Napunk

A másság és a másik elfogadásának művészetéből ad leckét a Komáromi Jókai Színházban is bemutatott Táncórák

Fotó - petofiszinhaz.hu
Fotó – petofiszinhaz.hu

Mark St. Germain kétszereplős darabja igazi közönségmágnes, a vígjáték, a románc, a dráma és a szemléletformáló játék kiegyensúlyozott egyvelege.

Veszprém után Komáromban is bemutatták a Táncórák című szemléletformáló játékot, amellyel a Komáromi Jókai Színház csatlakozott az autistabarát intézményekhez. Arról, hogy ez pontosan mit jelent, itt írtunk bővebben.

A kortárs színművet, amely a Veszprémi Petőfi Színház és a Csavar Színház közös produkciója, Gál Tamás, a Komáromi Jókai Színház igazgatója rendezte.

Táncórák idén még nyolc alkalommal látható a Komáromi Jókai Színház színpadán, a decemberi műsort itt találja.

Kitáncolni a komfortzónánkból

Táncórák két szereplője, Senga (Kiss Szilvia) és Ever (Szabó Viktor) szomszédok. Még sosem találkoztak, hiszen mindketten bezárkózva élnek a saját kis világukban.

Senga élete a tánc, de egy balesetben súlyosan megsérült, az orvosok szerint soha többé nem állhat színpadra.

Ever, a természettudományok professzora Asperger-szindrómás, különös intellektusú, akinek a legalapvetőbb, rutinszerű társas érintkezés is nehezére esik. Irtózik a fizikai kontaktus minden formájától, és az internetről kell megtanulnia, hogy mely arckifejezések milyen érzelmekhez társulnak.

Aztán Ever egy napon mégiscsak becsönget Sengához. Arra kéri, tanítsa meg őt táncolni, mert azt reméli, hogy alapszintű tánctudással felvértezve könnyebben túlélheti a vészesen közeledő munkahelyi rendezvényt, egy díjátadót, ahol történetesen ő kapja a díjat.

Fotó – petofiszinhaz.hu

Kapcsolatuk egyáltalán nem indul gördülékenyen, de fokozatosan egyre nagyobb kíváncsisággal fordulnak a másik felé. Ahhoz azonban, hogy igazán közel kerülhessenek egymáshoz, mindkettőjüknek ki kell „táncolniuk” a komfortzónájukból, abból a kényelmes, mégis sivár buborékból, amelyben addig tengették a mindennapjaikat. Kiderül, hogy ez egyáltalán nem könnyű, ahogy az is, hogy az őszinteség bizonyos helyzetekben éppolyan káros lehet, mint az őszinteség hiánya.

Milliméterre egymásba illő téridomok

A két főhős kapcsolatának dinamikáját követi a mozgó díszlet – Kovács Alíz munkája –, amely két New York-i lakást, két nappalit jelenít meg a színpadon: egy túlságosan rendezettet, és egy túlságosan rendetlent, eldobott pizzás dobozokkal, üres üvegekkel, kipusztult szobanövényekkel.

A két „táncoló” szoba egyre közeledik egymáshoz, hogy aztán ismét eltávolodjanak, ahogy a lakóik is hol vonzzák, hol taszítják egymást. Pedig a különböző alakjuk ellenére

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Komárom

Komáromi Jókai Színház

Kultúra

Színház

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak