A tinédzserkorú lányaim eltávolodnak tőlem. Mit tehetek, hogy jó kapcsolatunk legyen?
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
Nem sokkal a negyvenesem előtt születtek meg a gyermekeim, az idősebb lányom most 15, a fiatalabb 12 éves. Ahogy az idősebb lányom közeledett a pubertáshoz, azt kezdtem érezni, hogy eltávolodik tőlem. Tudom, hogy a tinédzserek jobban igénylik a kortársakat, mint a szülőket, de zavar, hogy semmit nem mond el – csak a szokásos dolgokat. Otthon az ideje nagy részét a mobiljával tölti, ha odamegyek hozzá, bosszús, és csak arra vár, hogy elmenjek, és ismét telefonozhasson. Idegesít, mert azt látom, hogy a fiatalabb lányom követni kezdi őt ebben a viselkedésben.
Mit tehetek, hogy jó legyen a kapcsolatunk? Örülnék, ha mindig elmondaná nekem, ha valami zavarja, mit tetszik neki és mi nem. Csak a pubertás egy fázisáról van szó, vagy igyekezzek valahogy megerősíteni a kötelékünket?
Júlia, 52 éves
Válaszol: Jana Ashford pszichológus
Kedves Júlia,
a lánya olyan korban van, mikor a kortársai, a velük való kommunikáció és a közösségi oldalak követése nagyon vonzó a számára. Ugyanakkor fontos kérdéseket tesz fel, és helyesen érzi, hogy a pubertáskorban is lehetséges a jó és közeli kapcsolat a gyermekekkel. Nem tudom, milyen viszonya volt a lányával, mikor fiatalabb volt, hogy elmesélte-e önnek, mi foglalkoztatja és min gondolkodik, vagy inkább introvertált volt. Mindenesetre hasznos ebben az időszakban is közeledni hozzá és nemcsak várni, hogy megváltozik-e valami.
Jó megpróbálni tudatosan kialakítani minden nap olyan alkalmakat, amikor legalább néhány percet együtt beszélgethetnek, többnyire nyilván valamilyen tevékenység mellett. Ez megtörténhet a közös mosogatás közben, vagy elviheti őt valahová (természetesen ide nem számoljuk be, ha ő az autóban egész idő alatt telefonozik, ön pedig csak a „taxis”), vagy egy rövid közös séta során, vagy leülhetnek közösen egy pillanatra elalvás előtt. További jó alkalom a közös étkezés vagy a közös vacsorák a hét vagy a hétvégék folyamán.
Ugyanígy jó ötlet a tinédzsereket közösen eltöltött időre csalogatni valami olyasmin keresztül, amit szeretnek, például közösen menni színházba, cukrászdába, sportolni… Bármi, ami során a lánya időt akar önnel tölteni, és szép pillanatokat élhetnek át együtt. Itt főleg az a fontos, hogy megtanuljuk egymást hallgatni, aktív hallgatónak lenni és nem tanácsokat osztogatni, kioktatni vagy javítgatni, mert akkor a tinédzser inkább visszahúzódik.
Ugyanígy jó ismerni a tinédzsereink barátait – lehetővé tenni, hogy meglátogassanak minket otthon, támogatni a kapcsolatokat például azzal, hogy időnként elviszik valamelyik barátnőt egy családi kirándulásra. Így közelebb kerül a lánya barátaihoz, és nő az esély, hogy a jövőben megosztja önnel az élményeit ebből a világból.
Elgondolkodhat azon is, hogy mennyire kell ebben a korban még limitálni a telefonozással eltöltött időt, ami egy erős konkurens a lánya figyelméért folytatott versenyben. Azt gondolom, hogy bizonyos határok még helyénvalóak, de ez egy nagy különálló téma, talán ezt már otthon megoldották valahogy.
És talán a legfontosabb – ne csüggedjen. Ha a lánya eleinte nem fog reagálni a közeledési kísérleteire, tartson ki. Próbálkozzon gyengéden újra és újra. Nagyon szorítok önnek, hogy sikerüljön megtalálni a módszereket és pillanatokat a lányához való kapcsolódásban, mely minden korban oly fontos.
