Napunk

A párom arra célozgat, hogy itt az ideje az esküvőnek és a gyerekeknek, és ez egyre jobban megijeszt. Van értelme folytatni a kapcsolatot?

Illusztráció - Midjourney
Illusztráció – Midjourney

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Kétéves kapcsolatom van egy valamivel fiatalabb férfival, és egy éve élünk együtt. Az utóbbi időben a barátom egyre gyakrabban utal arra, hogy itt az ideje a házasságnak és a gyerekeknek. Egy évvel ezelőtt még örültem ennek, most viszont már egyre inkább rettegek tőle. Soha nem vágytam kifejezetten gyerekekre, de mindig is úgy gondoltam, hogy a megfelelő férfival ez majd megváltozik.

Jelenleg már nem ismerek magamra, a legtöbb barátom családot alapít, amit természetesnek tartok, de számomra ez kalitkának tűnik. Először is valószínűleg azért, mert a barátom és én nagyon másképp állunk a társasági élethez. Én nem tudom elképzelni az életet nélküle, neki nincs rá szüksége, és inkább munkával tölti az idejét. Amikor elmegyek a barátaimmal szórakozni, ő úgy tesz, mintha nem bánná, de mindig célozgat arra, hogy „egy nőnek nem kellene ennyit innia” (én általában kéthetente egyszer megiszom két-három pohár bort). Rettegek az ilyen véleményektől, mind a nőkről, mind rólam. Ráadásul ő maga is rendszeresen használ valamilyen szereket.

További dolgok, amik zavarnak, hogy egy év után a kapcsolatunkból eltűnt a randizás, kevesebbet szexelünk (ami nekem nagyon nehéz), és én végzem a házimunka 90 százalékát. Ha szólok neki, általában megcsinál valamit, de gyakran dühös lesz, hogy nekem több időm van (otthonról dolgozom), neki pedig két munkája van, és így nem tud lépést tartani. Anyagilag azonban mindketten egyformán járulunk hozzá a háztartáshoz. Próbáltam abban is megállapodni vele, hogy legalább próbáljon meg bizonyos dolgokat megcsinálni (vagy bizonyos dolgokat ne csináljon), de általában ezek az ígérgetés szintjén maradnak.

Az ilyen problémák a baba érkezése után tovább mélyülhetnek, ha viszont megosztom vele az aggodalmaimat, akkor gyakran azt mondja, hogy idő előtt eldöntöm, hogy mennek majd a dolgok, miközben nagyon relatívan viszonyul az idejéhez. Azt mondja, hogy vannak kötelezettségei, és azokkal szeretne foglalkozni, minden más másodlagos a számára. Én támogatom a karrierjében, nem is bánom, hogy nem töltjük együtt a hétvégéket, nekem elég lenne, ha néha-néha lenne valami, ami minőségileg kiegyensúlyozná ezt az egészet, de mintha meg sem hallaná. Mindig azt hiszi, hogy panaszkodom, hogy nincs ideje rám. Ha beszélgetést kezdeményezek, ijesztően bosszús lesz, aztán azonnal lehiggad, és úgy tesz, mintha semmi nem lenne.

A kérdésem az, hogy van-e értelme folytatni? Megbénít a félelem, hogy további éveket veszítek el egy olyan kapcsolatban, aminek nincs perspektívája. Szeretem őt, de ő is belefáradt abba, hogy állandóan nyaggatom. Próbálok érzékenyen állni ehhez és megfelelő körülményeket teremteni a beszélgetéshez, de ilyenkor gúnyolódás következik.

Anna, 33 éves


Martin Miller pszichológus válaszol

Kedves Anna,

többször elolvastam a történetét, és végül mindig ugyanaz az érzés maradt bennem.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Tanácsadás

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak