helységnévtáblák leszerelése, a magyar helységnevek használatának tiltása a médiában, vagy később a kétnyelvű bizonyítványok betiltása és a magyar oktatási rendszer elleni támadások, mind azt bizonyították, hogy Mečiar nem a magyarok barátja, és nem is akar az lenni.

S bár Mečiar politikai agendájának csak egy része volt a kisebbségellenesség, voltak olyan szereplői az akkori közéletnek, akik teljes politikai karrierjüket erre építették. Ebben elsősorban az SNS politikusai jártak az élen, s az ő lendületük bőven kitartott a kétezres évek végéig. Ján Slota, Anna Belousovová, Rafael Rafaj vagy épp Víťazoslav Moric következetesen alapozta politikai kommunikációját arra, hogy a szlovákiai magyarok és politikusaik nacionalisták, irredenták és nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek.

Vladimír Mečiar. Archív – TASR

Az 1998 és 2006 közti időkben viszonylagos nyugalom uralkodott, hiszen az akkori MKP a kormányban volt, s az akkor természetes partnereinek számító SDKÚ-nak és KDH-nak pedig nem volt érdeke fűteni a nemzetiségi ellentéteket – bár érezhető volt, hogy azért nem mindenben értenek egyet.

Politikai ütközések

A legnagyobb ütközés a pártok között talán 2002-ben, a magyar státustörvénnyel kapcsolatban következett be – Mikuláš Dzurinda kormányfő élesen ellenezte a kedvezménytörvényt, ami a határon túli magyarok közvetlen budapesti támogatását tette lehetővé.

Ennek oka azonban több akkori politológus szerint nem valamiféle explicit magyarellenesség volt, hanem politikai számítás. Rastislav Tóth politológus például akkoriban úgy értékelte a helyzetet, hogy Dzurinda retorikája a státustörvény ellen leginkább az SNS és a HZDS hazafiaskodó választói rétegeinek szólt, akiket a kormányfő szeretett volna meghódítani.

S ezzel párhuzamosan az akkori politológusi okfejtésekben felbukkan egy másik narratíva is: elképzelhetőnek tartották, hogy Dzurinda magatartásának másik oka az volt, hogy az akkori Fidesz-kormánynak is voltak összeütközései az Európai Unióval – melynek akkor még sem Szlovákia, sem Magyarország nem volt része. „Elképzelhető, hogy a szlovák kormány nem tesz egyebet, mint hogy az európai álláspont szellemében jár el” – vélekedett akkoriban Tóth, de mások is osztották a véleményét.

Mikuláš Dzurinda második kormányának koalíciós vezetői. Fotó -TASR

Dzurinda ugyanakkor ennek ellenére sem érdemelte ki a „magyarellenes” bélyeget a szlovákiai magyar nyilvánosságban. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy ebben az esetben egy összetett politikai kérdés mentén történt a politikai összeütközés, és nem játszott benne szerepet a korábban ismert vulgáris nacionalista uszítás. Másrészt pedig annak, hogy a koalíció egyben maradt, az MKP nem távozott, sőt, 2006-ig kormányoztak együtt.

Fico visszanyúlt a mečiari örökséghez

Ekkor azonban visszatértek a korábbi magyarellenes reflexek a szlovák politikába. A 2006-os választáson diadalmaskodó Smer az SNS-t és a HZDS-t választotta koalíciós partnerének, és Robert Fico, aki ekkor először lett kormányfő, hasonlóan csatornázta be az újra fellángoló nacionalista indulatokat, mint Vladimír Mečiar.

A 2006–2010-es választási időszakban nem volt komolyabb gátja a szlovákiai magyarok elleni intézkedéseknek – hiába ígért Fico status quo-t a kisebbségi jogok kapcsán, ennek nem volt nyoma. A sor Malina Hedvig ügyével kezdődött: a diáklányt 2006 augusztusában azért verték meg Nyitrán, mert magyarul beszélt. Fico azonban ahelyett, hogy a sértett fél oldalára állt volna, a magyar kisebbség elleni hergeléssel fűtötte tovább a nacionalista indulatokat.

Ján Slota. Fotó – TASR

Ezt pedig sorban követték az újabb és újabb, egyértelműen a magyarok ellen irányuló intézkedések: a nyelvtörvény Marek Maďarič smeres kulturális miniszter műhelyéből, vagy épp Ján Mikolaj SNS-es oktatási miniszter ötlete a magyar földrajzi nevek használatának megtiltásáról a magyar tankönyvekben.

Az évek során a feszültség fokozódott: 2008-ban a DAC–Slovan meccsen hasonló jelenetekre került sor, mint az 1992-es Slovan–Fradin, amikor rohamrendőrök vertek össze magyar szurkolókat. 2009-ben maga Fico is egyre jobban ráerősített a magyarok elleni hergelésre: több nyilatkozatában összemosta a szlovákiai magyarokat a Magyarországon épp megerősödő szélsőjobboldallal. 2009-ben pedig odáig fajult a helyzet, hogy Komáromban nem engedték be az országba Sólyom László magyar köztársasági elnököt, aki Szent István szobrát érkezett megkoszorúzni augusztus 20-án.

Ezekben az években úgy tűnt, hogy a magyar–szlovák viszony nem fog elmozdulni a fagypontról – ezt pedig erősítette az is, hogy Magyarországon a Fidesz került hatalomra 2010-ben, és első intézkedései egyikeként bevezette az egyszerűsített honosítást a határon túli magyarok számára. A Smer-kormány erre egy állampolgársági ellentörvénnyel reagált – ismételten megkérdőjelezve a szlovákiai magyarok lojalitását Szlovákiához.

Ekkoriban a szlovákiai magyar közbeszédben teljesen egyértelmű konszenzus volt az első Fico-kormány intézkedéseinek explicit magyarellenes voltáról – sőt, a szlovák értelmiség és a jobbközép politikai pártok is kiálltak a magyarok mellett, például a nyelvtörvény vagy Malina Hedivg ügyében, élesen bírálva a Smer, az SNS és a HZDS agresszív nacionalista politikáját.

A változás korszaka  

A 2010-es évek azonban nagyon határozott fordulatot jelentettek

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Ivan Korčok

Ján Slota

Robert Fico

Szlovákiai magyar

Vladimír Mečiar

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak