Napunk

Csehy Zoltán: Manapság divat az értelmiséget félresöpörni, álértelmiséget és udvari kultúrát kreálni

Csehy Zoltán. Fotó N - Vladimír Šimíček
Csehy Zoltán. Fotó N – Vladimír Šimíček

Ötvenedik születésnapját ünnepelte a közelmúltban Csehy Zoltán költő, műfordító, irodalmár, egyetemi tanár, akinek – ahogy ő fogalmazott, tíz év „pihenés” után – a napokban jelent meg legújabb verseskötete, Fogli d’album címmel.

Pozsony és környéke a Napunk fókuszában. Keresd Pozsony címkével megjelölt cikkeinket! Ezeket a dél-szlovákiai sztorikat csak nálunk találod meg.

“Ma már a költő teljesen hétköznapi emberként szól hozzá a maga eszközeivel a létezés dolgaihoz, nem feltétlenül szerelmes állandóan, nem zokog éjjel-nappal, és nem akar minden héten öngyilkos lenni. A világot sem feltétlenül akarja megváltani. A nagy, patetikus váteszköltők kora lejárt” – állapította meg a mesterségéről Csehy Zoltán, az egyik legismertebb és legelismertebb szlovákiai magyar lírikus.

A kerek születésnapra időzítve jelent meg a hatodik verseskötete, közben pedig a végére ért egy igazán grandiózus munkának is: rövidesen nyomdába kerül Ovidius fő művének, a tizenkétezer soros Metamorphoses-nak a modern magyar fordítása.

A pozsonyi magyar tanszék latinos műveltségű oktatójával arról is beszélgettünk:

  • kik voltak a kedvenc tanárai, és mi minden függ egy jó irodalomtanártól;
  • miért kezdett el antik erotikus verseket fordítani;
  • miért lehet érdekes a mai fiataloknak egy kétezer éve élt költő;
  • miért szeretett bele Svájcba;
  • milyen kockázatokat kell vállalnia irodalmárként;
  • és mi az, ami leginkább felháborítja őt.

Az interjúra Somorján, a Zalabai Zsigmond emléknap és szimpózium után került sor, amelyet az irodalomtörténész születésének 75. és halálának 20. évfordulója alkalmából rendezett a Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Comenius Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke.


Hogyan emlékszik vissza Zalabai Zsigmondra, milyen tanár volt?

Zalabai Zsigmond a kedvenc tanárom volt, kifinomult szövegérzékenységét valósággal csodáltam, hihetetlen érzéke volt a verselemzéshez- és értelmezéshez. A szóképek anatómiája vagy a verstani összefüggések feltárása terén utolérhetetlenül lendületes és szellemes volt.

Az én emlékeimben tehát egy nagyon impulzív, nagyon energikus, kivételes tanáregyéniségként él, holott már akkor is eléggé ingadozó volt az egészségi állapota, amikor engem tanított.

A tanítás mellett óriási szervező munkát is végzett, a célja az volt, hogy felvirágoztassa, modernizálja, nyugati szellemben alakítsa át a pozsonyi magyar tanszéket, amelyet az 1990-es évek elején egy ideig vezetett is.

Néhány éve jelent meg egy kötete Arctalanság, arcadás, arcrongálás címmel, melyben a csehszlovákiai, szlovenszkói magyar irodalom formálódásával, fejlődésével foglalkozik. Az antikvitás és a régi magyar irodalom után hogyan jött képbe ez a korszak?

A kisebbségi perempozíció, a marginalizáltság felőli olvasás engem mindig is, minden tekintetben érdekelt. A Szodoma és környéke című könyvemben például a másság retorikája felől néztem meg bizonyos irodalmi jelenségeket, kanonizált, vagy kevésbé ismert műveket helyeztem új kontextusokba.

Az Arctalanság, arcadás, arcrongálás című kötetben is a kisebbségi léttérrel foglalkozom. Izgalmas kérdés, hogy miként alakul a szlovenszkói magyarság önképe, milyenek az önláttatási stratégiái, milyen feladatokat ró magára, milyen terheket vállal, milyen esztétikai horizontokat próbál meg elérni és kiteljesíteni.

Figyelemre méltó, hogy az akkori szerzőket nagyon hasonló kérdések foglalkoztatták, mint a jelenkoriakat, például hogy milyen módon lehetne a regionalizmusból, vagy a transzkulturalizmusból erényt, a kisebbségi létből létesztétikát kovácsolni. Érdekesség, hogy egyebek mellett felmerült náluk a svájci típusú, kantonokból álló Csehszlovákia gondolata is.

Ennek az időszaknak és régiónak az irodalmára hallatlan nyitottság és nagyon erős nyugati orientáltság volt jellemző, például a legfontosabb németországi irányzatok, így az expresszionizmus is innen törtek utat a magyar kultúrtér felé. A versnyelv is nagyon különleges volt, nagyban különbözött a fővonalbeli magyarországitól. Ez jól látszik például Márai Sándor költészetén is, amelyet ma – egy-két emblematikus versét leszámítva – kicsit zárójelbe tesznek az életmű viszonylatában. Pedig a szlovenszkói irodalom kontextusában ezek a versek nagyon jól illeszkednek ehhez a kivételesen érdekes perempoétikához, amely a nemzetiségek, kultúrák, identitások találkozásából profitált.

Tiszta identitásokról már ekkor sem beszélhetünk, sokkal inkább egy nagyon sajátos keveréklényiségről. Ráadásul egy rendkívül bizonytalan közegben, hiszen akkoriban senki sem tudhatta biztosan, hogy a trianoni határok véglegesek vagy csupán ideiglenesek-e. Ez pedig jó kis ütközőteret biztosított a különböző nézeteknek, mozgalmaknak, az aktivizmustól az irredentizmusig, annak minden izgalmas esztétikai és kultúrpolitikai hozadékával együtt.

Hallatlan szellemi pezsgés jellemezte tehát ezt a korszakot, amelyet eddig nagyrészt csak a marxista irodalomtudomány vizsgált, és azóta is ezek a szempontok öröklődnek tovább . Nem olvassák újra a regényeket, kihagyják azokat a szerzőket, akik nem illenek a koncepcióba. Így hullott ki tulajdonképpen Márai is mint az esztéticista modernizmus, a polgári dekadencia „elvetemült”, retrográd képviselője.

Valójában a szlovenszkói magyar irodalom is egy hálózatos rendszer, amely nem vetheti ki magából sem Márait, sem Kassákot. Nem redukálható a vizsgált szerzők köre azokra, akik itt születtek és itt is haltak meg.

Említette Svájcot, ahol fél évet töltött egy irodalmi ösztöndíj program keretében, és egy irodalmi útinaplót is írt az itteni tapasztalataiból. Mit lenne érdemes eltanulnunk Svájctól? 

Nem érzem magam arra hivatottnak, hogy nagyképűen kijelentsem: ezt és ezt kell ellesni Svájctól. Én csak a személyes élményeimről, benyomásaimról tudok beszámolni.

Számomra az egyik legizgalmasabb élmény annak megtapasztalása volt, hogy mennyire intenzív és mennyire „normális” az itteni nációk kapcsolata. A svájciak rendkívül

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Irodalom

Kultúra

Pozsony

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak