Napunk

Véres karácsony Nagysurányban: 85 éve lőttek le a magyar csendőrök egy szlovák lányt, aki azóta is a magyar–szlovák ellentétek egyik szimbóluma

Mária Kokošová mellszobra Nagysurányban. Fotó - wikimedia.org
Mária Kokošová mellszobra Nagysurányban. Fotó – wikimedia.org

A bécsi döntés utáni karácsony a magyar–szlovák kapcsolatok példátlan kiéleződését hozta, amiért egy fiatal lány az életével fizetett.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Nyolcvanöt évvel ezelőtt komoly sebet kaptak az első bécsi döntés miatt amúgy is terhelt magyar–szlovák kapcsolatok. A többségében szlovákok lakta Nagysurányban odáig fokozódott a feszültség, hogy 1938. december 25-én egy tragikus kimenetelű tömegtüntetésre került sor: a kivonuló csendőrök eltévedt golyója halálosan megsebesítette Mária Kokošovát.

A fiatal lány halála gyakorlatilag azonnal a magyar elnyomás jelképévé vált, a történteket a korabeli szlovák propaganda, majd az utókor is a csernovái sortűzzel rokonította.

Ha azonban egy kicsit mélyebbre nézünk a szomorú 20. századi közös történelmünkben – nem kisebbítve egyik tragédiát, illetve az elkövető államhatalom felelősségét sem –, akkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy a csehszlovák állam sortüzeinek is voltak magyar áldozatai, még ha nem is feltétlenül mindig az etnikai elnyomás jegyében.

A „szlovák Trianon”

Míg a dél-szlovákiai magyarság jórészt őszinte, kitörő örömmel fogadta az 1938. november 2-án kihirdetett első bécsi döntés nyomán a mintegy 12 ezer négyzetkilométernyi, több mint 80 százalékban magyarok által lakott területre bevonuló honvédeket, addig a Nagysurányban és környékén egy tömbben élő szlovákság egyáltalán nem osztozott a magyarok lelkesedésében.

„Görnyedt hátú, sötét tekintetű, szótlan férfinép állt az országút két oldalán, zsebredugott kézzel, lebiggyesztett szájjal méricskélték az előttük elguruló kis hegyi ágyúkat s a csehekéhez viszonyítva valóban gyengébb felszerelésünket…” – olvashatjuk a Magyar Nemzet 1938. december 29-én megjelent lapszámában Bihary László tollából, aki a magyar csapatokkal vonult be a szlovák többségű Komjátra, a szintén döntően szlovákok lakta Nagysurány és a magyar többségű Nagykér között fekvő községbe.

A magyarlakta vidékeken zászlókkal, sokszor virágesővel köszöntötték a bevonuló honvédeket. Fotó – Fortepan / Magyar Bálint

Ahogy arra Kollai István történész is rámutat a Szlovákia királyt választ című könyvében, a bécsi döntést a szlovák emlékezet mindmáig kiemelt helyen őrzi, egy kifejezetten szomorú és igazságtalan eseményként. Ennek az emlékezésnek a beszédmódja sok esetben „egész szembetűnő hasonlóságokat mutat

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Helytörténet

Nagysurány

Szlovák–magyar kapcsolatok

Történelem

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak