Szakítottunk, de én egyfolytában rá gondolok. Mit tegyek, hogy végre képes legyek továbblépni? – A pszichológus válaszol

A szakításunk óta már nyolc év telt el, és bár próbáltam, de nem tudok új kapcsolatot kialakítani. Nem tudok leválni a volt barátnőmről és mást magamhoz engedni, megnyílni és fizikailag vagy érzelmileg közeledni másokhoz. Amikor megpróbáltam, még mindig intenzíven azt éreztem, hogy ez nem helyes, hogy villog valamilyen lámpa, úgy érzem, mintha megcsalnám az exemet. Azt mondják, hogy az idő segít, és az is, ha nem találkozunk, az én esetemben azonban ez nem így van. 

Három év után véletlenül megláttam, és minden elnyomott érzés a felszínre tört, ugyanolyan intenzitással, újra átéltem azt, amit először éreztem. Nem tudtam normálisan működni és csak rá gondoltam. Megpróbáltam találkozni vele és mindent elmondani, az is megfordult a fejemben, hogy talán újrakezdhetnénk. Olyan emberként, aki csak óvatosan fejezi ki az érzelmeit és a szeretlek szót csak akkor mondja ki, amikor komolyan is gondolja, azonban ez nehéz volt. A találkozó nem olyan volt, amilyennek elképzeltem, beszéltem neki az érzéseimről, de a reakciója semleges volt. Még arra a kérdésre sem mondott semmit, hogy érez-e még valamit irántam. A találkozón azt tudtam meg, hogy jár valakivel, és a munkahelyén azt gondolják, hogy én vagyok az…

Nem voltam képes elfelejteni, kiverni a fejemből és a szívemből. Elkezdtem sportolni és vállalkozni, segített, ha elfoglaltam magam és nem gondoltam rá annyit. Munkamániás lett belőlem, két munkahelyem van és 38 órát dolgozom, megállás nélkül. Amikor dolgozom, lefoglal a munka, és amikor fáradtan beesek az ágyba, nem álmodom róla. 

A Covid és az elszigeteltség részben segített, amíg meg nem láttam egy mellettem elhaladó autóban – a maszk ellenére is felismertem a szeméről. Ezt követően még néhányszor összefutottunk véletlenül, és mindig újra felébredtek bennem az érzések. Racionális embernek tartom magam, egy kollégám tanácsára megpróbáltam más módon szakítani a múltammal. A férfi a szeánsz végén azt mondta: Most, ha kimennek, találkoznak a másik felükkel. Igen, találkoztam vele, a volt barátnőmmel…

Már nem bírtam tovább és a legutóbbi élményem után inkább mindent leírtam egy papírra. Itt bevallottam azt is, hogy a szakítás napján gyűrű is volt nálam, ami a legutolsó találkozásunk után egy víztározóban végezte. A környezetemben nincs kivel erről beszélnem, a barátaim gúnyolódnak. 

2023 végén, egy nappal szilveszter előtt, összefutottunk egy parkolóban, láttam, hogy megy el mellettem és száll be az autóba. Csupán pár méter választott el tőle. Oda akartam szaladni hozzá, megölelni és kiabálni, de lefagytam. Újra megtörtént, ismét ördögi körbe kerültem, késztetést érzek arra, hogy írjak neki, hogy találkozzam vele, sokat jelent nekem. Hallanom kell, hogy valaha ő is érzett-e irántam valamit. Vagy inkább törje darabokra a szívemet? Mindez csak még jobban elbizonytalanít, hogy ő is érzett-e irántam valamit. Nem bírom ezt már tovább egyedül. 

Martin, 39

Válaszol Lenka Pavuková Rušarová pszichológus

Kedves Martin!

Nem ír arról, hogy meddig tartott a kapcsolatuk, mit éltek át együtt és miért szakítottak. A leveléből azonban erőteljesen érződik, hogy nagyon foglalkoztatja önt. Ritka, hogy valaki ennyi idő múltán is ilyen intenzitású érzelmekkel legyen a másik iránt, és hogy ennyire ragaszkodjon hozzá. Úgy tűnik nekem, hogy túl nagy hatalmat tulajdonít ennek a lánynak – egyetlen ember sem érdemli meg, hogy ekkora piedesztálra emeljék, senki sem ennyire pótolhatatlan, sem különleges. Máskülönben pedig nyolc évvel a szakítás után már mindketten más emberekké váltak.

Azt írja, hogy nem bírja így tovább, hogy ez teljesen kifacsarja önt és a fájdalom a 38 órás munkaidővel csak még kimerítőbb lehet. Elképzelem, hogy állandóan ugyanazok a gondolatok és ugyanazok a kérdések járnak a fejében, de egyedül nem tud rá megnyugtató válaszokat találni, nem tud továbblépni. Azt is írja, hogy a barátai cukkolják önt, és a tisztító szeánsz szintén nem hozta meg a kívánt eredményt.

Hajlandó volt szakértői segítséget, pszichoterapeutát esetleg klinikai pszichológust felkeresni és együtt átbeszélni azt, hogy mi az, ami mentálisan és érzelmileg ilyen hossza tartja ebben a kapcsolatban? Azt írja, hogy ez a nő sokat jelent önnek. Úgy gondolom, hogy fontos lenne felfedni, pontosan mi rejtőzik a „sok” mögött. Mi mindent vetít bele, mi mindent vár el tőle. Hasznos lenne, ha az adott nőre fordított figyelmet inkább saját magára és a megéléseire fordítaná. Felteheti azt a kérdést, hogy miben lenne más az élete, ha mások előtt is megnyitná a szívét. Mi mindent tehetne, vagy kellene akkor másképp tennie?

Az is fennállhat, hogy valamilyen célt szolgál önnek az az elképzelés, hogy pótolhatatlan: lehet, hogy így nem kell új kapcsolatokat és az ezekből adódó csalódásokat kockáztatnia, lehet, hogy biztonságosabb az ideális nőt és a sors által elrendelt szerelem képét dédelgetni. Úgy tartják, hogy „az álom mindig jobb, mint a valóság” – próbáljon meg elgondolkodni azon, hogy nem az álmot választja-e valamilyen okból.

Filip Orsolya fordítása