Napunk

A magyarok is felháborodhattak volna Fico januári koszorúzásán, de Gustáv Husák magyarellenessége kevésbé van benne a köztudatban

Gustáv Husák a normalizáció éveiben. Fotó - TASR-archívum
Gustáv Husák a normalizáció éveiben. Fotó – TASR-archívum

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Csehországban komolyabb felzúdulást keltett, amikor január 10-én Robert Fico, Andrej Danko és Ľuboš Blaha megkoszorúzták Gustáv Husák sírját a születésének 111. évfordulóján.

Gustáv Husák szlovák kommunista politikus kulcsszerepet játszott az 1968-as prágai tavaszt követő „normalizációban”, annak jelképévé vált, 1975 és 1989 között pedig ő volt Csehszlovákia elnöke, aki végig ellenezte a reformokat és a keményvonalas irányt képviselte.

Robert Fico a koszorúzásról felrakott Facebook-posztjában ezt a szerepét is inkább pozitívan látja, és Husák pályájának más szakaszait is méltatta:

  • Husák volt a második világháború alatt a szlovák nemzeti felkelés egyik szervezője – mivel az sznf az egyik legfontosabb igazodási pont a szlovák történelemben, ebben a minőségében kézenfekvő nagyszabású politikusnak láttatni Husákot.
  • Husák az ötvenes években koholt vádak alapján életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Fico saját magát és az előző kormányzásának eljárás alatt álló vagy már el is ítélt funkcionáriusait is szereti koncepciós perek áldozataként láttatni, így nem is meglepő, hogy Husák életének ezt a szakaszát is kiemelte, figyelmen kívül hagyta azonban a politikus szerepét a kommunista hatalomátvételben.
  • A normalizációban játszott kulcsszerepét sem negatív színben tünteti fel Fico: szerinte Husák elhárította a komolyabb megtorlást az 1970-es években.

Robert Fico tehát összességében nagy formátumú szlovák személyiségnek láttatja Husákot, akinek szerinte a hibái ellenére megbecsülés és tisztelet jár.

Robert Fico koszorút helyez Gustáv Husák sírjára 2024. január 10-én. Fotó – Robert Fico / Facebook

Csehországban azonban egész más a megítélése az 1968 nyarán Moszkva mellé álló, a normalizációt levezénylő és Csehszlovákiát még szorosabban a Szovjetunióhoz kötő szlovák kommunista politikusnak – akit nemcsak a normalizáció, hanem a szlovák nacionalizmus jelképének is tekintenek. A cseheknek ugyanis 1968 az egyik legfontosabb igazodási pontjuk, és Husákban nem a megtorlás megakadályozóját, hanem az irányítóját látják.

Ficóék januári koszorúzása azóta is rezonál a cseh közéletben, szerdán a Deník N-en jelent meg egy írás Michal Stehlík történésztől és Martin Groman publicistától, akik szélesebb összefüggésrendszeren vizsgálják Husák pályájának Fico-féle értelmezését.

Szvatopluk, az ószlovákok királya

Stehlík és Groman szerint Fico tudatosan használja és írja át a történelmet politikai céljai támogatására, és Husák pozitív színben való feltüntetése nem elszigetelt eset. Így volt ez 2010-ben is, amikor a választás előtt a pozsonyi várban felavatták Szvatopluk, az ószlovákok királya szobrát vagy Komáromban felállították – pontosabban a Matica-székház homlokzatáról egy körforgalomba helyezték át – Cirill és Metód szobrát, látványosan politikai célokra használva – egész konkrétan a magyarellenességre rájátszva – az ő kultuszukat.

A szerzők szerint Fico azért is tudja politikai céljaira használva átírni a történelmet – hiába tiltakozik a történészek és az akadémiai közeg –, mert erre a szlovák társadalomban is van fogadókészség. Ennek szemléltetésére összevetették a 2005-ben futó Legnagyobb cseh és a 2018-as Legnagyobb szlovák show-műsorok eredményeit, amiket a nézők szavazatai határoztak meg.

