Napunk

Elmesélem, miért hagytam el Szlovákiát. Az ország egyik legnagyobb gondja az agyelszívás, a kormány pedig nem tesz semmit

Illusztrációs fotó: JumpStory
Illusztrációs fotó: JumpStory

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

„Mondanom kell neked valamit” – közölte velem a férjem három héttel a lányunk születése után. „Állásajánlatot kaptam, Barcelonában.”

Újságíróként, rossz spanyol nyelvtudással nem fűztem sok reményt ahhoz, hogy Spanyolországban találhatnék egy kedvemre való munkát. Emellett fontos számomra Szlovákia, és a szakmámra úgy tekintek, mint amivel hozzájárulhatok az ország szebb jövőjéhez.

Csakhogy önzőségből a lányom jövőjét fontosabbnak vélem. „Menjünk” – válaszoltam.

Így csatlakoztam a többi kivándorolthoz. Jelenleg az agyelszívás Szlovákia legnagyobb problémái közé tartozik. Mint ahogy azt az Ódor-kormány elemzése bemutatta, mindenki, aki tavaly kezdett el dolgozni, a karrierje során 2,8 millió eurót hoz Szlovákia gazdaságának. Ez az az összeg, amitől az ország elesik, ha valaki úgy dönt, hogy külföldre megy.

A 2021-es népszámlálási adatok szerint 264 ezer szlovákiai állampolgár élt külföldön. És ezek csak azok, akik állandó vagy átmeneti lakhellyel rendelkeznek Szlovákiában, ami pedig nincs mindenkinek. Úgyhogy őket még hozzá kell adni ehhez a számhoz.

Nem csak a pénz az ok

Már hatodik éve élek külföldön. A szeptemberi választások után, melyből a Smer került ki győztesen, sok üzenetet kaptam Szlovákiából. „Milyen külföldön élni? Milyen kiköltözni?” – kérdezték legtöbben.

Ezért elkezdtem intenzívebben dolgozni ezen a témán – ez pedig tehetséges és képzett szlovákokhoz vezetett, akik a világ különböző szegleteiben élnek.

Nem csak a pénz miatt mentek el, hanem azért, mert nem tetszik nekik a szlovákiai politikai kultúra és az sem, ahogyan viselkednek a kormányunk tagjai. És nem is akarnak visszatérni, mert ez a kultúra nem változott meg. Nem tetszik nekik, hogy egy közjogi méltóság kidönthet egy jelzőlámpát, majd úgy tehet, mintha mi sem történt volna. Nem tetszik nekik, hogy a miniszterelnök kétségbe vonja Ukrajna függetlenségét és Szlovákiát Vlagyimir Putyin karjaiba taszítja.

Taszítja őket az állami intézmények inkompetenciája, a demokrácia működésében felmerülő problémák, a szakértők véleményének elutasítása, hogy a parlamenti képviselők dezinformációkat terjesztenek, de ugyanígy az alacsony életszínvonal, a munka- és karrierlehetőségek hiánya is.

És ahogyan sokan kiemelték, az is elijeszti őket, hogy egy olyan országban kellene élniük, ami tele van gyűlölettel, ahol az emberek kibeszélik egymást és megy a vetélkedés, hogy ki a fontosabb.

Egy olyan országban akarnak élni, ahol az emberek a szakértőknek és nem a sarlatánoknak hisznek. Egy olyanban, ahol az LMBT+-embereknek ugyanolyan jogaik vannak, mint a heteróknak, és ahol a nőknek nem kell állandó stresszben élniük amiatt, hogy a parlamentben valaki előjön a terhességmegszakítások betiltásának javaslatával.

Jobb oktatás és jövő reményében 

Azért mentem el,

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Egyetemek

Felsőoktatás

Gazdaság

Munka

Oktatás

Szlovákia

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak