A két rossz harca? Intenzíven terjesztik az oroszbarát álláspontokat a Budapestről pénzelt szlovákiai magyar médiumok

Az ukrajnai háború nem a jó és a rossz, hanem a rossz és a rossz harca, az ukránok követelőzők, nacionalisták, Zelenszkij egy ripacs bábu diktatórikus hajlamokkal, Putyinnak viszont egyes esetekben nem lehet nem igazat adni. Ilyen kép rajzolódhat ki az ukrajnai háborúról annak az olvasónak a gondolkodásában, aki a magyar kormány által finanszírozott szlovákiai magyar médiából tájékozódik az eseményekről.

A Napunk többhetes munkával, szakértők bevonásával, részletes médiaelemzéssel megvizsgálta, milyen képet formál az ukrajnai háborúról az a három online lap, amelyek évek óta stabilan magyarországi kormányzati forrásból működnek. Az eredmény azt mutatja, hogy a magyar kormány által is képviselt oroszbarát álláspont intenzíven megjelenik a szlovákiai magyar médiatérben is.

Cikkünkből kiderül,

• hogyan torzították el a szlovákiai magyar médiateret a magyarországi kormányzati támogatások;
• hogyan kapcsolódnak a Magyarországról támogatott szlovákiai magyar médiumok (konkrétan a Ma7, a Felvidék.ma és a Körkép.sk) a politikához;
• hogyan ábrázolják ezek a médiumok az ukrán és az orosz elnököt;
• hogyan viszonyulnak az olyan fogalmakhoz, mint a „különleges katonai hadművelet”, a „békepártiság” és „háborúpártiság”, a szankciók és a magyarellenesség.

A MAGYAR KORMÁNY SZLOVÁKIAI MÉDIÁJA

A szlovákiai magyar sajtó mindig küzdött azzal, hogy szűk a piac és egyre színesebb a többségi sajtó.

Komolyabb változást két esemény hozott: az egyik az internet elterjedése volt, így a szlovákiai magyar sajtónak is esélye nyílt szélesebb közönség elérésére – a kétezres évek második felében több hírportál is létrejött, és az egyetlen nyomtatott napilap, az Új Szó is komolyabban kezdte venni a megjelenést a világhálón.

A sajtófelületek jó részének volt valamiféle politikai bekötöttsége, és a politikai sajtóval foglalkozó lapok osztódását csak felgyorsította, mikor kettészakadt az addig egységes magyar párt, az MKP.

Média magyar adófizetői forintokból

A másik fontos esemény a Fidesz-kormány hatalomra kerülése volt Magyarországon, 2010-ben. Kőváry Sólymos Karin, a Ján Kuciak Oknyomozó Központ munkatársa, aki behatóan foglalkozott a Magyarországról ide áramló támogatások témájával, azt mondja: a fordulópont az volt, mikor Orbán Viktor kormánya megváltoztatta a határon túli támogatások rendszerét.

Ezek a pénzek célzottan érkeztek a kulturális szervezetekhez, 2010 után ráadásul nagyságrendekkel emelkedtek. „S nemcsak a kulturális életbe, valamint az intézményrendszer fenntartására érkeztek ezek a pénzek, hanem a kisebbségi médiatérbe is jutott a magyar közpénzből” – mondja az újságíró.

A támogatások kapcsán törésvonal alakult ki a szlovákiai magyar mediális térben: egyik része eredményesen pályázhatott, vagy alanyi jogon kapott támogatást, a másik, politikailag független vagy épp más elköteleződésű része viszont a magyarországi pénzek nélkül volt kénytelen működni.

„Az, hogy egy sajtóorgánum támogatást kap valahonnan, nem feltétlenül jár együtt azzal, hogy a donor a tartalomra is hatással lesz” – mondja Kőváry Sólymos Karin. Hozzáteszi: kétféle függetlenséget különböztethetünk meg: gazdaságit és tartalmit. S a kettő nincs egymással kizárólagos függésben. Míg egy lap gazdaságilag lehet függő, ez nem szükségszerűen jár együtt azzal, hogy tartalmilag is függő legyen.

„A szlovákiai magyar rideg valóság azonban az, hogy látni a magyar forintokat egy-egy támogatott médium tartalmán” – mondja az újságíró. Két példát emel ki: a Szabad Újságét, mely 2016-ban azért volt kénytelen megszűnni, mert a határon túli támogatásokat folyósító Bethlen Gábor Alap nem adott pénzt neki. Mondván – s ezt a lap főszerkesztő-helyettesének kommentárjából tudjuk –, hogy az MKP nem jutott be a parlamentbe abban az évben, és ez lett volna a további támogatás feltétele.

A másik példa Kőváry Sólymos Karin szerint a Ma7 médiacsalád létrejötte: ezt a projektet a már meglévő, nemzeti jelentőségű intézményként működő Hírek.sk alapjain hozta létre egy, az MKP-hoz köthető alapítvány, kizárólag magyarországi támogatásból. „Életre lehet tehát hívni akár egy médiacsaládot is a támogatásokból, de ugyanígy, a megvonásukkal el is lehet lehetetleníteni” – jegyzi meg.

Melyik médiumokat vizsgáltuk

A cikkünkben vizsgált három médiafelület mind komoly összegeket kap évente a magyar kormánytól a Bethlen Gábor Alapon keresztül. A Felvidék.ma az egyik első szlovákiai magyar hírportál, 2006-ban jött létre. Kiadója a Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) elnevezésű egyesület, mely nemzeti jelentőségű intézményként alanyi jogon kap támogatást a magyar kormánytól. Ennek a támogatásnak egy részét a portál üzemeltetési költségeire fordítják.

A SZAKC-nak, bár civil szervezeteket fog össze, mindig volt politikai agendája – létrejötte Duray Miklóshoz köthető, jelenlegi elnöke pedig Gubík László, az MKP ifjúsági szervezetének prominens figurája, aki korábban a Fidesz listáján is megmérette magát a 2014-es EP-választáson.

A Ma7 médiacsaládot 2018-ban hozta létre 1,5 millió euróból a Pro Média Alapítvány. A pénz érkezését az MKP akkori elnöke, Menyhárt József jelentette be, és az alapítványban is erős képviseltsége volt a pártnak – az intézmény vezetője Puskás Attila, a párt sajtóosztályának korábbi munkatársa lett.

Bár Menyhárt akkoriban cáfolta, hogy pártsajtót építenének, az MKP bekötöttsége látványos maradt a mai napig. A lap, melyben olyan munkatársak dolgoznak, mint például Kocur László, az MKP volt pártigazgatója, vagy Somogyi Szilárd volt SaS-es parlamenti képviselő, aki később az MKP listáján is elindult a választásokon, nemcsak a pártnak, de a magyar kormány politikusainak is átlagon felüli teret biztosít.

A harmadik médiafelület a Körkép.sk, mely blogportálból alakult át hírportállá 2015-ben. Vezetője Király Zsolt, aki politikai tanácsadóként évekig dolgozott az MKP-nak, és a párt tagja is volt. A Körkép teljes mértékben Király projektje – és bár Menyhárt József pártelnöksége idején szakított az MKP-val, politikai bekötöttsége nem tűnt el. Portálja több tízmillió forintot kapott támogatásként a Bethlen Gábor Alaptól.

2018 óta a vizsgált három médium kiadója összesen mintegy 3,4 milliárd forintot (pontosan 3 393 050 000 forintot) kapott működésre a magyar kormánytől a Bethlen Gábor Alapon keresztül. Ez több mint 9 millió eurót tesz ki.

STRATÉGIAI PARTNERSÉGEK

A cikkünkben vizsgált mindhárom médium a Magyar Szövetséghez kötődik, amelynek legfontosabb elődpártja az MKP volt. A Magyar Szövetség a Fidesz stratégiai partnere, és sok területen a magyar kormány politikájával azonos politikát követ.

A magyar kormány politikusai rendszeresen felkeresik a Magyar Szövetség pozsonyi székházát, amikor Szlovákiába látogatnak. Az elmúlt években előfordult, hogy a magyar miniszterek és a szlovákiai magyar politikusok közös szlovákiai sajtótájékoztatóira csak a magyarországi finanszírozású média képviselőit hívták meg.

A magyar kormány közvetlenül is támogatta a Szövetség 2023-as választási kampányát. Szijjártó Péter külügyminiszter a választási kampány végén részt vett a Szövetség nyugat- és kelet-szlovákiai rendezvényein, és mindenhol hangsúlyozta az „egységes magyar párt” támogatásának fontosságát.

A Szövetség ugyan nem jutott be a szlovák parlamentbe, amiért Orbán Viktor magyar miniszterelnök bírálatát is kiérdemelték, ám a stratégiai partnerség nem szakadt félbe.

A magyar kormány szlovákiai befolyásépítése nem csak a Magyar Szövetségen keresztül történik. Az Orbán-kormány fontos partnere a jelenlegi szlovák kormány is, azon belül pedig elsősorban a Smer, amellyel Orbán az oroszpárti véleményét is osztja.

A magyarországi állami média szokatlanul nagy teret biztosított Robert Ficónak, a Smer elnökének a 2023-as választási kampányban, a legújabb információk szerint pedig Orbán Viktor tanácsadói Robert Fico mellett Peter Pellegrini és pártja, a Hlas kampányát is segíthették a választás előtt.

HOGYAN ÍRNAK A HÁBORÚRÓL

Elemzésünkben 2022. február 24-től, vagyis az Ukrajna elleni totális orosz invázió napjától 2023. november 30-ig vizsgáltuk a Ma7.sk, a Felvidék.ma és a Körkép.sk vonatkozó cikkeit.

Megvizsgáltuk, hogyan kezelte ebben az időszakban a három portál a háború két kulcsfigurája, Volodimir Zelenszkij ukrán és Vlagyimir Putyin orosz elnök személyét. Emellett meghatároztuk azokat a kulcsszavakat, amelyek közel állnak a háború orosz értelmezéséhez és a leggyakrabban fordulnak elő magyar kontextusban. Ezek elemzésünkben a következők:

• különleges katonai hadművelet
• békepárti
• háborúpárti
• elhibázott szankciók
• ukrajnai magyarellenesség

Grafikonjainkon azt ábrázoltuk, milyen gyakorisággal fordultak elő a vizsgált időszakban ezek a kifejezések a három portál cikkeiben.

A Crowdtangle monitoring eszköz segítségével megnéztük azt is, hogy milyen reakciót váltott ki a vizsgált médiumok Facebook-követőiből az orosz, illetve az ukrán elnök nevének említése a közösségi oldalon közzétett különböző típusú bejegyzéseikben. Ebből a vizsgálatból a Ma7 kimaradt, mivel eredeti Facebook-oldalukat 2023. április 4-én letiltotta a Meta.

A grafikonokon jól látszik, hogy a Vlagyimir Putyin nevét tartalmazó bejegyzések, illetve cikkcímek esetén a Felvidék.ma esetében döntő többségben vannak a semleges reakciók, a Körkép esetében pedig szintén ezek alkotják a legnagyobb részhalmazt.

A Volodimir Zelenszkij nevét tartalmazó bejegyzések esetében a Felvidék.ma posztjainál a nevető reakció kerül az első helyre, illetve a mérges reakciók aránya is relatíve magasra ugrik. Hasonló az elmozdulás a Körkép Facebook-oldalán is, bár ott Zelenszkij esetében is többségben vannak a semlegesként aposztrofálható lájkjelek.

MA7

Zelenszkij követelőzik, elgurult a gyógyszere, miközben a halálba viszi az ukránokat. Maga az ukrán nép nem hibáztatható a háború miatt, bár az ukrán társadalom „át van itatva nacionalizmussal”. Az ukrán elnök egyre diktatórikusabb hajlamú, a Putyin elleni vádak viszont a propagandagépezet termékei.

Ilyen tartalmú cikkekkel is találkozhatott az olvasó a magyar kormány által 2017 óta a legbőkezűbben támogatott szlovákiai magyar lapot, a ma7 hírportált és hetilapot olvasva, amelyek részletesen tudósítanak az ukrajnai háborúról.

Zelenszkij, a „követelőző, diktatórikus hajlamú bábu”

Volodimir Zelenszkijt 2022. február 24. és 2023. november 30. között 964 hírben és kommentárban említik a portálon, habár ezek besorolása nem mindig egyértelmű, és sokszor elmosódnak a határok hír és kommentár között a lapban. A Zelenszkijt említő hírek nagy része rövidhír, amelyet a szerkesztőség hírügynökségektől, főleg az MTI-től vett át. Kisebb részt szerzői cikkekről van szó, amelyek számos esetben külföldi lapokat szemléznek. Olykor a lap újságírói is megszólaltatnak szakértőket.

Zelenszkij kapcsán az elvileg hírekként megjelent cikkekben is számos olyan kommentatív elem jelenik meg, amely negatív fényben tünteti fel az ukrán elnököt. „Állandó sürgetéseivel, követeléseivel, sőt sok esetben megalapozatlan bírálataival (hogy finoman fogalmazzunk) egyre többeknek okozott bosszúságot, sőt az egyszerű európai emberek körében ellenszenvet is kiváltott az egyébként valóban szenvedő és egyre jobban pusztuló országa iránt” – írja a lap egyik szerzője, Lacza Tihamér egy 2022. június 25-i cikkében, a Nagyvilág rovatban.

„Korábban már a magyar kormány vezetőihez hasonlóan a szerb belügyminiszter is elutasította a követelőző ukránokat” – írják abban a cikkben, amelyet elvileg a webnoviny.sk-tól vettek át, ám ott nincs szó „követelőző ukránokról”.

Zelenszkijt számos esetben lekicsinylően, gúnyos kontextusban emlegetik, olyan eset is előfordul, amikor a Smer-közeli dezinformációs portálra, az ereport.sk-ra hivatkozva hangsúlyozzák, hogy „rendszeresen megpróbál olyan eseményekre eljutni, amelyeknek semmi közük a politikához”.

Zelenszkijről több cikkben úgy írnak, mint diktatórikus hajlamú vezetőről, feltéve a kérdést, „hány százezer életet hajlandó még bedobni a kelet-ukrajnai húsdarálóba”, és hóhér mivoltára utalnak.

De olyan is van, amikor az ukrán elnök nyilatkozatáról beszámoló cikket egy iázó szamár fotójával illusztrálnak, és ezzel a mondattal kezdik: „Ismét szintet lépett Volodimir Zelenszkij a pénztarhálás érdekében tett legújabb ijesztgetésével.” A főoldalon pedig a cikket az „Elgurult a gyógyszer” címkével jelölték meg.

A kommentárok ennél is élesebb hangnemet ütnek meg Zelenszkijjel szemben. Zelenszkij az „őrület határán” áll, rossz gyerekként követelőzik, egyszer diktatórikus hajlamú, máskor pedig ripacskodó kesztyűbáb, akit madzagon rángatnak.

Putyin nélkül „leállnak az atomerőművek”

Teljesen más hangneműek a Vlagyimir Putyin orosz elnököt említő cikkek. Elvétve találunk olyan hírt a ma7 portálon, amely hasonlóan cinikus, lekicsinylő stílusban emlegetné az orosz elnököt, mint Zelenszkijt. Putyin felelősségét a háború kirobbantásában ugyan elismerik, és olykor óvatos kritikát is megfogalmaznak vele szemben egyes szerzők, de negatív kontextusban szinte egyáltalán nem emlegetik.

Előfordul, hogy egyenesen védelmükbe veszik Putyint, mint például abban a hírben, ahol a propagandahadjárat részeként emlegetik az orosz elnökkel szembeni nemzetközi elfogatóparancsot: „A propaganda-hadjárat legújabb gyöngyszeme, hogy a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) háborús bűnökkel vádolta meg az orosz elnököt és a gyermekvédelmi ombudsmant, Maria Lvova-Belovát, hogy gyermekeket deportáltak Ukrajnából Oroszországba.”

Putyin számos esetben inkább pozitív színben tűnik fel a cikkekben: az elnök nyitott a tárgyalásra, le akarja zárni a háborút, és nélküle még az atomerőművek is leállnának.

Az egyetlen rendszeresen visszatérő, negatívnak nevezhető megnevezés, amikor könnyeden Moszkva „fura urának” nevezik az orosz háborús agresszort.

FELVIDÉK.MA

A Ma7 hangvételéhez nagyon hasonló módon kezeli az ukrajnai orosz invázió kérdését a legrégebbi szlovákiai magyar hírportál, a Felvidék.ma. A portál profilja ugyanakkor kicsit más, mint a Ma7-é – a hangsúly elsősorban a kulturális és régiós témákon van, így jóval kevesebb anyagban foglalkoznak a háborúval, mint a másik szerkesztőség.

A Felvidék.ma 2022. február 24-e óta összesen 192 anyagában említi Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, 262 anyagban pedig Vlagyimir Putyin orosz államfőt. Ám míg az orosz agresszorral kapcsolatban rendkívül visszafogott, sőt, olykor finoman pozitív, addig a védekező állam vezetőjét egyértelműen negatív, megvetendő figuraként ábrázolja a portál.

A Felvidék.má-n megvizsgált cikkek többsége hírügynökségi anyag: vagy az MTI, vagy a szlovák hírügynökségek anyagain keresztül mutatják be a háború eseményeit. Ezek a cikkek az esetek döntő többségében szöveghű fordítások, vagy minimálisan szerkesztett átvételek – így csupán az MTI anyagaiban találhatók meg a magyar kormány kommunikációs paneljeinek nyomai, kulcsszavai.

A portál tehát nem nyúl bele az eredeti szövegezésekbe, a címek is csak nagyon ritka esetben tartalmaznak kommentatív elemeket. Szerzői híranyagot pedig nem közölnek a háborúról – a Felvidék.ma által preferált narratíva a véleményanyagokban jelenik meg leginkább. Ezekben a cikkekben azonban hangsúlyosan és egyértelműen azonosítható formában jelennek meg a magyarországi sajtóelemzésekben is azonosított minősítő vagy dezinformációs narratívák.

Zelenszkij, a „mérges zöld ember”

Az ukrán elnökről közvetített kép a háború első napjaiban még tárgyilagos volt a portálon – ám ahogy az orosz invázió a magyarországi választási kampány egyik fő témájává változott, úgy a Felvidék.má-n is változni kezdett Zelenszkij megítélése.

2022 márciusában már felsejlik a követelőző ukrán elnök narratívája – elsősorban Orbán Viktor és Robert Fico kijelentésein keresztül. A következő hónapokban pedig a megjelenő kommentárok hangvétele teljesen azonosult a magyar kormány üzeneteivel.

Zelenszkijről májusban már így ír a lap: „Mindebben csupán az a meglepő, hogy a szlovák házelnököt váratlanul érte a gáz leállítására vonatkozó ukrán fenyegetés. Ugyanis Zelenszkij korábbi más, ugyancsak Ukrajnát segítő országok irányában mutatott »hálájáról« tanúskodó agresszív megnyilvánulásai tudatában ebben semmi meglepő nincs. S ennek tudatában a kormányunknak is tudatosítania kellene végre, hogy szép dolog a humánum, a bajbajutottaknak történő segítségnyújtás, de nekik elsősorban mégis a saját országuk érdekeit kell szem előtt tartaniuk, ahogy teszi a magyar kormány is.”

Ezzel párhuzamosan a portál elkezdi megkérdőjelezni a háború természetét is. „Előrebocsátom, hogy az orosz agresszióra nincs mentség, viszont a konfliktus gyökereit nem lehet olyan egyoldalúan megítélni, mint ahogy azt általában teszik” – írja Németh Zsuzsa, a Felvidék.ma szerzője, aki a legtöbb vonatkozó kommentárt jegyzi. Egy későbbi kommentárjában így fogalmaz: „Putyin felelősségét nem vitatva és egyáltalán nem kisebbítve a háborús konfliktusban, ki kell mondani, hogy ez nem a jó és a rossz, hanem a rossz és a rossz harca, s ezt, igaz erős ellenszélben, de egyre többen meg is teszik.”

December végére Zelenszkij már az „év telhetetlen embere”, akit a Nyugat piedesztálra emel. Stílusát „mucsaiként” emlegetik, és szinte minden kommentárban előkerül, hogy az ukrán elnök követelőzik, mikor fegyvereket kér országa számára.

2023-ban Zelenszkijről már egyetlen tárgyilagos említést sem találunk a Felvidék.ma kommentárjaiban. Ekkorra az ukrán elnök a portál szerint már egy korrupt vezető, akinek felesége luxusholmikat vásárol, anyósa luxusvillát vett Egyiptomban, ő pedig akkor is „puhára esik”, ha a népe elzavarja. „Nyugaton ugyanis bőségesen ki van tömve bankszámlákkal és ingatlanokkal” – írja a portál.

Putyin, a „kényszerhadúr”

A portál Putyinnal ugyan több anyagban foglalkozik, mint Zelenszkijjel, ezek azonban többnyire átvett híranyagok – kommentárból jóval kevesebb van az orosz elnökről, és ezek is sokkal óvatosabban nyilatkoznak róla, többnyire kerülve a minősítést és a személyeskedő, lealacsonyító megjegyzéseket.

Aich Péter 2022 márciusában még „elvtársnak” nevezi Putyint az orosz lélekről szóló írásában. Később azonban változik az orosz elnök képe. Ugyanezen év júliusában a portál már „megvédi” Putyint a G7-es vezetők poénkodása elől, pár nappal később pedig Csóti György szürreális vendégírása is megjelenik a portálon.

Csóti György, a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet korábbi igazgatója ebben az írásban azt álmodja, hogy az isztambuli reptér VIP-várójában Vlagyimir Putyinnal találkozik, aki elmondja neki: számára csak az orosz nép a fontos, Oroszországot pedig lehetetlen legyőzni. S mikor a szerző felveti az álom-Putyinnak, hogy agresszorként lerohanta Ukrajnát, az orosz elnök elmagyarázza neki, hogy nem volt más választása, a NATO sarokba szorította az oroszokat.  „Áldozatok nélkül nincs győzelem. Ebben, és nem másban, a jezsuiták elvét követem: a cél szentesíti az eszközt” – adja a szavakat Putyin szájába a szerző, aki minderről történelmi és politikai igazságként beszél.

A Felvidék.ma nagyon gyéren vagy egyáltalán nem számolt be a háború olyan momentumairól, mint a bucsai és irpinyi mészárlás, vagy az orosz hadsereg által elkövetett, feltárt háborús bűnök. Teret ad azonban olyan szakértői véleményeknek, mint John J. Mearsheimer amerikai politológusé, aki szerint Putyin „preventív háborút” indított Ukrajnában, és rendszeresen beszámol az orosz elnök világmagyarázatairól is.

Közvetlen bírálat Putyinnal kapcsolatban nagyon kevés írásban van, ám ezt a szerzők mindig kiegészítik Ukrajna hibáztatásával. Aich Péter például így ír: „Abban persze igaza van Putyinnak, hogy a másik oldalon sem voltak ártatlan báránykák, de az első puskalövést mégis ő követte el. Sajnos a történelem mindig ismétli magát. Néha más ruhában, más (vagy legalább hasonló) szavakkal, de mindig az igazság nevében, mi pedig, az információhiányos tömeg minden ilyen populista (és hazafias!) maszlagot lenyelünk.”

Németh Zsuzsa visszatérő elemként hasonlóan relativizálja Putyin felelősségét:

„Nem tisztem megítélni, kinek van igaza. Részrehajlás nélkül nem is igazán lehet. Jól tudom persze, ki az agresszor, hiszen a csapból is ez folyik. De annak fényében, amit Putyin mondott, többek közt az, hogy a Nyugat miatt tartunk ott, ahol, nos, nem lehet nem igazat adni neki.”

KÖRKÉP

A Körkép sokkal bővebben és sokkal önállóbban foglalkozik az orosz invázió témájával, mint a Felvidék.ma – mindez azonban nem jelenti, hogy a Putyinról és a Zelenszkijről közvetített kép jelentősen eltérne a többi magyarkormány-közeli szlovákiai magyar portálétól.

Az azonban biztos, hogy ezek a képek árnyaltabbak, és az elemzések, kommentárok szerzői igyekeznek analitikusabb megközelítéssel írni a történésekről – mindazonáltal a következtetések az esetek nagy többségében hasonlítanak a Kreml narratíváihoz.

Érdekes jelenség ezekben az elemzésekben, hogy nagyon gyakran merítenek a nyugati sajtóból, de az itt megjelenteket igyekeznek propagandaként vagy dezinformációként minősíteni. Ennél sokkal nagyobb hitelt adnak az olyan nyugati cikkeknek, melyek közvetve vagy közvetlenül bírálják vagy a Nyugat bábjaként állítják be az ukrán vezetést.

A Körkép 2022. február 24-től 2023. november 30-ig 1160 cikkben említette Volodimir Zelenszkij nevét, Vlagyimir Putyin 1186 cikkben szerepelt. A cikkek többsége szerkesztett vagy fordított hírügynökségi anyag, forrásként az MTI, valamint a szlovák hírügynökségek cikkei szolgálnak.

A portál szerzői azonban gyakran szemlézik a világsajtót is, a források között angol, de ukrán és orosz nyelvű lapok is szerepelnek. Sok esetben pedig a híranyagokat véleményekkel, szerkesztői megjegyzésekkel egészítik ki a lap munkatársai.

A portál tartalmának értékelésénél így nem is feltétlenül az a fontos, pontosan hogyan ábrázolnak személyeket, eseményeket vagy jelenségeket, inkább az, milyen az a keret, amelybe ezeket a cikkeket beillesztik. A Körképen az „atlantista”, a „liberális demokrácia” és a „Nyugat” kifejezések, valamint azok a szövetségi rendszerek, melyekhez Szlovákia és Magyarország is tartozik, szinte kizárólag negatív konnotációval jelennek meg.

Zelenszkij, az „arrogáns álmodozó”

Volodimir Zelenszkijjel kapcsolatban a Körkép viszonylag ritkán használ lekicsinylő vagy minősítő nyelvezetet – következtetéseit szofisztikáltabb formában tálalja, és igyekszik fenntartani a látszatot, hogy ezek mögött komoly elemző munka van.

Kattintásvadász címekkel – melyek megadják a portál Zelenszkij-képének kereteit – azonban  gyakran operál a portál: mikor Zelenszkij megvétózta az ukrán tisztviselők vagyonnyilatkozatának eltussolásáról szóló javaslatot, a Körkép cikkének címében „őrjöngtek” a parlamenti képviselők. A Time magazin Zelenszkijről szóló cikkét – mely magára maradt, konok emberként ábrázolja az ukrán elnököt – „megdöbbentő belső információkként” adják el.

Zelenszkijről ugyan sok tárgyilagos cikk is születik, ám a legtöbb írásban vereség szélén álló álmodozóként szerepel, aki arrogáns, és nem akarja beismerni, hogy irányítása alatt összeomlik Ukrajna, miközben belső és külső ellenségekkel harcol – és akit Elon Musk könnyedén nevetségessé tud tenni egy mémmel.

Az ukrán elnök általában nem kér, hanem „követel” a Körkép cikkeiben, és ha nem tesznek eleget követeléseinek, akkor „panaszkodik” vagy „bedurcizik”. Magyarországgal szemben ellenséges, mi több, térdre akarja kényszeríteni.

A Körkép nagy teret ad Zelenszkij kritikusainak: a bíráló írások általában kattintásvadászabb címeket kapnak. Az ukrán elnök egykori tanácsadója, Olekszij Aresztovics például az utóbbi hónapokban többször kapta meg a megmondóember szerepét – ő tökéletesen beleillik a Körkép által preferált narratívába, hiszen Zelenszkij gyengeségei mellett a Nyugat háborús felelősségét is gyakran hangoztatja.

Zelenszkij ebben a keretben végeredményben a béke arrogáns gátja, aki jóakaróira sem hallgat, elszabotál minden kompromisszumot, és háborús pszichózisban szenved – miközben Ukrajna újra és újra összeomlik.

Putyin, a „béke embere”

Az orosz elnökhöz közel sem áll ilyen árnyaltan és cinikusan a Körkép. A róla szóló cikkek is zömében hírügynökségi anyagok, ám az elemzésekben és véleménycikkekben is gyakran megjelenik – nem háborús bűnösként, hanem olyan politikusként, aki kész helyzet elé állította az uralkodó világrendet, és ezt megalapozottan tette.

Putyin autoriter politikai stílusa egyáltalán nem kritika tárgya a portálon, ezért az orosz elnök nem kap különösebb jelzőket. Kijelentéseit, világmagyarázatait is különösebb magyarázatok vagy ellenpontozások nélkül veszi át a portál – még azokat is, melyekben bizonyítható valótlanságokkal vádolja Ukrajnát vagy a nyugati szövetségi rendszereket.

Ez az attitűd a kommentárokban és elemzésekben is felbukkan. Míg a Körkép különösebben nem vonja kétségbe Putyin állításait, az esetek többségében nem törekszik azok elérhető forrásokból való cáfolatára, a Nyugat-ellenes narratívákat magáévá teszi – ezzel együtt megerősítve a magyar kormány narratíváit is.

Putyin ezek szerint egy legyőzhetetlen, megtörhetetlen Oroszországot vezet, s bár Ukrajna lerohanása elítélendő, de megmagyarázható – nyugati kényszerrel, az oroszok érdekeinek védelmével és hasonló érvekkel.

Érdekesen merül fel például a béketárgyalások és a tűzszünet kérdése. Míg Ukrajna és Zelenszkij rendszeresen úgy bukkan fel a cikkekben, mint a béke kerékkötője, aki nem hajlandó tárgyalni, addig Putyin ennél jóval ritkábban kerül elő ebben a kontextusban. És ha ez meg is történik – például itt –, a portál megosztja a felelősséget Putyin és Zelenszkij között.

A Putyin-képet nemcsak Zelenszkijjel, hanem a nyugati politikusokkal összevetve is érdemes megvizsgálni. Ebben az összehasonlításban is az orosz elnök jön ki jobban: míg ő kemény, autoriter, megfontolt, nehezen legyőzhető vezető, az amerikai és nyugat-európai politikusok hibát hibára halmoznak, bizonytalanok és végeredményben alkalmatlanok.

„Különleges hadművelet” és „felszabadítás”

A Ma7 a legtöbbször hírügynökségi anyagoknál használja a „különleges katonai hadművelet” vagy „különleges hadművelet” kifejezést az orosz hadsereg ukrajnai inváziójára, ami a hivatalos oroszországi propagandában a háború megfelelője. Orbán Viktor magyar miniszterelnök is ezt a kifejezést használta Vlagyimir Putyin társaságában Kínában 2023 októberében, és év végi budapesti sajtótájékoztatóján is megvédte ezt a szóválasztását, habár akkor a háború kifejezést is használta.

A Ma7 saját szerzői viszonylag ritkán használják kritikátlanul a különleges hadművelet kifejezést, de ilyenre is akad példa.

A háborús eseményekről szóló tudósítások során az is előfordul, hogy az orosz területszerzések „felszabadításként” szerepelnek a Ma7 cikkeiben, és ezt a szerzők semmilyen módon nem helyezik kritikus kontextusba. Ilyen például, amikor Putyin gratulál Bahmut „felszabadításához”, vagy Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter bejelenti Luhanszk „felszabadítását„. Utóbbi esetben az önhatalmúlag kikiáltott „Luhanszki Népköztársaságot” idézőjelbe teszi az MTI-re hivatkozó cikk, de a „felszabadítást” nem.

A Felvidék.ma általában az MTI-től átvett anyagokban használja a Kreml egyik legfontosabb háborúrelativizáló hívószavát, a „különleges hadműveletet”. Szűcs Dániel, a portál vezető szerkesztője azonban az egyik írásában a szerbiai NATO-bombázásra utal különleges hadműveletként, az orosz invázióval párhuzamba állítva.

Békepártiság és háborúpártiság

Azok a cikkek, amelyekben a békepártiság témája megjelenik, nagyrészt a magyar kormány képviselőinek, főleg Orbán Viktor miniszterelnöknek és Szijjártó Péter külügyminiszternek a kritikátlanul átvett nyilatkozatait, esetleg a magyar kormányhoz közeli Századvég kutatóintézet közleményeit tartalmazzák. Időnként a szlovák belpolitikában felbukkanó „békepárti” hangokat emelik ki a cikkek, de ez inkább kivételes eset.

Jellemzően ezek is az MTI-s forrásokra alapozott, kritikátlanul átvett tudósítások, de kommentárban is előfordul annak említése, hogy David Pressman amerikai nagykövet azt „próbálja elérni, hogy Magyarország változtassa meg békepárti álláspontját, és szálljon be az ukrajnai háborúba”.

A háborúpártiság narratívája jellemzően kétféleképpen jelenik meg a Ma7 cikkeiben. Az egyik megjelenési forma, ahogy a békepártiság esetében is, az Orbán-kormány tagjai nyilatkozatairól való kritikátlan beszámoló. Ezekben Orbán Viktor vagy Gulyás Gergely beszél arról, hogy Magyarország nem követi a hivatalos nyugati „háborúpárti” nézőpontot.

Ezt a narratívát egészítik ki és erre erősítenek rá azok a kommentárok, amelyekben jellemzően szintén a nyugati szövetségesi tábor országait és vezetőit nevezik háborúpártiaknak. Petr Pavel cseh elnök a „háborúpárti héják” táborát erősíti, ha pedig Szlovákiában a liberálisok győztek volna a választásokon, az országnak kulcsszerepe lehetett volna „a V4-ek szétverésében, és a háborúpárti »békecsinálók« csapatában„. Olyan találatunk nem volt, amikor Putyint és szövetségeseit nevezték volna háborúpártinak a Ma7 portálon.

A „békepárti–háborúpárti” dichotómia jóval gyakrabban bukkan fel a Felvidék.ma portálon, mint a „különleges hadművelet”. Mindkét szó elsősorban az átvett hírügynökségi anyagokban olvasható, melyek a magyar kormány egyes tagjainak megszólalásait szemlézik, de néhányszor bekerül a véleménycikkekbe is – békepárti mindig a magyar kormány és szövetségesei, háborúpárti pedig Brüsszel vagy a Nyugat.

A Körkép viszonylag gyakran nyúl elemző és véleményanyagaiban a „békepárti–háborúpárti” dichotómiához – ez illeszkedik a legjobban azokhoz a narratívákhoz, amelyek mentén a háborúról tudósít.

Még fontosabb hívószó azonban Ukrajna bukásának előrevetítése, ami többször megtörtént már az elmúlt több mint két évben. Idén novemberben például „utolsó hakniként” utaltak az ukrán pénzügyi támogatásokról szóló tárgyalásokra.

„Elhibázott szankciók”

Az Oroszország elleni szankciók kritikája általában a magyar kormány narratívájával összhangban jelenik meg a Ma7 cikkeiben. Orbán Viktor kormánya következetesen bírálja az Oroszországgal szembeni nyugati szankciókat, habár eddig az összes szankciós csomagot támogatta az Európai Unióban.

Jellemző módon ennél a témánál nagyobb arányban találunk szerzői cikkeket, ami azt mutatja, a lap nagyobb mértékben azonosul ezzel a narratívával, mint például a „különleges hadművelet” kifejezés használatával.

A témával hangsúlyosan foglalkozó cikkek gyakran azt emelik ki, hogy a szankciók támogatói el fognak bukni, és a józan többség valójában tisztában van a szankciók hatástalanságával.

Az Oroszország elleni szankciókkal sokat foglalkozik a Felvidék.ma portál, elsősorban szintén hírügynökségi anyagokban – ezekben leggyakrabban Orbán Viktor, Szijjártó Péter, valamint a Fidesz európai parlamenti politikusai szólalnak meg, de Fidesz-sajtóközleményeket is találunk a cikkek között. Az „elhibázott szankciók” kifejezés, mint a magyar kormánypárt hívószava, kevés anyagban fordul elő – szerzői anyagokban pedig egyáltalán nem.

A Körkép az Oroszországot sújtó európai szankciókkal kapcsolatban ugyan nem használja túl gyakran a magyar kormány paneljét az „elhibázott szankciókról”, ám gyakran foglalkozik velük – ezt is felhasználva Brüsszel „tehetetlenségének” hangsúlyozására. Ezek pedig teljesen egybeesnek azokkal az állításokkal, melyeket Orbán Viktor magyar miniszterelnök tesz: az ukránok nem győzhetnek, Oroszország legyőzhetetlen, Európa pedig önsorsrontó.

Ebben a narratívában pedig a nyugati politikusok nemcsak alkalmatlanok, de rosszindulatúak is. Fontos példa erre például az Északi Áramlat elleni szabotázsakció: a Körkép következetesen Seymour Hersh amerikai oknyomozó újságíró változatát hangoztatja, aki bizonytalan, meg nem nevezett forrásokra támaszkodva azt állítja, a vezetéket az amerikai és norvég haderő robbantotta fel az amerikai elnök parancsára.

A nyugati sajtó ugyanakkor valódi rendőrségi és hírszerzési információkra hivatkozva azt közli, hogy egy ukrán hátterű csoport követte el a robbantást, Zelenszkij tudta nélkül. A két narratívát ütköztetve a Körkép arra a következtetésre jut, hogy a Nyugat élezni akarja a konfliktust, és saját stratégiai céljainak rendeli alá az ukránokat.

A háború nyugati kiélezése a témája egy másik narratívának is, mely abszolút összecseng a Kreml állításaival. Ebben a narratívában a Körkép Naftáli Benet korábbi izraeli miniszterelnökre hivatkozva azt írja, hogy az izraeli politikus már csaknem tető alá hozta 2022 márciusában az orosz–ukrán békét, ám az USA és Nagy-Britannia ezt meghiúsította, saját geopolitikai céljai miatt.

Ezt a narratívát később például Gyimesi György, a Magyar Szövetség politikusa is használta, de az orosz külügy is erre hivatkozott, mondván, Naftáli Benet beismerő vallomást tett arról, hogy a Nyugat döntött a tárgyalások megszakításáról.

Ez a narratíva azonban egy szűk keretben működik, és nem veszi figyelembe a kontextust – például azt, hogy a korábbi béketárgyalások elbuktak, vagy azt, hogyan reagált az ukrán társadalom az invázióra, illetve a bucsai és irpinyi mészárlás híreire. Ezt figyelembe véve pedig sokkal árnyaltabb és komplexebb a történet annál a leegyszerűsítésnél, hogy a Nyugat forszírozta a háború folytatását Ukrajnában.

Magyarellenesség és Ukrajna

Az ukrajnai magyarellenesség témája nem a 2022 februárjában indult orosz invázióval jelent meg a magyar kormány által finanszírozott szlovákiai lapokban. A gyakran orosz diverzáns csoportok által gerjesztett kárpátaljai magyarellenes provokációk a Ma7-ben viszonylag nagy teret kaptak 2022. február 24. előtt is. A háború kitörése óta Ukrajna „magyarellenessége” leginkább az Orbán-kormány tagjainak nyilatkozatain keresztül jelenik meg a Ma7 cikkeiben.

A háború kitörése óta viszont a lap kommentátorai rendszeresen hozzák összefüggésbe az ukrán elnök „ripacsságát” az állítólagos ukrajnai magyarellenességgel. Arra a cikkek szerzői nem mutatnak rá, hogy a magyarellenes provokációk gyakran orosz ügynökök művei Ukrajnában.

A narratíva ennél sokkal egyszerűbb: „Kihasználva azt a pillanatot, hogy az orosz agresszió miatt most a fél világ Ukrajnával szolidáris, ugyanakkor Magyarország saját érdekeit védve elutasítja az ukrán elnök követeléseit fegyverek küldéséről és az orosz energiahordozók betiltásáról, gyűlölködnek is keményen az ukránok.”

Ez a narratíva pedig kapcsolódik azokhoz az ismert dezinformációs tételekhez, melyek szerint „az ukrán társadalom át van itatva nacionalizmussal”, a háború kitöréséhez pedig hozzájárult, hogy az ukránok „civileket égettek Donbaszban”. Ezt a sokszor megcáfolt narratívát Putyin beszédeiből ismerhetjük, amelyekben az ukrajnai háborút igyekszik mentegetni.

Kontextus nélkül

A „magyarellenes” szó talán az egyik leggyakrabban felbukkanó kifejezés a Felvidék.ma portálon, Ukrajnával kapcsolatban azonban főleg a magyar kormánytagok megszólalásaiban bukkan fel. Megjelenik a munkácsi kistérségben történt magyarellenes lépések sztorija is – anélkül, hogy a portál bármit is kontextusba helyezne.

A „magyarellenes” kifejezést a Körkép is túlhasználja, minősítő jelzőként nagyon sok mindenkire ráaggatja belpolitikával és magyar ügyekkel kapcsolatos cikkeiben is. Az ukrajnai magyarellenességről hasonló kontextusban számol be, mint a másik két vizsgált portál. Ezekben az anyagokban ugyan mélyebben merít, mint a Felvidék.ma, ám a narratívákat a magyar kormány álláspontjához igazítja.

Példa erre, hogyan számol be a munkácsi magyarellenes intézkedésekről, melyek elsősorban a munkácsi polgármesterhez, Andrij Balohához, illetve apjához, a befolyásos politikusként ismert Viktor Balohához köthetők. A Napunk riportjában mi is beszámoltunk arról, hogyan igyekeztek szítani a magyarellenes érzelmeket a Baloha-klán tagjai Kárpátalján saját politikai érdekeik miatt. Ilyen kontextust azonban a Körkép nem tár fel írásaiban – Baloháék ügyeit e részletek nélkül kezeli, így úgy tűnik, mintha a lokális politikai harc az országos magyarellenesség megnyilvánulása lenne.

POLITOLÓGUS: EZ AZ OROSZ BIRODALMI VÁGYAK SEGÍTÉSE

Azok az oroszpárti narratívák, amelyek a vizsgált szlovákiai magyar médiumokban is megjelennek, bomlasztják a társadalmat és csökkentik a külső fenyegetéssel szembeni ellenálló képességét, mondta a Napunknak Grigorij Mesežnikov politológus. „Az ilyen vélemények terjesztésének a célja a demokratikus állam és a demokratikus intézmények meggyengítése, az uniós és NATO-tagságunk gyengítése” – véli Mesežnikov, aki szerint mindez az orosz birodalom megújításának tervébe illeszkedik, ezzel pedig jelenlegi legfőbb geopolitikai ellenségünknek jelent segítséget.

„Ez nem elfogultság vagy ruszofóbia, hiszen Oroszország szabályos háborút vezet a szomszédja ellen, hogy megsemmisítse annak államiságát, és hibrid háborút Nyugat ellen. Az orosz állami médiában naponta hangzanak el fenyegetések velünk szemben: melyik várost kellene elfoglalni, lebombázni, atomfegyvert bevetni. Az állampolgároknak tudniuk kellene ezekről az információkról.”

Mesežnikov szerint különleges katonai hadműveletről beszélni háború helyett tárgyi tévedés is, hiszen teljes formátumú háború zajlik Ukrajnában. Másrészt ez az agresszor narratívája. „Ez tehát ellenséges propaganda terjesztése, hiszen Oroszország ellenséges országként tekint Szlovákiára, így ezt nem tekinthetjük újságírói zsargonnak vagy metaforának” – mondja a politológus.

Az Oroszországgal szembeni szankciós politikát lehet bírálni, de teljesen elutasítani nem, hiszen ez a minimális, amit az agresszorral szembeni válasznak tartalmaznia kell, állítja Mesežnikov. „A szankciók nehezítik az agresszor helyzetét, aki ellenük van, lényegében az agresszort segíti.”

Háborúpártiként beszélni a nyugati szövetségesekről olyan, mintha a náci Németország ellen fellépő szövetségeseket is háborúpártinak tartanánk, mondja a politológus.

„Aki Ukrajna nyugati szövetségeseit bírálja, amiért segítik Ukrajnát, pusztulásra ítélné ezt a megtámadott országot. Oroszország a békét csak arra használná fel, hogy felkészüljön az újabb támadásra, így aki elítéli Ukrajna támogatását, az orosz imperializmus mellett lép fel, és ezek aljas játékok” – mondta a Napunknak Grigorij Mesežnikov.

POLITIKAI PSZICHOLÓGUS: HA DÉMONIZÁLJUK AZ EGYIK FELET, A MÁSIK TŰNIK VISSZAFOGOTTNAK

Az tud elterjedni dezinformációként a társadalomban, ami jól illeszkedik a befogadó közösség hiedelemrendszeréhez – mondja Krekó Péter politikai pszichológus, politológus, a Political Capital agytröszt vezetője a Napunknak. De míg a szlovák közösségben ezek a narratívák elsősorban az eleve jelenlévő pánszlávista érzelmek miatt terjedhettek el ilyen könnyen, a magyar térben ennek más az oka.

Krekó szerint a magyar jobboldali hiedelemrendszer megváltozott: rámutat olyan 2010-es mérésekre, ahol az oroszokkal a leginkább kritikus csoport a Fidesz-szavazóké volt – ez azóta 180 fokot fordult. Ez elsősorban a magyar kormány által irányított médiának és a politikusi megszólalásoknak köszönhető, mely felülírta a korábbi, nem oroszbarát reflexeket – s ezen a csatornán keresztül juthatott el a szlovákiai magyar térbe is.

„A magyar jobboldal, amely hagyományosan részben október 23-ból merítette az identitását, hatalmasat változott azóta, s megváltozott az Oroszországgal szembeni történelmi emlékezet is. Ezzel együtt az identitás fontos eleme, hogy a jobboldaliak az internacionalizmus ellen küzdenek. Ennek korábban a Szovjetunió volt a letéteményese, most Brüsszel. Akkor a szovjetekkel kellett küzdeni, most Brüsszellel” – jegyzi meg Krekó.

Az Oroszországgal kapcsolatos szimpátia logikája ebben a térben a világgal szembeni általános bizalmatlanságra is visszavezethető. „Ezeknek a narratíváknak a gyökere egyfajta idézőjeles realizmus, ami azt mondja, hogy a politika cinikus játék, ahol mindenki a saját érdekeit képviseli, és minden mögött cinikus érdekek vannak” – mondja Krekó. Mindez egyfajta általános bizalmatlanságot eredményez, mindkét féllel kapcsolatban: a háború két rossz harcára szűkül, a kérdés pedig az lesz, hogy az emberek kit utálnak jobban.

Abban a keretrendszerben pedig, ahol a Nyugat és Ukrajna tűnik a fő ellenségnek, ott Oroszország kicsit szimpatikusabb lesz – ez azonban reaktív szimpátia, és együtt alakul az orbáni politika orosz irányba történő elmozdulásával. „Ha valakinek a kezében van a kommunikációs eszközök nagy része, akkor dezinformációkon keresztül hatékonyan formálhatja a közvéleményt, még olyan narratívákkal is, amelyeknek eredetileg nem volt olyan nagy keletje” – teszi hozzá a szakember.

Ebbe pedig belefér, hogy Zelenszkijt kábítószeres, instabil, követelőző bohócként ábrázolja a kormány narratíváját visszhangzó sajtó: emellett pedig Putyin tűnik a visszafogott államfőnek, aki a konfliktus csitításában érdekelt, és békét kezdeményez. Ez Krekó szerint egy az egyben kiszolgálja az orosz propagandát.

Ezeknek a narratíváknak a falát még az olyan események sem ütik át, mint a bucsai vagy irpinyi mészárlás. „Ez egyszerű tagadás” – mondja Krekó ennek hatásmechanizmusáról, hozzátéve, hogy a magyar kormányközeli sajtó inkább kicsit elhallgatta a bucsai eseményeket, mintsem tagadta volna.

A cikk a Science+ támogatásával készült.