Napunk

Egy időben annyi kényszerem volt, hogy létezni sem tudtam tőlük – mondja a komáromi énekes, aki kényszerbetegeken segítene

Kaprálik György. Fotó - ATTACK Ďalej reprofoto
Kaprálik György. Fotó – ATTACK Ďalej reprofoto

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Kaprálik György feltűnő jelenség magasságával, robusztus termetével, hosszú szakállával. Igazi frontember alkat, és ezt ki is használja, méghozzá három nyelven. A Ponyvalegényben magyarul, az ATTACK Ďalej formációban szlovákul énekel, de a közönség ismerheti őt az angol nyelvű Aylen´s Fallból is. Az ember nem is gondolná, hogy egy, a színpadon ennyire magabiztos és erőteljes jelenség milyen komoly, kínzó lelki problémákkal küzd.

Kaprálik György ugyanis kényszerbeteg. Egy nagyon nehezen felfogható és elmagyarázható pszichés betegségről van szó, melyről nagyon ritkán esik szó, pedig rengetegen küzdenek vele – ki jobban, ki kevésbé. Míg a filmipar már különböző köntösökben megmutatta ezt a betegséget – gondoljunk csak Monkra, a flúgos nyomozóra, vagy Jack Nicholson idegesítő írójára a Lesz ez még így se!-ben. A valóság azonban ennél kevésbé vicces – ennél sokkal prózaibb és sötétebb. Ezt pedig a komáromi zenész a saját bőrén tapasztalta, és most, hogy jobban van, szeretne másokon is segíteni.

Kaprálik Györggyel arról beszélgettünk:

  • mi is az a kényszerbetegség, és hogyan lehet elmagyarázni másoknak,
  • hogyan kezdődtek nála a kényszerek,
  • milyen volt, amikor több tucat kényszerrel küzdött egyszerre,
  • milyen kiútjai vannak a kényszerbetegeknek,
  • hogyan befolyásolja a betegség a művészetet,
  • s hogy miért nem elégséges a kényszerbetegek kezelése Szlovákiában.

Hogyan definiáljuk a kényszerbetegséget? Mi különbözteti meg az olyan bogaras viselkedéstől, amivel mindenki találkozik olykor?

Az hogy valaki bogaras, már erősen indikálja, hogy valószínűleg kényszerbeteg. A kényszerbetegséget még nem régóta definiálják így, külön. Akik régen „bogarasnak” számítottak, mondjuk túlzott rendszeretők voltak, vagy kényszeresen szimmetriára törekedtek, nagy részük valószínűleg kényszerbeteg volt.

Ha az ember egy napjából egy-két órát a kényszereivel tölt, már jelzi, hogy kényszerbeteg, és pszichológiai, pszichiátriai kezelést igényel. Tehát ha valaki bogaras, az valószínűleg kényszerbeteg, csak ez az egész még nem olyan erős nála, a napjából nem vesz el annyit, hogy orvoshoz forduljon.

Régen az emberek ezt egyáltalán nem értették, nem tudták definiálni, nem is tekintettek rá betegségként. Azt hitték, hogy jellemhiba, valami olyasmi, amit a beteg befolyásolni tudna, csak nem akarja. Az orvosok azonban később rájöttek,

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Lélek

Pszichológia

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak