Napunk

Timothy Snyder: Ukrajna optimizmusa átalakult egyfajta komor elszántsággá

Timothy Snyder. Fotó - Vladimír Šimíček
Timothy Snyder. Fotó – Vladimír Šimíček

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Az ukránok kivételével más európaiaknak nem kell harcolniuk – csak finanszíroznia kell ezt a háborút Európának, amely Oroszországgal szemben óriási gazdasági fölényben van – mondja Timothy Snyder, a Yale Egyetemen tanító történész.

Az interjúban megemlíti, hogy gyakran hall Európából olyan hangokat, miszerint az amerikaiak nem támogatják eléggé Ukrajnát. „Ez a legrosszabb európai hagyomány, hogy minden jóért és rosszért is az amerikaiakat teszik felelőssé” – mondja, hozzátéve, hogy Ukrajna képes rá, hogy győzzön, akár Trump fogja kormányozni Amerikát, akár nem.

Azt is elmondja, hogyan jött rá, hogy az oroszok fegyverként használják az élelmiszereket, miben más az Izrael és a Hamász közötti háború, és miért érzi úgy, hogy Trump fasiszta retorikát kezd használni.

Öntől származik a kijelentés, hogy Ukrajna Oroszország feletti győzelme majd megnyitja a régiót és a világot a demokrácia előtt, illetve hogy az majd mindannyiunknak reményt ad. Hogyan áll ez a remény jelenleg?

Az ukránok kielégítően teljesítenek a jelenlegi ellentámadás során. Sokkal több veszteséget okoztak, mint amennyit elszenvedtek, valamint visszaszerezték az Oroszország által 2022 elején elfoglalt területnek mintegy felét. De ez még nem jelenti a háborús győzelmet – ahhoz vissza kell szerezniük a megszállt déli országrészt és a Krímet.

Általánosságban elmondható, hogy a háborús győzelem vagy vereség szempontjából a gazdaság és a fegyverlogisztika döntő fontosságú. Jelen esetben az ukránok óriási előnye, hogy továbbra is mellettük áll a nyugati koalíció, amely gazdaságilag és fegyverzet terén is sokkal erősebb, mint az Oroszországi Föderáció és annak támogatói.

Legutóbb szeptemberben járt Ukrajnában. Látogatása során mi volt önre a legnagyobb hatással?

Sokat gondolkodtam a mezőgazdaságról és a Fekete-tengerről, amelynek környékén jártam. Úgy vélem, minél többet tudunk erről a háborúról, annál világosabbá válik, hogy Oroszország kezdettől fogva fegyverként próbálta használni az élelmiszereket. Nemcsak az ukránokkal szemben, de abban az értelemben is, hogy megszilárdítsa Oroszország pozícióját Afrika és Ázsia nagy részében, az élelmiszerellátást ellenőrző országként.

Oroszország tehát ezért próbálja megnehezíteni a világ és Ukrajna életét azzal, hogy tönkreteszi utóbbi mezőgazdaságát, megrongálja a kahovkai gátat – zavart okozva az öntözőrendszerekben –, illetve gabonaraktárakat és kikötőket lövet. Arra koncentráltam, hogy ez mit jelent az ottani gazdák, Odessza, a többi kikötő és a gabonaexport számára.

Mire jött rá?

Ebben az összefüggésben rendkívül lenyűgöző, hogy az ukránok olyasmit tettek, amit senki sem várt volna tőlük: nevezetesen, hogy megsemmisítették az orosz Fekete-tengeri Flotta nagy részét, valamint szállítási folyosót nyitottak a kereskedelmi gabonaszállítások részére a Fekete-tenger nyugati medencéjében.

Ez egy olyan ukrán tengeri győzelem, amit valójában senki sem tekint annak, mivel Nyugaton csak arra tekintünk győzelemként, amit mi magunk javaslunk, illetve amit annak tartunk. Az ukrán tengeri győzelem pedig nem szerepelt a terveink között.

A háború kitörése óta háromszor jártam Ukrajnában. Először 2022 szeptemberében, majd 2023 februárjában, legutóbb pedig idén ősszel. Egyértelmű, hogy az egy évvel ezelőtti helyzethez képest – amikor az ukránok előretörtek, és azt hitték, hogy gyors győzelmet arathatnak – megváltozott, most már látják, hogy ez sokkal körülményesebb lesz. Kemény orosz ellenállásba, lövészárkokba és aknamezőkbe ütköztek.

Amikor legutóbb beszéltem velük, éreztem, hogy nem áll szándékukban feladni a harcot, de a társadalom hangulata, mondjuk úgy, hogy optimistából átalakult egyfajta komor elszántsággá. Aknamentesíteniük kell a területeiket, le kell rombolniuk a kercsi hidat, illetve ellenőrzésük alá kell vonniuk a háború bizonyos logisztikai tényezőit. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy beszerezzenek olyan felszereléseket, amelyekkel nem minden esetben rendelkeznek.

A Time magazin alig egy évvel ezelőtt az év emberévé választotta Volodimir Zelenszkijt – most már ellentmondásos államférfiról írnak.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a Time magazinnak adott interjújában azt mondta, hogy „a legijesztőbb dolog az, hogy a világ egyes részein az emberek hozzászoktak az ukrajnai háborúhoz”, és úgy viszonyulnak hozzá, mint egy tévéműsorhoz, amely valójában már régóta ugyanolyan, és már kezdik megunni. Ön is így látja ezt?

Amerikában, ahol én élek, a lakosság többsége valójában azt szeretné, hogy továbbra is támogassuk Ukrajnát. Úgy vélem, a legtöbb amerikai meggyőződése, hogy Oroszország agresszív inváziója helytelen, mélységesen rossz dolog volt. Ezért az ukránok oldalán állnak, és azt kívánják, hogy Ukrajna nyerje meg a háborút.

Tehát bár megértem Zelenszkij elnök úr frusztrációját, nem hiszem, hogy az emberek többségét valóban untatnák az Ukrajnával kapcsolatos kérdések.

Nem túlságosan optimista? Giorgia Meloni olasz miniszterelnök nemrég azt mondta, hogy a háború már túl hosszúra nyúlik, mindenki belefáradt. Kívülről úgy tűnik, hogy az Egyesült Államokban is egyre többen vannak ezzel így.

Az amerikai politikai elit körében még mindig egyértelmű többség áll Ukrajna mellett: mind a szenátusban, mind a képviselőházban. Ha figyelembe vesszük a választott képviselőink számát, az amerikai politikában valójában nem létezik olyan kérdés, amelyben nagyobb egyetértés lenne, mint Ukrajna esetében.

A problémát ugyanakkor néhány nagyon elszánt republikánus képviselő jelenti, akik keményen dolgoznak ennek a megakadályozásán. Tekintettel a képviselőházi létszámukra, képesek blokkolni az amerikai kormányt és a párttársaikat, valamint egyéb szélsőséges lépéseket is megtehetnek. Ez kétségtelenül erős tárgyalási pozíciót biztosít számukra.

A probléma nem a többség támogatásának elvesztése. Az akadályt az erős, szervezett kisebbség és a mi nagyon ostoba és bonyolult rendszerünk jelenti, amely nagyobb súlyt ad nekik, mint amekkorával valójában rendelkeznek.

Joe Biden amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Jake Sullivan azt mondta, hogy „minden egyes héttel, amely eltelik, egyre nehezebbé válik, hogy teljes egészében biztosítsuk az anyagi feltételét annak, ami szerintünk szükséges ahhoz, hogy Ukrajna megkapja azokat az eszközöket és képességeket, amelyekre szüksége van a területének megvédéséhez és a további előrelépéshez”. Mit jelent ez pontosan? Hogyan értelmezi Sullivan szavait?

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Donald Trump

Orosz–ukrán háború

Vlagyimir Putyin

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak