Napunk

Adam Michnik: Senki sem beszélt olyan szépen a békéről, mint Hitler

Fotó N - Vladimír Šimíček
Fotó N – Vladimír Šimíček

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

A lengyel történész, író és újságíró már számos jelentős kitüntetést kapott, beleértve a Fehér kettőskereszt rendjét, amit vasárnap Zuzana Čaputová köztársasági elnök adott át neki.

Adam Michnik októberben nagyon megörült a demokratikus erők győzelmének, Lengyelországra azonban szerinte hosszú és kacskaringós út vár, amíg visszatér a liberális demokráciához.

Az interjúban beszél arról:

  • hogy lehet-e kompromisszumokat kötni a volt kormánypárttal,
  • milyen két, egymás ellen harcoló elképzelés él Lengyelországról,
  • hogy Putyin fasiszta-e,
  • hogyan lehet túlélni nyolc évet egy rossz rendszerben.

Az ellenzék nyolc év után megnyerte a választásokat. Lengyelország az első olyan ország, ahol ilyen sokáig volt hatalmon a szélsőjobb, de ennek ellenére sikerült legyőzni a választásokon. Hogyan történt ez?

Nem Lengyelország volt az első, hanem Szlovákia, amikor hat év után leváltotta Vladimír Mečiart. Akkor nagyon fontos volt, hogy sikerült erőszak és forradalom nélkül eltávolítani a kormányát, a választások eredményeként. Lengyelország ugyanezen az úton haladt. Szlovákiában most Robert Fico nyert, a helyzete azonban bizonyos mértékig hasonlít azokra az időkre, amikor Lengyelországban az akkori PiS-kormánynak csak kis többsége volt.

Fico is viszonylag szoros többséggel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy az ország megosztott, Lengyelország pedig most megmutatta, hogyan lehet legyőzni a populizmust. Forradalom és erőszak nélkül. Meggyőzni az embereket, hogy meg lehet nyerni a választásokat, ott lehet állni Európa oldalán, a nacionalizmussal szemben.

Mi volt a legszörnyűbb dolog a mostani koalíció szavazói számára, az abortuszok betiltása, annak veszélye, hogy Lengyelország kiválik az Unióból, vagy az igazságszolgáltatás megerőszakolása?

Erre nem létezik egyetlen válasz. Mindegyikre igaz. Elmondható az abortusztörvényről, a polexitről, a korrupcióról és a Nyugattal folytatott háborúról. Arról folyt a vita, milyen legyen Lengyelország. Az egyik narratíva arról szól, hogy Lengyelország uniós tagsága a szuverenitás végét jelenti, míg a másik arról, hogy az uniós és a NATO-tagság Lengyelország függetlenségét garantálja.

Ehhez kapcsolódik a kultúráról és a történelemről folyó vita. Ami a kultúrát illeti, Jaroslaw Kaczyński azt szerette volna, hogy Lengyelország visszatérjen a 19. századba, amikor is tiltva volt a terhességmegszakítás és a fogamzásgátlás, és amikor az emberek azon gondolkodtak, hogy monarchiában vagy köztársaságban jobb-e élni. Más tekintetben viszont olyan vitáról van szó, ami az egész világra jellemző, például Amerikára is.

Donald Tusk miniszterelnökre nehéz feladat vár, hogy visszavigye Lengyelországot a liberális demokráciák táborába. Összehasonlítható-e Donald Tusk hatalomra kerülése Tadeusz Mazowiecki 1989-es hatalomra kerülésével, amikor is a kommunizmus eltávolítása volt a cél?

Igen és nem. Azért igen, mert a PiS undorító módon rabolta el az államot. A szavazóktól nyolc évvel ezelőtt  a kormány, nem pedig a rendszer megváltoztatására kapott jóváhagyást. A PiS Orbán és Putyin mintájára akart egy rendszert kiépíteni. Itt nem a baloldal és a jobboldal vagy a liberálisok és a konzervatívok harcáról volt szó, hanem a putyinisták és a Putyin-ellenesek harcáról.

A kommunistákhoz hasonlítva csak az a különbség, hogy azok akkor a demokraták partnerei voltak, mert egyetértettek azzal, hogy a kommunizmus véget ért. Csak az volt számukra a fontos, hogy helyet találjanak maguknak az új rendszerben. Most más a helyzet. A PiS politikusai számára semmi sem ért véget, úgy viselkednek, mintha holnap visszavehetnék a hatalmat, és minden intézményt annyira aláaknáztak, hogy mindegyik változás konfliktust vált ki.

Szlovákiában azt láttuk, hogy Ficóék keményen védik magukat, megmaradtak az embereik a rendőrségen és az ügyészségen is, akik sikeresen fedezték őket. Olyannyira sikeresen, hogy újból hatalomra kerültek. Mai szemmel nézve hiba volt, hogy az akkori szlovák kormány vagy nem tudatosította ezt a veszélyt, vagy a belső vitái miatt nem volt elég ereje arra, hogy fontos változásokat eszközöljön az igazságszolgáltatásban. Példát vesz a lengyel kormány Szlovákiáról, hogyan nem kell ezt csinálni?

Nem beszélhetek Tusk nevében, de úgy gondolom, hogy érti a helyzetet. Egyszer már volt hatalmon és nem volt képes befejezni a reformokat, így Kaczyński váltotta. Tusk akkor meg volt róla győződve, hogy Kaczyńskivel meg lehet egyezni, és hogy a PiS egy normális politikai párt. Azonban megmutatkozott, hogy nem az, és egyértelmű volt, hogy ha még egyszer megnyeri a választásokat, soha többé nem lesznek már szabad választások.

Kaczyński Putyint és Orbánt másolja. Tusk számos embert meggyőzött, beleértve engem is, hogy az egyezségen alapuló politika lehetséges a PiS szavazóival, de nem magával a párttal. Ők úgy értelmezik a kompromisszumot, ahogy Lengyelországban szoktuk mondani, mint a fenék kompromisszumát a pálcával.

Varsóban Kaczyński szavazói nem rég tüntetést tartottak a Tusk-kormány ellen, nálunk pedig Robert Fico kormánya ellen tüntetnek. Ez egy fura tükörkép, de úgy tűnik, hogy a varsói tüntetés is a civil társadalom törekvéseit jelképezi. Mi a különbség?

Ezeket a tüntetéseket nem kell komolyan venni. Noha az a demonstráció nagy volt, százezer ember vett rajta részt, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezért fontos azonban beszélni ezekkel az emberekkel és meggyőzni őket. Mindannyiukat nem lehet meggyőzni, de meg kell próbálni. Például nem lehet visszalépni a szociális területen tett választások előtti ígéretektől, még ha ez most gazdaságilag nem is helyes, de társadalmilag igen. Ha az emberek úgy éreznék, hogy átverték őket, akkor elfordulnának a jelenlegi kormánytól.

A mostani kormánykoalíció csapdája abban rejlik, hogy nagyon sokszínű, és eltérő véleményük van például a terhességmegszakításról. Nehéz lesz kompromisszumot találni. A választásokon nagyon fontos volt a nők magas részvételi aránya, akik az abortusz eltörlése ellen tüntettek, sok szavazatot hozott a baloldal is, és az ő igényeik is megalapozottak. Tusk nyíltan beszél arról, hogy engedni akar nekik, de azt is mondja, hogy a koalícióban különböző vélemények uralkodnak, ő pedig igyekezni fog fokozatosan haladni.

A szlovákiai és a lengyelországi tüntetők is ugyanazokat a szlogeneket hangoztatják a szabadságról és az igazságosságról. Mégis hogy lehet ez?

Lengyelországban Kaczyński visszatéréséért tüntetnek és

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Donald Tusk

Fico-kormány

Lengyelország

Németország

Szlovákia

Történelem

Tüntetés

Vlagyimir Putyin

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak