Jön a Fico–Orbán találkozó. Lesznek ügyek, amikben számíthatnak egymásra, de túl szoros szövetségre nem számítanak a szakértők

Kedden Robert Fico Budapestre látogat és találkozik Orbán Viktorral – közölte csütörtökön Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke. A találkozó tényét a szlovák fél egyelőre nem erősítette meg – a Napunk e-mailben is érdeklődött erről a kormányhivatalnál, választ egyelőre nem kaptunk –, de a találkozó minden bizonnyal létrejön, ha a magyar fél azt már bejelentette.

Azt azonban még nem lehet tudni, hogy miről fog tárgyalni a két kormányfő, akik 2012-es kibékülésük óta nagyon jó viszonyt ápolnak egymással.

Ellenségekből barátok

Ez a kibékülés messze nem volt magától értetődő: a 2000-es években Robert Fico rendszeresen szélsőségesen nacionalista pártnak nevezte a Fideszt, majd amikor 2006-ban kormányra kerülve maga is a szélsőségesen nacionalista SNS-szel és a HZDS-szel lépett koalícióra, a magyarellenesség újra a szlovák politika mindennapi elemévé vált.

Ez olyan eseményekben nyilvánult meg, mint a Nyitrán a magyarsága miatt megvert Malina Hedvig meghurcolása, vagy a dunaszerdahelyi szurkolóverés. Ebben az időszakban szigorított a Fico-kormány a nyelvtörvényen és erősítette meg a Beneš-dekrétumok érinthetetlenségét, de az is ekkor történt, hogy Sólyom László magyar köztársasági elnököt nem engedték be az országba.

Mindezt a Magyarországon akkor ellenzékben lévő Fidesz élesen bírálta, a 2010-es kormányra kerülése után pedig elfogadta a kettős állampolgárságról törvényt. Fico az itthoni kampány hajrájában ellenlépésként átvitte a parlamenten azt a módosítást, ami szerint elveszíti a szlovák állampolgárságát, aki egy másik állam polgára lesz.

Fico 2010-ben nem tudott kormányt alakítani, de a 2012-es előrehozott választáson akkora győzelmet aratott, hogy egyedül, koalíciós partner nélkül kormányozhatott.

És ez volt az az év, amikor kibékültek: az addigi vitás kérdéseket egyszerűen félretették és csak azokra a területekre összpontosítottak, amiken együtt tudnak működni.

Fico magyarellenessége azóta elmúlt, Orbánnal pedig rendkívül jól együtt tudnak működni, amikor épp mindketten kormányoznak.

A látványos külpolitikai fordulat elmaradt

Mivel Robert Fico már hosszú ideje nagyon hasonlókat mond Ukrajnáról, mint Orbán Viktor, a szeptemberi előrehozott választás után sokan attól tartottak, hogy a szlovák külpolitika is a magyarországihoz hasonló fordulatot vesz, és Szlovákia is akadályozni fogja az uniós döntéshozatalban Ukrajna segítését. Míg az állami fegyverszállításokat Szlovákia leállította Ukrajna felé – bár már nem is volt mit átadni –, addig Brüsszelben Juraj Blanár külügyminiszter és Robert Fico sem gördített akadályt az Ukrajnával kapcsolatos döntéseknek.

De vajon ez így marad-e, vagy lesz szorosabb együttműködés is a két kormány között? Az év második felében Magyarország lesz az Európai Unió tanácsának soros elnöke, esetleg ez kapóra jöhet-e bármilyen módon Szlovákiának is? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Grigorij Mesežnikov politológussal és Bartha Dániel külpolitikai szakértővel, a budapesti Euroatlanti Integrációért és Demokráciáért Alapítvány (CEID) független agytröszt elnök-igazgatójával.

Grigorij Mesežnikov: Fico tanul Orbántól

Az együttműködésnek megvannak a feltételei már csak az alapján is, hogy milyen álláspontot képvisel a két politikus a nemzetközi jelentőségű kérdésekben, az európai uniós ügyekben vagy Ukrajna megsegítése ügyében – mondja a Napunknak Mesežnikov. Szerinte látszólag apróság, de ennek a jele az is, hogy sem Szlovákia, sem Magyarország nem támogatta azt a közös nyilatkozatot, amiben a világ országai elítélték, hogy Észak-Korea fegyvereket szállít Oroszországnak.

Azokban az időkben, amikor egyszerre kormányoztak, Ficónak és Orbánnak sikerült a magyar–szlovák államközi kapcsolatokat megszabadítaniuk az etnikai dimenziótól és a technikai kérdésekre koncentráltak, most pedig új aspektusokra támaszkodhatnak – mondja Mesežnikov. Ezek az új szempontok szerinte a belpolitikai problémák megoldását segítik: Fico tanul Orbántól a jogállamiság, a demokrácia, a média és a civil szervezetek kérdésében is.

A politológus úgy látja, Orbán és Fico leginkább akkor lehetnek szövetségesek az uniós politikában, ha az EU kritikusan fog reagálni Fico lépéseire. Ez esetben kölcsönös szolidaritás lehet köztük, és támogatni fogják egymást, ha Brüsszel fel akar lépni valamelyikükkel szemben.

Mesežnikov szerint nagyon valószínű, hogy akár bizonyos döntések megvétózásában is Orbán mellé állhat Fico. A V4-es országokban hosszú éveken keresztül az volt a gyakorlat, hogy az uniós politikában nem szavaznak egymás ellen és nem bonyolítják az egymás közötti kapcsolatokat. De ezek az idők már rég mögöttünk van, ugyanakkor azt a politológus el tudja képzelni, hogy Orbán és Fico bizonyos helyzetekben kölcsönösen támogatni fogják egymást, amit otthon a kiváló kétoldalú kapcsolatok megnyilvánulásaként fognak eladni.

Bartha Dániel: Ficónak nem érdeke, hogy annyira Nyugat-kritikus legyen, mint Orbán

A külpolitikai szakértő szerint a szlovák külpolitika bizonyos kérdésekben biztosan el fog térni az eddigi irányvonaltól. Leginkább azokról a kérdésekről van szó, amik otthon jól kommunikálhatók a szuverenitás megvédéseként: ilyen a migráció ügye vagy bizonyos uniós költségvetési kérdések.

Mesežnikovhoz hasonlóan Bartha is el tudja képzelni, hogy Fico Orbán mellé fog állni olyan kérdésekben, amikben Magyarország blokkolja majd a közös uniós álláspont kialakítását. Ugyanakkor Ukrajna kapcsán a szakértő szerint még nem várható Szlovákia részéről ilyen fordulat, erre csak a közvélemény nagyobb mértékű áthangolása után kerülhetne sor, ha egyáltalán van ilyen szándéka Ficónak.

Bartha úgy véli, az elnökválasztás is moderálja Ficóékat: ha azt meg akarják nyerni, inkább középen kell maradniuk. Azt, hogy sem Magyarország, sem Szlovákia nem támogatta az észak-koreai fegyvérszállításokat elítélő nyilatkozatot, Bartha Dániel szerint inkább az orosz–szlovák viszony keretében érdemes nézni, mint a magyar–szlovák viszonyban, vagyis ez nem a Fico–Orbán-szövetség jele.

Bartha szerint a nyilatkozatnak a szlovák kormány nem is tulajdonított különösebb jelentőséget, az elutasítása pedig egy demonstratív lépés volt nemcsak amiatt, hogy nem mutattak be bizonyítékot Szlovákia részére, hanem elutasították azt is, hogy a nyilatkozat szövegében Szlovákia bármilyen módosítást javasoljon.

Bartha egyébként nem gondolja, hogy Fico szeretne annyira Nyugat-kritikus álláspontot kialakítani, mint amilyet Orbán kialakított, ezt inkább a retorika szintjén fogja a szlovák kormány hangoztatni.

A szakértő szerint Fico akkor kerülhet közelebb Orbánhoz, ha Brüsszel lépéseket tesz Szlovákia ellen az igazságügyi átalakítások miatt. Ha például Szlovákia ellen is elindulna a jogállamisági eljárás, Fico defenzívebb politikához nyúlna, de ez egyelőre nem az érdeke, és valószínűleg érzékeli, hogy amíg nem bontja meg jelentősen az uniós álláspontot, addig Brüsszel nem fog lépéseket tenni Szlovákia ellen.

Arra a kérdésre, hogy Magyarország soros elnöksége jelenthet-e valamiféle pluszt Szlovákiának, Mesežnikov azt mondja, hogy Orbánnak nemcsak a nemzetállami, hanem a tagállamok igényeit is figyelembe kell majd vennie, és a soros elnökség keretei között kell maradnia. De ha kialakul egy olyan helyzet, hogy valamilyen módon segíteni tud Ficónak, akkor abból nem fog gondot csinálni.

Bartha úgy látja, hogy a soros elnökség során Magyarország nem sokat fog tudni kínálni a szlovák kormányfőnek, az aktuális elnökség szerepe viszonylag korlátozott. A szakértő egyelőre nagyon szoros szövetséget nem lát a két vezető között.