Napunk

2023 a szlovákiai belpolitikában: Egy év, amikor majdnem minden összejött Ficónak

Robert Fico és a Smer tagjai önfledten ünneplik a győzelmet az erkélyen. Fotó N - Tomáš Benedikovič
Robert Fico és a Smer tagjai önfledten ünneplik a győzelmet az erkélyen. Fotó N – Tomáš Benedikovič

Megosztottság, önérdeket hajszoló politikusok, talán minden idők legmocskosabb választási kampánya és a bosszú kormányának visszatérése: címszavakban talán így jellemezhetnénk a 2023-as esztendőt.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Hosszú, és rendkívül fárasztó év áll mögöttünk, melyben Ódor Lajos rövid kormányzását kivéve elég kevés pozitívumot találunk. Egészen más lenne a helyzet persze, ha Robert Fico szemszögéből tekintenénk végig az évet, hiszen neki szinte minden a kezére játszott: Hegerék szerencsétlenkedése, az ellenzék megosztottsága, a társadalmi feszültségek végül visszajuttatták őt a kormányba, ahol megkezdhette a tisztogatást.

Fico mégsem alhat nyugodtan, hiszen a szlovákiai demokrácia valamivel ellenállóbbnak bizonyult, mint azt hitte: az év tüntetésekkel és parlamenti obstrukcióval zárul, a terveit egyelőre kicsit halasztania kell. Fussunk végig az idei hónapokon és próbáljuk meg rekonstruálni, hogyan is jutottunk idáig.

Január

2023 elején nagy volt a bizonytalanság a szlovákiai belpolitikában, főleg amiatt, mivel akkoriban még nem tudtuk, hogy mikorra írja ki Zuzana Čaputová államfő az előrehozott választásokat a Heger-kormány decemberi bukása után, mely – ekkor még úgy tűnt – ügyvivőként elvezetheti az országot a voksolásig. Matovič épphogy távozott a kormányból, néhány optimista talán némi nyugalomban reménykedett. Sajnos ez nem adatott meg idén, Igor Matovič soha nem volt afféle ember, aki eltűrné, hogy a pálya szélére állítsák.

Újdonság volt azonban, hogy erre – három év után – Heger és Naď is rádöbbentek, és a kormánytöbbséghez szükséges képviselők keresgélése közben elkezdtek egy új párt megalapításáról és a Matovičtól történő esetleges elszakadásról beszélni. Ez az ébredés egy kicsit későn következett be, ugyanis ekkorra már Mikuláš Dzurinda és Lucia Ďuriš Nicholsonová is bejelentették, hogy új politikai projektbe kezdenek, bár ezek egyike sem kavart túl nagy viharokat.

Az év egy szörnyű tragédiával indult – Nagymihályban egy férfi brutális kegyetlenséggel meggyilkolt egy 46 éves nőt. A Hamran István vezette rendőrség gyorsan kézre kerítette az elkövetőt és kifogta a szelet Marián Kotleba törekvéseiből, aki a romák elleni gyűlöletszításra akarta felhasználni a tragédiát.

Valószínűleg már senki nem emlékszik rá, de januárban történt a Smer által kezdeményezett népszavazás is. Tudja még valaki, miről szólt? Ugye, hogy nem. (A választási időszak lerövidítéséről.) Viszont 1,2 millióan vettek rajta részt, és ez Fico számára mindenképp siker volt, hiszen minimális kampánnyal mozgatott meg ennyi embert, ami jó bemelegítés volt az előrehozott választásra.

Fotó – Vladimír Šimíček

Január végére kiderült, hogy Hegernek végül nem sikerül összehozni az új kormánytöbbséget, Čaputová pedig szeptember 30-ra írta ki az előrehozott választást, nyolc hónapnyi káoszra és stagnálásra ítélve ezzel az országot.

Február

Február elején kisebb botrányt kavart, hogy kiderült, Ján Budaj, a rendszerváltás ikonikus alakja Házmester fedőnév alatt jelentéseket írt a barátairól az Állambiztonsági Hivatalnak. Mivel ekkor épp környezetvédelmi miniszter volt, Robert Fico rögtön támadásba lendült ellene.

Az állóvizet Rastislav Káčer akkori külügyminiszter kijelentése is felkavarta, aki azt találta mondani, hogy ha Putyin sikeres lett volna Ukrajnában, akkor Magyarországnak már területi követelései lennének Szlovákiával szemben. Erre aztán ráugrott Matovič és az akkor még az OĽaNO-ban politizáló Gyimesi György, szándékosan félreértelmezve Káčer szavait. A vita személyeskedésig fajult, némi fáziskéséssel Forró Krisztián is beszállt, nagyjából elismételve, amit az ekkor már a Szövetséggel flörtölgető Gyimesi is elmondott.

Ekkor lett belpolitikai téma a használhatatlan szlovák MiG–29-esek Ukrajnának történő átadása, amit sajnos Heger és Naď kampánycélokra próbáltak meg felhasználni, rosszul ütemezve a bejelentést, amivel fölösleges támadásoknak tették ki magukat. Erre persze ugrott Robert Fico, aki mindenképp megtartotta volna a repülésképtelen gépeket, és előhozakodott a szlovákiai mozgósítás gondolatával, amiről máig nem derült ki, hogy honnan szedte.

Igor Matovič, a közpénz fekete öves pazarlója a hónap közepén ledobta a legújabb atombombáját: kezdeményezte, hogy mindenki, aki részt vesz a választáson, kapjon 500 eurót, mondván, a győztes Smer és Hlas később úgyis csak ellopná a pénzt. Az ötlettől minden józanul gondolkodó politikus elhatárolódott, de Matovič elérte, amit akart – ismét mindenki róla beszélt.

A parlament ekkorra a populista ötletek játszóterévé vált, a képviselők egymást túlharsogva lengették be a szociális juttatásokat és ígéreteket, mintha az államkincstárban végtelen mennyiségű pénz lenne a felelőtlen ígéretek teljesítésére.

Március

Márciusban folytatódott a kisebbségi Heger-kormány erodálódása: Vladimír Lengvarský egészségügyi miniszter távozása után ez a tárca is a kormányfő neve alatt futott (a pénzügyet már egy ideje Heger vitte). Ekkora kihívás még egy politikai zseninek is problémát okozott volna, Eduard Hegert pedig soha senki nem nevezte így. Az sem segített persze, hogy az ország problémái helyett leginkább a saját politikai projektjének, a Demokratinak építgetése vette el az idejét.

Ez volt az az időszak is, amikor a közvélemény-kutatásokban a Smer lassan elkezdte megelőzni a Hlast. Pellegrini pártja szinte a megalakulása óta vezette a népszerűségi listákat, mivel kerülte a konfliktusokat és igyekezett a legszélesebb rétegnek megfelelni. Csakhogy a tétek növekedésével a Smer retorikája egyre kiélezettebb lett, és ez a határozottság bizonyos körökben meggyőzőbbnek tűnt, mint az ide-oda billegés, bármilyen éles is legyen Pellegrini arcéle.

Március 18-án tűz ütött ki Selmecbánya történelmi központjában, komoly pusztítást végezve. A tűzoltóknak csak késő estére sikerült eloltaniuk a lángokat, számos történelmi emlék elveszett. Szlovákia a tragédia ellenére egy rövid ideig a szebbik arcát mutatta – a mentésben önkéntesek tömege vett részt, és az adománygyűjtésbe is sokan bekapcsolódtak.

Selmecbánya. Fotó N – Tomáš Hrivňák

Április

Április elején már Zuzana Čaputová államfő is egyre konkrétabban kezdett el beszélni a szakértői kormány lehetőségéről mint megoldásról, és ekkor röppent fel először Ódor Lajos neve is potenciális kormányfőjelöltként. Még egy kicsit azonban nézhettük Hegerék szerencsétlenkedését.

A szlovákiai közvéleményt rövid ideig egy 18 évvel ezelőtti gyilkosság tartotta lázban. A rendőrség eljárást indított ugyanis Adam Puškár befolyásos ügyvéd ellen, aki a gyanú szerint 2005 novemberében néhány neonácival verekedést provokált, mely során Puškár meggyilkolta Daniel Tupýt, akinek mindössze annyi volta a bűne, hogy rosszkor volt rossz helyen.

Igor Matovič ekkoriban kezdte el országjáró körútját Szlovákia kultúrházaiban, vállalva akár azt is, hogy tojásokat vágnak hozzá, vagy hosszasan és kéretlenül küldik el őt a fenébe a választópolgárok. Egyesek szemében ez őrültségnek tűnt, de Matovič tudta, mit csinál – egy az egyben viszonylag könnyű dolga volt a nyilvános vitában tapasztalatlan polgárokkal szemben, a szerepléssel pedig sosem volt problémája.

Nem teljesen belpolitika, de ne feledjük el azt sem, hogy az SZMPSZ a holokauszttagadó Fehér Istvánnak ítélte meg a Pedagógus Életpálya Díjat, tiltakozásra késztetve sok kulturális szereplőt. A szervezet ugyan később visszavonta a díjat, de az incidens igen kínos fényt vetett az SZMPSZ elnökségére. És hát ez volt az a hónap, mikor végleg szakított egymással a Szövetség és a Magyar Fórum, Simon Zsolt pedig úgy döntött, más mikropártokkal együtt vág neki a választásoknak.

Május

Májusban aztán bekövetkezett az elkerülhetetlen:

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Eduard Heger

Fico-kormány

Igor Matovič

Ódor-kabinet

Zuzana Čaputová

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak