Napunk

Karácsonyi vesszőfutás Budapesten, avagy hogyan vettem drágán minikutyát

Vásár a Bazilika előtt. Fotó - Napunk
Vásár a Bazilika előtt. Fotó – Napunk

Fröccsöntött ünneplők – és nincs választási lehetőség. Ha ez a gyártósor nem varázsol beléd ünnepi hangulatot, elvesztél a társadalom számára.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Mindenkinek vannak bűnös élvezetei. Van, aki titokban latin-amerikai és török szappanoperákat néz és van, aki ananászt tesz a pizzájára, vagy egy kis baracklekvárral keni meg a rántotthúst. Én titokban azt szeretem megfigyelni, hogyan csinálunk gigászi ideológiai és konzumháborút minden egyes ünnepünkből.

A húsvét? Örök összecsapás a tradicionalisták és a hagyománytörők közt – szinte szikrákat vet az univerzum, mikor összecsapnak a seregek a „szabad-e locsolni” kérdésének értelmezése felett, vagy hogy illik-e inkább wellnesshotelbe menni, mint hogy otthon várja az ember a locsolókat.

Vagy az ártalmatlannak és békésnek tűnő mindenszentek? Már napokkal előtte összeveszünk azon, hogy szabad-e ünnepelni a halloweent – papok taposnak töklámpásokat, miközben jenkibérenc pedagógusok és szülők faragtatják a cukorkamámorban úszó általános iskolások seregeivel az utánpótlást.

Hogy aztán sor kerüljön a végső összecsapásra a temetők parcellái közt. Mert igenis, számít, hogy mennyi a síron a mécses. Apuskára a legújabb elektromos változat dukál, keresztanyura pedig a LED-csíkos kereszt – s az a minimum, hogy a legeldugottabb mitteleurópai temetőt is egy amerikai keresztény-karizmatikus hitszónok vándorelőadásának fénytechnikájával szereljük fel. Hadd lássa a szomszéd is, hogy mi jobban emlékezünk a halottainkra nála!

Majd felkiáltunk: Közép-Európában nincs hálaadás, itt Black Friday van! És ráfordulunk a célegyenesre, a karácsonyi vásárok forraltbor- és kolbászszagú, csodálatos időszakára.

Óh, igen: a karácsonyi vásárok. A túlélésért folytatott harc a hullámzó tömegben, melyhez Gárdonyi Géza klausztrofobikus hangulatú, torokszorongató csatajelenetei sem érnek fel. A hangszórókból hipnotikus monotonitással ismétlődnek a modern kori harci dalok – Mariah Carey, Frank Sinatra, Zséda, TNT, amitől minden hithű fehérkarácsony-hívő harci transzba esik. S versenyezni kezd a másikkal: ki érzi magát jobban, kényelmesebben, meghittebben, karácsonyabbul.

Ennek a megfigyelése az én bűnös élvezetem.

A tétet pedig idén emelte az is, hogy a sajtóban kitört az első Közép-európai Karácsonyivásár-háború Pozsony, Bécs, Budapest és Bukarest között. A kollégák háborús tudósítóként vetették bele magukat a forgatagba, hogy adatsorokkal bizonyítsák, melyik fővárosnak nagyobb, drágább és forróbb a kolbásza, édesebb a forró csokija.

Miután Kacsinecz Krisztián kolléga ellátogatott a pozsonyi adventi vásárba, én sem maradhattam ki. Ellátogattam ezért Budapestre, hogy végre én is testközelből figyeljem meg, hogyan szereplünk mi, magyarok ebben a nemzetközi meghittségversenyben.

Amikor a karácsony lebontja Trianont

„Tu ani poriadne poldeci nenalejú. Však ani borovičku nemajú” – hangzik el mellettem a Szent István-bazilika előtti téren. Arra kapom fel a fejem:

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Budapest

Fogyasztói társadalom

Karácsony

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak