Napunk

Világi Oszkár: Méltánytalanság, ami az elmúlt évtizedben a felvidéki magyarsággal történt

Világi Oszkár. Fotó - Barakonyi Szabolcs
Világi Oszkár. Fotó – Barakonyi Szabolcs

Mivel hasonló folyamatokon mentek keresztül, tud azonosulni azzal, ahogy Orbán Viktor a világ dolgaira tekint, mondta a Napunknak Világi Oszkár, a Slovnaft vezérigazgatója. Nagyinterjú.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Eszmei támogatást nyújtott az Összefogásban politizáló fiataloknak, de a Szövetségre elmondása szerint nincs befolyása. Az új Fico-kormány szerinte csak azt teszi, amit megígért, Orbán Viktor pedig egy demokratikusan gondolkodó ember, aki mindig a demokrácia keretein belül gyakorolja a hatalmát.

Világi Oszkár jogász, a csehszlovák szövetségi parlament egykori képviselője, 1998 és 2001 között az MKP elnökségi tagja, 2006-tól a Slovnaft olajfinomító vezérigazgatója, 2011-től a Mol-csoport igazgatósági tagja, a Kukkónia regionális projekt alapítója, a dunaszerdahelyi DAC és a győri ETO futballklub tulajdonosa. Szlovákiában különböző ágazatokban vállalkozik a mezőgazdaságtól a vendéglátásig, nem sokkal az ukrajnai háború kitörése előtt Oroszországban is mezőgazdasági vállalkozást indított, most pedig – ahogy interjúnkból kiderül – azt tervezi, új külföldi piacokon terjeszkedne.

Nagyinterjúnkban egyebek mellett arról kérdeztük,

  • hogyan tekint arra, hogy egykor liberális politikusként indult,
  • milyen a viszonya a szlovákiai magyar politikához,
  • mikorra tud leszakadni a Slovnaft az orosz kőolajról,
  • hogyan látja az új Fico-kormány intézkedéseit,
  • ad-e tanácsokat Orbán Viktornak.

Önt a leggazdagabb szlovákiai magyarként szokták néha emlegetni, habár ez egy nehezen mérhető kategória. Hogyan tekint a leginkább magára, vállalkozóként, fociklub-tulajdonosként, netán politikusként?

A szocializmus alatt az volt az egyik krédóm, hogy ne kelljen kompromisszumot kötnöm a rezsimmel. Ez erkölcsi tartást adott. Amikor aláírtam a Néhány mondatot, amely a szocializmussal való szembenállásnak volt a manifesztuma, akkor is bennem volt egy alapvető elutasítás a szocializmus rendszerével szemben. Keresztény családból származom, rendszeresen templomba jártunk. Ami jelen volt az akkori rendszerben, az a hazugság és képmutatás, teljesen elfogadhatatlan volt számomra. Akkoriban szinte mindenki hazudott, hol kicsit, hol nagyon. Nálunk a családban ez elképzelhetetlen volt.

A dédanyámtól és az édesanyámtól kapott értékrend nem volt összhangban azzal, ami a szocializmusban körülöttünk történt. Ennek volt köszönhető az is, hogy a forradalomba is aktívan bekapcsolódtam, és ennek következtében kerültem be a parlamentbe, ahol két és fél évet dolgoztam. Erre azért büszke vagyok, mert nagyon sok törvényt vitattunk meg, így szakmailag rengeteget tanultam. Az, hogy jó jogász lettem, annak is volt köszönhető, hogy mindennap tizenkét órát ültem a parlament alkotmányjogi bizottságában.

Még mielőtt politikus lett, eredetileg tengerésznek készült. Miért akar tengerész lenni egy csallóközi gyerek, aki földbirtokos családból származik?

Nagyon erős bennem a szabadságvágy. Nem szeretem, sőt mondhatni, nem bírom a megkötéseket. A szocializmusban nem lehetett utazni sem, és gyakorlatilag ebből lett volna kiút, ha tengerészként kijutok a világba. A sors azonban úgy akarta – és nagyon jó, hogy így akarta –, hogy nem tudtam kimenni Lengyelországba. Ez a Szolidaritás sztrájkjának az időszaka volt, amikor a csehszlovák diákok nem mehettek ki Lengyelországba. Oroszországba mondjuk mehettem volna, hat és fél évre, de erre nemet mondtam.

Ezután elkezdtem a jogi tanulmányaimat Pozsonyban. Attól kezdve szerintem már kompakt az életutam. Ráadásul eljutottam oda, hogy a magam szabadságát én próbálom kivívni.

Amikor elkezdett politizálni, egy liberális magyar pártnak, az FMK-nak volt a politikusa. Azóta inkább konzervatívként határozza meg magát, hogyan tekint most arra, hogy liberális pártban kezdett politizálni?

Nem hiszem, hogy az értékrendem változott volna. Nagyon tetszett az a gondolat, hogy az államot le kell építeni. A szocializmusban az állam indokolatlanul erős volt. Azokban az években normális volt számomra, hogy így tekintsek a világra. Ma is úgy gondolom, hogy vannak feladatok, amelyeket az államnak fel kell vállalnia, de az egyén szabadsága fontos. Fontos, hogy a törvényeken túl az egyént ne korlátozzák, és az állam hagyja őt élni és ne feltételezzen róla rosszat.

Annak a régi, klasszikus liberalizmusnak, amely a 19. század végén, a 20. század elején alakult ki, eszmeiségében még mindig a követője vagyok. Ez a mai liberalizmus már túlmegy bizonyos értékhatárokon, amelyek nekem fontosak. Ma már nyilvánvaló számomra, hogy ahhoz, hogy az egyén szabad maradhasson egy társadalomban, szervezettebbnek kell lennie az életnek, mint azt a mai liberalizmus feltételezi.

Világi Oszkár. Fotó – Barakonyi Szabolcs

Manapság a konzervatív politikusok gyakran átcsúsznak a szélsőjobb szerepébe, és megosztó politikát képviselnek, erről mit gondol?

Azt gondolom, hogy ez a liberalizmusra is érvényes, az is másfajta eszméket jelenít meg, mint a klasszikus liberalizmus.

Ez tehát egy reakció a konzervatívok részéről?

Mindkettő elment a szélsőségek felé. Mint amikor elkezdünk kiabálni egymással. Először csak beszélgetünk, aztán egyszer csak kiabálunk, és egymásra mondjuk, hogy te kezdted. Az elcsúszott szerepek miatt van ez a szélsőséges liberalizmus és konzervativizmus. Ennek egy része egymással szembeni reakció, és nem eszmerendszer. Nem hiszem, hogy a szélsőséges liberalizmus szerint lehetne élni egy társadalomban. Amit képviselnek, az nem tudna egy működőképes társadalmat fenntartani.

És amit a szélsőséges konzervatívok?

Azt sem gondolom, hogy a szélsőséges konzervatívok által képviselt világban meg tudna maradni az egyéni szabadság is olyan szinten, ami a demokratikus társadalomban elvárható.

Máig gyakran hangzik el az a vád, hogy a régi MKP szétesése mögött ön állt. Főleg Csáky Pál szokott a gazdasági lobbi erejéről beszélni ennek kapcsán. Ez már egy sokszor kivesézett téma, engem most inkább az érdekelne, visszatekintve hogy látja, a régi MKP szétesése mennyire tragikus eseménye a szlovákiai magyar politikának?

Biztos vagyok abban, hogy tragikus eseménye a szlovákiai magyar politikának. Nem én voltam, aki előidéztem. Sőt, a végsőkig próbáltam összetartani. Azok az emberek, akik később megvádoltak, voltak a fő motorjai annak, hogy ide jutottunk. Nem tisztem eldönteni, ki a vétkes abban, hogy ez így alakult, de az én lelkiismeretem ebben is tiszta. Továbbmegyek, a Hidat és annak tevékenységét például olyannyira nem követtem, hogy azt sem tudom, hol volt a székháza.

Nem volt egyszer sem a Híd székházában?

Soha. Amikor a Híd megalakult, nem érdekelt, mit csinálnak, sehogy nem próbáltam őket befolyásolni.

Amikor 2016-ban a Híd koalícióra lépett a Smerrel, önnek megjelent egy cikke, amit sokan úgy értelmeztek, hogy támogatta a Hidat ebben a döntésben. Ezt később cáfolta egy másik írásban. Most utólag hogy látja, jó döntés volt ez Bugárék részéről?

Szerintem Bugárék azt tették, amit abban a politikai helyzetben tenniük kellett. Abban viszont hibáztak, hogy nem kértek eleget Dél-Szlovákiának, például gazdasági segítséget. Sokkal több lehetőség lett volna abban a négy évben.

Másrészt az a négy év vezetett el a Kuciak-gyilkossághoz és a ficói maffiaállam kiépüléséhez.

Az a világ már előtte is létezett. Az elmúlt harminc év szlovákiai történetének nincsenek túl nagy kilengései. A Kuciak-gyilkosság az, de az egy számomra érthetetlen, szélsőséges cselekedet volt. Az nem annak volt a következménye, hogy ez a politikai garnitúra jött, hanem hogy léteztek olyan társadalmi folyamatok Szlovákiában, amelyek hosszú távon negatívan befolyásolták a közéletet. Ez nem csak Ficóékhoz köthető, hanem az előző kormányok is tettek érte.

De Ficónak nincs ebben felelőssége?

Mindenkinek van felelőssége abban, milyen lett az ország.

De a miniszterelnök politikai felelőssége azért nagyobb.

Biztosan. Lett is politikai következménye. Le kellett mondania, és a kormányt Pellegrini vezette tovább, utána pedig elveszítették a választásokat. Az pedig, hogy most visszatértek a hatalomba, az őket követő, előző kormány viselkedésének a következménye.

Sokan úgy tartják, ön állt az Összefogás mozgalom létrejötte mögött 2019-ben, amikor az Orosz Örs körüli csoport kitűzte azt a célt, hogy egyesítsék a szlovákiai magyar politikát.

Eszmei támogatást nyújtottam nekik, mert azt gondoltam, a fiataloknak igenis helyük van a politikában. Nemcsak a Hídtól távolodtam el, hanem az akkori MKP-tól is. Volt egy nehéz időszakom Dunaszerdahelyen a Pázmány Péter-féle képviselő-testülettel. Emberileg is nehéz volt elviselni azt a légkört, ami ott uralkodott. Ez a fajta szellemiség nem állt hozzám közel.

Az viszont nagyon zavart, hogy a szlovákiai magyarságnak szakmailag és erkölcsileg gyenge politikai képviselete van. Az is zavart, hogy nem jönnek a fiatalok. Örséket a nyelvhasználati mozgalmuk miatt becsültem, amikor a magyar feliratokért küzdöttek. Ahogy és akik ezt csinálták, az nekem egy felvállalható kiállás volt és a mai napig az. A közösségnek szüksége van olyan emberekre, akik tenni akarnak, és van bennük elszántság. Sok érdemtelen támadás éri őket, ahelyett, hogy segítenék őket, sőt inkább mocskolják őket, de a szlovákiai magyar politika sajnos ide jutott.

Anyagilag is támogatta az Összefogást?

Nem támogattam anyagilag. A világ nem elsősorban az anyagiakról szól. Szerintem ezeknek a fiataloknak sokkal fontosabb volt, hogy tudtak velem beszélgetni. Érezték, hogy egyetértek velük. A visszaigazolás és az erkölcsi elismerés fontos. A Szövetség létrejöttének nagyon örültem. Amikor Örsékkel elkezdtem beszélgetni, az én fejemben egy önálló párt megalapítása volt. Később viszont úgy alakult, hogy végül is a létező pártok egyesültek.

A platformosdit még akkor találtam ki, amikor régen a három párt egyesült (az Együttélés, az MKDM és az MPP egyesülésével 1998-ban jött létre az MKP – a szerk. megj.). Ezt  a pártstruktúrát vették át most a Szövetségben is. Tudtam, hogy nehéz így működni, mert a platformok olyanok, mint a bástyák, amiket mindenki véd. Ha a bástyák között nem épülnek falak, akkor a vár átjárhatatlanná válik. Az MKP-ban is a végén megszűntek a platformok, de ez akkor történt, amikor a párton belül volt egy belső egyetértést.

A Szövetség sajnos nem bírta ki, hogy a bástyák között felépüljenek az összekötő várfalak, hanem az egyes bástyákat lerombolták, aminek az volt a következménye, hogy bizonyos embereket kiszorítottak a pártból.

A választások előtt a Pozsonyi Magyar Szakkollégiumban tartott beszélgetésén élesen bírálta Forró Krisztiánt, aki ön szerint nem érett meg a párt vezetésére. Azóta az történt, hogy nem jutottak be a parlamentbe, de Forró Krisztiánt újraválasztották pártelnöknek, és most már államfőjelölt is. Hogyan látja a párt jelenlegi helyzetét?

Ha nem lenne ilyen fájdalmas, akkor nevetnék rajta. A választást akkor nyeri meg valaki, ha bekerül a parlamentbe. Ha valaki elveszít egy választást úgy, hogy elbukik 34 ezer szavazatot, az kudarc. Mindezt úgy, hogy az előző választáson is a magyar pártok már vesztettek 32 ezret. Tehát két választáson 66 ezer szavazatot. Utána pedig azt akarják elhitetni a szlovákiai magyarokkal, hogy ez győzelem.

Úgy érti, a Híd és az MKP együttes szavazatai közül vesztettek ennyit.

Igen. 2016-ban volt kétszázezer voksuk, mostanra ebből 132 ezer lett. Emellett pedig folyamatosan csökken a szlovákiai magyarok részvételi aránya. A megyei és önkormányzati választáson volt egy pozitív pillanat, a Szövetség képes volt mozgósítani, és sikerre is vitte a választást. A párt szűk vezetése, Forró és Berényi utána viszont mindent megtettek azért, hogy gyengítsék a pártot.

Azzal kezdték, hogy ne legyenek platformok, ami a választások előtt hat-hét hónappal teljesen érthetetlen volt a számomra. Utána Gyimesi megtámadta a Híd-platform vezetőjét, Rigó Konrádot, majd Berényivel vagy-vagyra vitték az ügyet a Hídnál. A Híd-platform nagy része elhagyta a pártot, és azokból a szavazókból, akik rájuk szavaztak, senkit nem tudtak megtartani. Elfogadom azt is, hogy bár Sólymosékat folyamatosan sértegették, nem kellett volna elmenniük.

A tudatos választó, akinek fontos volt a szlovákiai magyarok parlamenti képviselete, a Szövetségre szavazott, de nem voltunk elegen. Az elvesztett szavazók nem mentek el választani, vagy már nem a Szövetségre szavaztak, mert nem tudták elfogadni Gyimesit vagy a Híd kiszorítását. Az is zavart, hogy a párt körül szerveződő néhány sajtótermék érthetetlen módon, folyamatosan támadta a saját pártjának az embereit. Vagy dilettánsok, vagy tudatosan gyengítették a pártot. Párton belül voltak olyan emberek is, akik azon dolgoztak, hogy a párt ne jusson be a parlamentbe. Összességében 17 ezer szavazat hiányzott ahhoz, hogy bekerüljünk.

A választások előtt volt bármilyen befolyása a pártra?

Nem. Volt egy pillanat, amikor szerettem volna találkozni Forróval, és elmagyarázni neki, hogy ezt ne csinálják, mert fontos, hogy az egység megmaradjon, de ez végül nem jött össze.

A kapcsolatom a párttal a mai napig minimális. Azt nem tagadom, hogy az Örsék körüli csapat szimpatikus, és velük jó a viszonyom, de magához a párthoz nem viszonyulok pozitív értelemben. Sokszor nem értem a párt vezetőségének a döntéseit.

Példaként említhetném a köztársaságielnök-választás kérdését. A párt Forró Krisztiánt jelöli köztársasági elnöknek. Szerintem ha valaki elfogadja jelölést, át kellene gondolnia, hogy alkalmas-e erre a tisztségre. Amikor Bárdos Gyula indult ezért a tisztségért, senki sem kételkedett a képességeiben, hisz sokáig volt a párt parlamenti frakciójának a vezetője, politikai tárgyalások aktív résztvevője.

Forró Krisztián nem tudná ellátni a feladatot?

Nem tudom, ő feltette-e magának ezt a kérdést. Én mint választó fogok válaszolni erre a kérdésre, de ez meg az én döntésem lesz.

És mit fog tenni?

Abból, amit elmondtam, szerintem egyértelmű.

Több projektjében nagy hangsúlyt fektet a szlovákiai magyar identitásra. Milyen ön szerint a szlovákiai magyar identitás?

Falun nőttem fel, és fontos számomra a közösség. Több választási kampányt folytattam, sokat utaztam, amikor például a földtörvényt népszerűsítettük. Abban az időben 350 gyűlést abszolváltam egy év alatt, volt olyan nap, amikor hármat is. Bejártam Dél-Szlovákiát, és ma is úgy látom, ez egy összetartó közösség, amely lojális önmagához és az értékeihez is. Csak a politikusaink nem törődnek velük kellőképpen. Az, ami az elmúlt évtizedben történt, méltánytalanság a felvidéki magyarsággal szemben. Ezért a magukat politikusnak valló emberek a felelősek. Nemcsak azok, akik a Szövetségben vannak, hanem az elmúlt tíz év minden politikusa.

Világi Oszkár. Fotó – Barakonyi Szabolcs

A DAC himnusza, a Nélküled mennyire fejezi ki a szlovákiai magyar identitást?

A határon túli magyar identitást fejezi ki. Ez egy minden szempontból nagyon jól megírt dal. Belekúszik az emberbe. Elég egyszer meghallgatni, és nem tudjuk elfelejteni. A kristályvágó pontosságával fejezi ki azt, amit a határon túli magyar ember érez, ugyanakkor a Magyarországon élő emberek felé is van egy erős üzenete.

Abban nem lát problémát, hogy az, hogy „egy vérből valók vagyunk”, kirekeszti azokat, akik közöttünk élnek, de nem „a mi vérünkből vannak”?

Itt most a magyar nemzetről beszélünk. Bármelyik nemzetről beszélünk, akkor a többiek kirekesztve érezhetik magukat. Minden nemzetnek megvan a közös nyelve, azonosságtudata. A magyarsághoz tartozni összefogó érzés, de ilyen értelemben kirekesztő is. Az én értelmezésemben az, amit ez a dal képvisel, az nem valaki ellen szól, hanem rólunk szól. A dal a határon túli és belüli magyarok közötti viszonyt próbálja megfogalmazni, nem a magyarokon kívüli nemzetekhez való viszonyunkat.

A DAC élete legfontosabb projektje?

Van ebben valami küldetésszerű, hiszen mindent megkaptam ahhoz, hogy megvalósítsam. Volt elég vagyonom és képességem is. Amikor megvettem a DAC-ot, és másnap felkeltem, az olyan volt, mintha felébredtem volna valamiféle hipnózisból. A DAC akkor tízpontos csapat volt, amelyiktől elvettek hatot, és maradt négy pont. Nem voltak játékosai, csak adósságai, és az utolsó helyen állt. Az emberek csodát vártak tőlem, de nem én tettem csodát, a csoda megtörtént. A játékosok, akiket mindenki leírt, egyszeriben elkezdtek jól játszani, Radványi össze tudta rakni úgy a csapatot, hogy képesek voltak küzdeni.

A bajnokság utolsó előtti meccsén, ha jól emlékszem, a nyolcvanadik perc környékén a Slovan rúgott egy gólt a Nyitra ellen, és nekünk ez a bent maradást jelentette. Ez egy csoda volt, és az is marad az életemben. Nagyon szeretem a DAC-ot, de elsősorban azért, mert úgy érzem, ez a közösségünk egyik intézménye. Szeretem, amikor a családok vidáman jönnek a meccsre együtt a gyerekekkel, mindenkin sál van, örülnek, bizakodnak. A meccs előtti másfél óra az igazi öröm.

Sokan bírálják amiatt, mert kevés magyar játékos van a DAC-ban, Kalmár Zsolt idei távozását is sok kritika érte, illetve azt is, hogy nagyon gyakran váltogatják az edzőket.

Nagyon sok magyar játékosunk volt, közülük válogatottak is lettek, mint Schäfer, de Kalmárt is mi hoztuk vissza. Most is van öt-hat magyar nemzetiségű játékosunk a felnőtt csapatban és több száz az akadémián. Nem hiszem, hogy ez a probléma, hanem az hogy nem jön elég tehetséges játékos az akadémiáról, és meg kell tenni mindent azért, hogy ez megváltozzon.

Ami az edzőváltásokat illeti, magammal szemben is ilyen vagyok: ha valamit nem csinálok jól, megpróbálok változtatni. Nekem az első a klub, a második a csapat, a harmadik az egyén. Az edzők az egyénekhez tartoznak. Ha úgy érzem, a klub az edzőnek feszül vagy az edző feszíti szét a klubot, lépnem kell, és az a feladatom, hogy ezt a döntést meghozzam. Ha megtalálom azt az embert, akiben látom, hogy a klub növekedését szolgálja, és jó irányba viszi, akkor biztos nem váltom le.

A Fico-kormány meghosszabbítja a Slovnaftra kivetett különadót 2024-ben. Erre számítottak?

Nem számítottunk erre, ezt az újságokból tudtam meg.

Nem tárgyaltak önökkel?

Nem, de úgy tudom, a bankokkal sem tárgyaltak. Ezek a megszorító intézkedések sok embert és sok vállalkozást érintenek. Az elemzésekből, amiket olvasok, úgy látom, a szlovák költségvetés elég rossz állapotban van, és ebben nagy része van a Matovič-kormánynak, és nagyon nehéz lesz rendbe hozni. Hasonló időszak ez, mint az első Dzurinda-kormány vége, amikor olyan megszorító intézkedéseket kellett hozni, amelyek mindenkit érintettek.

Úgy látom, a Fico-kormány próbál szelektálni, vagyis próbálja a felelősség egy részét áthárítani a vállalkozásokra, a társadalom másik felét pedig megpróbálja megvédeni, hogy annak ne kelljen viselnie ezt a terhet. Az nem fog menni, hogy a társadalom egyik részére áthárítom a felelősséget, a másikat pedig megvédem a fokozottabb teherviseléstől. Mindenkinek viselnie kell a terhet, hogy az ország kikerüljön ebből a gazdasági válságból. A Dzurinda-kormány is így tudta kihúzni Szlovákiát a bajból.

A jó hír, ami az én életemben nagy felismerés volt, hogy egy országot gyorsabban lehet rehabilitálni, mint egy céget. Ez tehát nem reménytelen, csak mindenkinek fel kell ismernie, hogy ennek ára van, amit meg kell fizetni.

A Slovnaft ebben az ügyben pert is indított az állam ellen, az hogy áll?

Elküldtük a per előtti felszólítást. Az volt a lényege, hogy minket azért diszkrimináltak, mert magyar tulajdonban vagyunk. Matovič több kijelentése utalt arra, hogy arról van szó, hogy a cégben keletkező profit ne kerüljön át Magyarországra. Ez diszkriminatív. Ami pedig az adót illeti: az EU javaslata 33 százalék volt, a 2022 évre 55-ös adókulcsot kaptunk, a következő évre 70 százalékot. Tavaly ez 620 millió euró volt, így mi lettünk az ország legnagyobb adófizetője.  A környező országokban és Európában működő nagy olajvállalatok közül egyedül mi fizettünk be ekkora adót. Nem pályáztunk erre a díjra, mégis megkaptuk.

De rekordbevétele is volt 2022-ben a Slovnaftnak.

Befizettük az adót, és remélem, jó célt szolgált. A másik probléma a kommunikáció volt, amit velünk szemben méltánytalannak éreztünk. Azt gondolom, a Slovnaft sokkal nagyobb társadalmi felelősséggel viseltetik Szlovákia iránt, mint sok olyan cég, amelyeknek soha nem kellett ilyen adót fizetniük, miközben külföldi tulajdonban vannak.

Idén meg tudják közelíteni ezt a tavalyi rekordnyereséget, ami elérte az 1,06 milliárd eurót?

A Mol, amelybe a Slovnaft is tartozik, tőzsdei vállalat, így ne várja tőlem, hogy elkezdjek spekulálni.

Hogy áll a Slovnaft az orosz kőolajtól való elszakadással?

Elértük a 70:30 arányt, ami nagy szó, hiszen korábban ez mindössze 5 százalék volt. A probléma az, hogy az Adrián magasak a tranzitdíjak. Ez a fajta kőolaj, amit hajókon hoznak be, drágább is. A másik problémakör, hogy nincsenek készen azok a logisztikai eszközök, tartályok és egyebek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy többfajta kőolajat tudjunk feldolgozni. Ezt is folyamatosan mondjuk mindenkinek, de nem kaptunk rá támogatást eddig senkitől, ezért ezt a problémát magunk oldjuk meg. Abban is nehezen tudunk előrelépni, hogy ha mondjuk építési engedélyre van szükségünk egy tartály felépítéséhez, kapjunk gyorsított utat hozzá. Ebben sem történt semmi. Arról nem is beszélve, hogy ahhoz, hogy leváljunk az orosz kőolajról, időre van szükség.

Mennyi időre?

Évekre. Eddig sem tétlenkedtünk. Mi voltunk azok, akik felemeltük az Adrián keresztüli kapacitást. 170 milliót költöttünk, amikor még senki nem beszélt arról, hogy le fogunk szakadni az oroszokról. Ennek technológiai okai voltak – azt akartuk, ha bármi történik a Druzsbával, tudjuk helyettesíteni. Magyarországon és Szlovákiában, ennek köszönhetően, ma már megvan az Adriának az a kapacitása, hogy el tudjuk látni a két finomítónkat. De Horvátországban az Adria kapacitása kisebb. A horvát miniszterelnök másfél éve azt mondta, ezt hatvan nap alatt rendbe lehet tenni, ehhez képest a mai napig nem történt meg.

Már 2008 körül, a grúziai háború idején sejteni lehetett, hogy itt lehet probléma az orosz kőolajjal. Azóta lett volna ideje a Slovnaftnak és a Molnak felkészülni.

2008-ban senki nem gondolta volna, hogy ide jutunk. Hatalmas gázvezetéket épített az Európai Unió 2008 után, aminek a részvényesei államok és nagyvállalatok voltak. Szerintem még a háború előtt néhány hónappal sem volt senki számára olvasható, hogy mi lesz. Mi azt mondtuk, ha a Druzsba felújítását nem végzik el az oroszok belátható időn belül, akkor legyen mindig egy olyan vezeték, amely ki tudja váltani ezt. Senki sem gondolta, hogy a kérdés az lesz, veszünk-e Oroszországból gázt vagy kőolajat. Nem találkoztam olyannal, aki erre számított volna.

Több országban és ágazatban is vannak érdekeltségei, készül még új területeken befektetni mostanában?

Külföldön szeretnék több helyen is. Úgy gondolom, ki kell lépni Európából, épp ezért keressük a lehetőségeket máshol is.

Hol?

Például Ázsiában.

És milyen ágazatokban?

Energetikában, élelmiszeriparban. Azt nézzük, hol vannak olyan növekvő piacok, ahol érdemes nagy szerepet vállalni. Szkeptikus vagyok abban, hogy megmarad-e Európa versenyképessége. Ezért próbálok diverzifikálni, mert eddig a vállalkozásaim nagyrészt Európában voltak.

Világi Oszkár. Fotó – Barakonyi Szabolcs

Hogy látja a Fico-kormány intézkedéseit a jogállamiság területén: a különleges ügyészség felszámolása, a korrupciós bűncselekmények büntetési tételeinek csökkentése…

Ficóék azt csinálják, amit ígértek. Ez alapján szavazták meg őket az emberek, ezt várják tőlük. Ezt ígérték. A társadalom egy része úgy érzi, hogy elégtételt kap azért, ami ezelőtt történt az országban.

És ez nem túlkapás? Ilyen gyorsasággal felszámolni a különleges ügyészséget?

Meg lehet nézni, jogilag és alkotmányjogilag megfelelő-e. Politikailag legitim, mert ezt ígérték. Azt nem mondták, egy évig fog tartani vagy két évig, csak azt, hogy felszámolják.

Veszélyes a demokráciára az új Fico-kormány?

Ezt nem tudom megítélni, mert még csak néhány hónapja van. Volt Fico-kormány hosszú éveken keresztül, és akkor is volt demokrácia. Azt gondolom, még mindig demokratikus államban élek, és remélem, ez így is marad, mert nem szeretnék diktatúrában létezni.

Régóta magas pozíciókban van Szlovákiában és Magyarországon is. Szlovákiában sokan fenyegetésként tekintenek Orbán Viktorra, például amikor elszakított országrészként beszél Szlovákiáról. Mit szokott mondani, amikor szóba kerül, hogy Orbán Viktor fenyegetés Szlovákiára nézve?

Szerintem egyáltalán nem fenyegetés Szlovákiára nézve. Orbán demokratikusan gondolkodó ember, aki mindig a demokrácia keretein belül gyakorolja a hatalmát. Soha nem lépett át semmilyen olyan határt, ami arra utalna, hogy bármilyen veszélyt jelent Szlovákiára vagy a környékbeli államokra. Magyar szemmel biztos, hogy igazságtalanságnak tűnik, hogy ennyi magyar él a határokon túl. Ez egy béketárgyalásnak lett az eredménye, ami a magyar fél számára történelmi trauma. De ezt a magyar emberek és a magyar politika már elfogadta. Túl kell lépni azon, hogy Magyarország veszélyeztetné a környező országokat. Ezzel azok ijesztgetnek, akiknek ez az ijesztgetés megfelel. Ma már az emberek másképp gondolkoznak, mert másképp is élnek azáltal, hogy mozgásukban nincsenek korlátozva.

Nem tartja provokatívnak, amikor Orbán Viktor elszakított országrészként beszél a szomszédos országokról?

Nem tartom provokatívnak, mert ezt a döntést külső hatalmak hozták meg, akik győztek a háborúban.Nekem mindig az volt az erősségem, hogy volt empátiám, és megértettem, amit mások mondanak. Azért van szerintem jó viszonyom Szlovákiában szinte mindenkivel, mert mindig megpróbáltam megérteni, ami Szlovákiában történik. Értem, hogy szlovák részről is vannak traumák, de a probléma az, ha azokat nem tudják feldolgozni. Például amikor létrejön egy szlovák és magyar történészekből álló bizottság, hogy megszülessen a közös történelemkönyv, ám ezt a bizottságot három év múlva feloszlatják, mert nem tudnak megegyezni.

Mindkét oldalon vannak traumák.

Ebben a bizottságban szlovák és szlovákiai magyar történészek voltak. Sokkal több toleranciára és empátiára lenne szükség. Annak a történelemkönyvnek meg kellett volna születnie.

A magyar oldalon elég empátia van?

Én nem voltam abban a bizottságban, de szerintem igen. Mi, szlovákiai magyarok lojális állampolgárai vagyunk Szlovákiának. Nem tud olyat mondani, hogy a most élő generációk bármit tettek volna a szlovák államisággal szemben. Állandóan azt kérik rajtunk számon, mennyire vagyunk lojálisak. Mit kellene ahhoz tennünk, hogy bizonyítsuk a lojalitásunkat?

Mennyire van közeli viszonyban Orbán Viktorral? Meg szokta önt kérdezni fontos ügyekről?

Nem szokott. Elég okos ember és elég okos tanácsadói vannak. Harminc éve ismerjük egymást, és úgy érzem, az én viszonyulásom hozzá baráti. Ugyanabban az évben születtünk, így az a folyamat, ami benne lezajlott, bennem is lezajlott. Így valószínűleg értem, mi történik egy olyan ember lelkivilágában, aki a szocializmusból jött, és politikai felelősséget visel egy ország sorsáért. Ezért tudok azonosulni azzal, ahogy a világ dolgaira tekint.

Azt nem látja problémásnak, hogy Orbán Viktor nagyon sokat bírálja a Nyugatot, az Európai Uniót, az Egyesült Államokat, de Oroszországot szinte egyáltalán nem?

Nem hiszem, hogy ez így van. A Nyugat egyes politikai irányzatait bírálja, amelyekkel nem ért egyet. Ami Brüsszelben történik és negatívan befolyásolja a mindennapi életünket, az ellen valószínűleg harcolni kell. És ha őszinték szeretnénk lenni, ha volt ország Európában, amelyik az elmúlt húsz évben közel került Oroszországhoz, az Németország volt, és nem Magyarország.

Csakhogy Magyarország nem igazán számolta fel a kapcsolatait Oroszországgal.

Miért számolta volna fel, ha az Magyarországnak előnytelen lett volna? Nekünk nincs tengerünk, mint a németeknek, akik be tudják hozni a gázt és a kőolajat.

Szlovákiának sincs, mégis felszámolták a kapcsolatokat politikailag.

Scholz nem volt Putyinnál? Most jelentette be, hogy megint oda készül. Akkor Scholz is közel áll hozzá? Vagy Macron? Tehát Németország és Franciaország közel van, Szlovákia pedig nem?

Ők nem szokták úgy védelmezni Oroszországot uniós fórumokon, ahogy Magyarország.

Nincs annyi időnk szerintem, hogy ezt a témát minden egyes aspektusával körüljárjuk, de abban azért talán egyetérthetünk, hogy egy országnak mindig figyelnie kell a saját érdekeire. Az nem kérdés, hogy ennek a háborúnak nem szabadott volna kirobbannia. Vannak viszont nemzetközi mechanizmusok és szervezetek, mint az ENSZ, amelyek arra hivatottak, hogy megakadályozzák a háborúkat. Akkor miért van mégis háború?

Putyin miatt.

Megtett mindent az ENSZ azért, hogy ez a háború megálljon, és elkezdődjenek a tárgyalások? Megtett mindent ezért az Európai Unió? Az Európai Unió volt a legkevésbé aktív ebben. Én mindent megtettem volna a helyükben, hogy ez a háború ne folytatódjon, hogy ne haljanak meg emberek. Az elmúlt száz évben azért nem volt annyi háború, mert megtanultunk egymással tárgyalni.

A nemzetközi mechanizmusok pedig lehetővé teszik ezeket a tárgyalásokat, ezért hoztuk létre például az ENSZ-t és az EU-t is, hogy erősebben tudja képviselni az európai országok érdekeit. Ha ezek a szervezetek mindent megtettek volna, nem hal meg ennyi ember. Ha mindent megtettek volna, és mégis meghalt volna ennyi ember, lehet, hogy igaza lenne abban, hogy ennek a legfőbb oka az, akivel nem lehetett megegyezni. Azt gondolom, hogy amikor az oroszok elfoglaltak ukrán területeket, mindent meg kellett volna tenni, hogy a háború ne folytatódjon, és kezdjünk el tárgyalni.

Oroszország valószínűleg nem vonult volna ki.

Eltelt több mint egy év, kivonultak? Nézzük meg, mi lesz a háború vége. Ön szerint a vége az lesz, hogy valaki győzni fog? Senki sem fog győzni. Az emberek pedig meghaltak. Amikor ilyen konfliktus van, tárgyalni kell. Az emberiség a huszadik században mindent megtett azért, hogy olyan mechanizmusok alakuljanak ki, amelyek megakadályozzák a háborúkat. Szerintem ez volt a legnagyobb tett, amit az emberiség a 20. század végére elért. És most ezt romboljuk szét.

Nem gondolkozik azon, hogy visszatérjen a politikába?

Nem, egész máson gondolkodom.

Nem kap ajánlatokat?

Nem, és nem is várok ajánlatokat. Nagyon jól érzem magam a politikán kívül. Szeretek tenni a közösségért, sok mindent csinálok Dunaszerdahely környékén. Nem kívánkozom a politikába. Amit kellett, szerintem már letettem a köz javára. Hatvanéves vagyok, most már arra is kell gondolnom, mi lesz velem az elkövetkező húsz évben. Mit szeretnék adni a hozzám közel álló embereknek magamból meg abból, amit a világról megtanultam. A politikát már az új generációnak kell csinálnia. Szerintem vannak ott jó képességű emberek, és ha felelősségteljesen fognak cselekedni, akkor sikeresek lesznek. Ez már nem az én ügyem. Amit eddig tettem, azt tudom vállalni, és nem mondhatom, hogy nem végeztem el a feladatomat. Így nyugodtan mondhatom azt: most már csinálják mások.

DAC

Fico-kormány

Forró Krisztián

Gazdaság

Kőolaj

Magyar Szövetség

Mol

Olajszállítás

Orbán Viktor

Orosz Örs

Orosz–ukrán háború

Slovnaft

Világi Oszkár

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak