Az életét egy tizenegy halálos áldozatot követelő baleset is beárnyékolta. Ki volt Enzo Ferrari, a híres autó megalkotója?
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
A vonzó külsejű és jellemzően tűzpiros fényezésű luxusautók Enzo Ferrari volt olasz versenyző nevét viselik magukon.
A Modenából származó Ferrari szinte egész életét a versenyzésnek és az autóknak szentelte. Annak ellenére, hogy a családja hosszú évekig dolgozott az asztalosiparban, Enzo már fiatal korától az autók érdekelték.
A verseny területén kipróbálta magát versenyzőként és csapatmenedzserként is, de néhány év után az akkor sikeres Alfa Romeo autógyártó felhagyott a támogatásával. Ferrari ezért úgy döntött, hogy egyedül próbál szerencsét.
1947-ben így megalakult a Ferrari S.p.A. nevű cég. Az értéke ma túlszárnyalja a 60 milliárd dollárt és az elmúlt évtizedekben az autós sportok történetének egyik legsikeresebb márkájává nőtte ki magát.
De vajon olyan sikeres volt-e Ferrari története és a csúcsra vezető útja, mint amilyet a cége mostani renoméja alapján gondolnánk?
Michael Mann rendező új filmjének Enzo Ferrari áll a középpontjában. A film csütörtöktől lesz látható a szlovákiai mozikban. A Ferrari című film Brock Yates könyve alapján készült, a főszerepet pedig Adam Driver játssza.
A készítők 1957-be mentek vissza, amely Ferrari életében az egyik legdrámaibb évnek számít. Pontosan ez előtt hunyt el a régóta egészségügyi problémákkal küzdő első fia, Alfredo, az autógyár pedig pénzügyi problémákkal küszködött.
A Ferraritól azonban azt várták el, hogy a következő idényben erős legyen. Egy évvel korábban ugyanis a Forma-1-ben Juan Manual Fangio, az ő pilótájuk aratott győzelmeket, az első hely megvédését pedig a hazai presztízsversenyen, a Mille Miglián is elvárták.
A verseny, amitől reszkettem
„Az egyetlen tökéletes szeretet a világon az apa és a fiú között létezik” – írta Enzo Ferrari néhány évvel a családi tragédia után. Amikor 1956 júniusában meghalt Alfredo, az elsőszülött fia, a világ gyakorlatilag összeomlott számára.
Ezután az esemény után kijelentette, hogy a versenyzésnek az életében már nincs jelentősége, és fel akar hagyni vele. Eugenio Castellottinak, az egyik legjobb versenyzőjének néhány hónappal ezután bekövetkezett halála pedig csak megerősítette Ferrarit abban, hogy helyesen látja a dolgokat.
„Enzóban és abban, ahogyan az autósportokra tekintett, akkor valami megváltozott” – árulta el Luca Dal Monte, Ferrari utolsó életrajzi könyvének szerzője. Ennek ellenére Alfredo halála után nem egész egy évvel úgy döntött, hogy csapatot indít a híres Mille Miglián.
Az olasz verseny neve azt jelenti, hogy ezer mérföld, amit a Bresciából Rómába és vissza vezető útvonalon tettek meg a versenyzők. 1927-től a második világháborút kivéve minden éven megtartották a versenyt, és olyan népszerűségnek örvendett, hogy ötmillió ember is kiállt az utak mellé megnézni.
Hogy miért az utak mellé? Akkoriban teljesen bevettnek számított, hogy utakon rendeztek ilyen versenyeket. Ez nyilván kockázatokat is hordozott magában, és a legtöbb ország be is tiltotta ezeket a versenyeket. A Mille Miglia azonban a veszélyessége ellenére kivételnek számított.
„Képzelje el, hogy több, mint 200 km/h-ás sebességgel haladva tart egy emelkedőn egy falu felé, anélkül, hogy tudná, milyen irányba vezet tovább az út. Ez volt az egyedüli verseny, amitől reszkettem” – mondta 2012-ben a CNN-nek Stirling Moss, a Millie Miglia egyedüli brit nyertese és korábbi Forma-1-es pilóta.
Körülbelül 21 mérfölddel a cél előtt Alfonso de Portago defektet kapott és ennek következtében elvesztette a jármű feletti irányítást. Az autó ezután kirepült az útra, egyenesen a rajongók közé csapódva. Azon a napon összesen tizenegy ember halt meg, beleértve magát de Portagót és Edmund Nelsont, az utasát.
Mindenki Ferrari ellen fordult
Az 1957-es szezon ezzel együtt az utolsó hagyományos verziója volt ennek a versenynek. Ferrari csapássorozata azonban nem ért véget rögtön aznap. Szinte az egész olasz sajtó őt vádolta a balesetért. Az újságírók szerint ugyanis a Ferrari autóin nem a megfelelő abroncsokat használták, s ezek nem tudtak alkalmazkodni az autók sebességéhez.
Ferrarit egy rideg, versengő zsarnokként ábrázolták, aki a sikere érdekében képes ártatlan életeket is feláldozni. Az Osservatore Romano újság pedig egyenesen a mitológiai Szaturnuszhoz hasonlította, aki a hatalma megtartása érdekében felfalta a saját gyermekeit.
Dal Monte szerint ez azonban egyáltalán nem volt igaz. „A Mille Miglián történt baleset a legrosszabb volt, ami Enzóval valaha történt. A verseny okozta halálok akkor sajnos nem mentek ritkaságszámba, de ekkor valami másról volt szól. Sok néző halt meg, közöttük öt gyerek” – árulta el.
Ferrarinak így tizenegy, emberölés bűntette miatt indult eljárással kellett szembenéznie.
Kezdetben az események menete az akkor 59 éves Ferrarinak nem adott okot a reményre. Az ügyészség által felállított szakbizottság megírta a vádat, amelyben a balesetek okaként helytelen abroncsok használata szerepelt.
Azonban több mint hároméves pereskedés után Ferrarinak sikerült meggyőzni a bírót arról, hogy állítson fel egy új bizottságot autómérnökökből. Végül ennek köszönhetően minden eljárást megszüntették ellene. A bizottság ugyanis úgy döntött, hogy a balesetet az úton levő magasított fényvisszaverős sávjelzők okozták.
„Ha Enzót akkor bűnösnek találták volna, akkor most semmilyen Ferrari márka nem lenne. Az autós sportok történelme pedig teljesen másképp alakult volna” – tette hozzá Dal Monte.
A bíróságon aratott győzelem ellenére az ügy még több évig húzódott. Az 1958-as és 1961-es szezonok során további három versenyző hunyt el, Scuderie Luigi Musso, Peter Collins és Wolfgang von Trips.
„Ha egy Ferrarit vezetünk, akkor csak egy irányba megyünk, a koporsóba, föld alá” – jelentette ki Harry Schell brit F1-es pilóta, aki leginkább a konkurens csapatokban versenyzett. Néhány nagydíjon azonban a Ferrarit is képviselte.
Versenyeznie kellett
Mindezen események után Enzo Ferrari már másodszor akarta otthagyni ezt az üzletágat. Azonban ekkor sem szánta el magát erre, és kiderült az is, hogy 1957-ben is azon dolgozott, hogy visszaszerezze néhány autóját a bizonyítékok közül, a csapatnak ugyanis szüksége volt rájuk a további eseményekhez.
„Az élet ezzel a balesettel nem állt meg számára. Éppen ellenkezőleg, a Ferrarinak emberként és cégként is tovább kellett versenyeznie” – mondta Dal Monte.
Phil Hill a Ferrari csapatából már 1961-ben megnyerte a Forma-1-et, a Scuderia pedig a konstruktőri versenyben szerezte meg az első helyezést. A következő Forma-1-es győzelmet három évvel később zsebelték be, emellett pedig a Ferrari 1960 és 1964 között egymás után ötször győzött a Le Mans-i 24 órás autóversenyeken.
Ezek után a sikerek után 1969-ben a Fiat 50 százalékos részesedést vásárolt a Ferrariban, aminek köszönhetően a cég pénzügyileg stabilizálódott.
Enzo Ferrari 1977-ben mondott le az elnöki tisztségről, majd tizenegy évvel később, a halála után az alelnök pozíciót a második fia, Piero kapta. Piero ma 78 éves és már látta az apjáról szóló filmet.
„Lehet, hogy tetszeni fog önöknek, és az is lehet, hogy nem. Az azonban, amit a film bemutat, egy igaz történet. Minden úgy van benne, ahogy valóban megtörtént” – nyilatkozta Piero Ferrari a Los Angeles Timesnak.
Filip Orsolya fordítása