Szvatopluk szobra a pozsonyi várban. Fotó – TASR

Már a műsorok indulásakor nagy különbség mutatkozott a két nemzet között: a csehek szerették volna, ha lehet szavazni Jára Cimrman kitalált cseh polihisztorra is, míg Szlovákiában abból volt botrány, hogy a tévéműsorban a szavazás indulása előtt megjelentek képek Jozef Tisóról is. Rá végül nem lehetett szavazni, mert a köztévé frissítette a szabályzatot, ami kizárta a szavazásból a háborús bűnök miatt jogerősen elítélt személyeket. A csehek sem szavazhattak végül Cimrmanra, csak valós személyiségek „indulhattak”.

A cseh és a szlovák listát a Deník N szerzői több szempontból is összevetik, az egyik legfontosabb különbség szerintük, hogy míg a cseheknél a teljes százas listáról hiányoznak a kommunista funkcionáriusok, addig a szlovák listán az első tízben szerepel egymás után Gustáv Husák és Alexander Dubček (Dubček a hatodik, Husák a hetedik helyen). Bár a sorsuk eltérő volt, mindketten a legmagasabb szintű kommunista politikusok voltak, de – mondja a két cseh szerző – a szlovák társadalom vagy annak egy része számára kevésbé fontos, hogy az elnyomás rezsimjét képviselték, sokkal inkább látható és sikeres szlovákokként tekintenek rájuk, akik ráadásul a pusztán szlovák kereteken túl, egész Csehszlovákia kontextusában érvényesülni tudtak.

A cseheknek a szerzők szerint érdemes elgondolkodni azon, van-e egyáltalán olyan ellentmondásos megítélésű és összességében negatív cseh személyiségük, akinek a negatív oldalát nemzeti okokból nem vennék figyelembe vagy megbocsátóak lennének vele szemben. (Edvard Benešen azért lenne mit számon kérni, tehetnénk hozzá, bár a csehek listáján ő is csak a 22. helyen szerepel.)

A Stehlík–Groman szerzőpáros úgy véli, azért sincs ilyen személyiség náluk, mert a csehek a történelmi kontextust és fejlődést tekintve egészen más helyzetben vannak, mint a szlovákok, és ha meg akarják érteni Ficót vagy a szlovák társadalom jelentős részét, nem lesz elég felháborodniuk a Husák sírjára helyezett koszorún.

Cirill és Metód szobra Komáromban. Fotó – Tomáš Benedikovič

Husák magyarellenessége kevésbé van benne a köztudatban

Husákkal szemben azonban a csehek mellett a zsidóknak vagy éppenséggel a szlovákiai magyaroknak is lehetnének ellenérzéseik, hiszen a politikus antiszemita volt, és a nevéhez több magyarellenes intézkedés is kötődik.

Ficóék koszorúzására azonban a szlovákiai magyarok nem igazán kapták fel a fejüket – bár akadt, aki igen –, Husák ezen szerepe ugyanis nincs benne annyira a köztudatban, mint mondjuk Edvard Benešé – annak ellenére, hogy a szlovákiai magyarokat általában érdekli a magyar kisebbség vagy a szlovák–magyar kapcsolatok története. (Ami talán azon is látszik, hogy ez a cikk is csak egy hónappal Ficóék koszorúzása után jelenik meg.)

Ennek leginkább az az oka, hogy a szlovákiai magyarság történetének eddig legkevésbé feldolgozott időszaka pont a normalizáció két évtizede, és magáról Husákról sem készültek magyar nyelvű értékelések – mondja a Napunknak Popély Árpád történész, a Selye János Egyetem Tanárképző Karának docense, akinek a segítségével áttekintettük Husák történelmi szerepét és a magyarok elleni politikáját.

„Magyar szempontból Husákot többszörösen el lehetne marasztalni,

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Robert Fico

Történelem

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak