Napunk

Az év, amikor a Mikulás-nap Horthyról szólt

Horthy kassai bevonulása 1938. november 11-én. Fotó - Ladislav Luppa /Wikimedia
Horthy kassai bevonulása 1938. november 11-én. Fotó – Ladislav Luppa /Wikimedia

Az első bécsi döntést követően a Magyarországon már évtizedes hagyománnyal rendelkező Horthy-kultusz hirtelen megjelent az országhoz visszacsatolt területeken is. A komáromi és a kassai bevonulás után ennek az egyik első megnyilvánulása a kormányzó névnapjának megünneplése volt.

„Ilyen Miklós-napja régen nem volt Jókai városában. Húsz keserves esztendőn át úgy vártuk a Mikulást, mint aki úgysem tudja elhozni nekünk azt az ajándékot, amire legjobban vágytunk. Az eddigi Mikulás mindig szomorúsággal ment el tőlünk, mert sose tudott igaz és teljes örömet szerezni nekünk. Most végre eljött ez az este, amelyen maradéktalanul boldogok lettünk. Örülni tudunk a Mikulás-hozta ajándéknak s a legszentebb hálát adtuk az ajándékért cserébe: a szíveinket” – ezekkel a szentimentális sorokkal kezdődik a Komáromi Lapok 1938-as tudósítása a város Mikulás-napjáról.

Ha esetleg valaki elsiklott volna a korabeli cikk címe fölött, azt is hihetné, hogy valamiféle csodás, meseszerű történetet olvas éppen. A címre pillantva azonban valamelyest meglepőnek hathat, hogy az idézett részlettel egy olyan cikk kezdődött, mely Horthy Miklós kormányzó „hálás lelkesedéssel” való megünnepléséről tudósít. A két világháború között ugyanis a fokozatosan kibontakozó Horthy-kultusz keretében nemcsak a kormányzó június 18-i születésnapjáról, de a december 6-ára eső névnapjáról is nagyszabású ünnepségek keretében emlékeztek meg.

A kultusz születése

Ahogy azt a Horthy személyét kutató Turbucz Dávid történész A Horthy-kultusz – 1919–1944 című könyvében is kiemeli, a tengerésztisztből lett államfő 1919-től egészen 1944-ig meglévő vezérkultusza egyáltalán nem számított egyedi jelenségnek. Az első világháborút követő években a háborús vereség, a nemzeti megaláztatás, a politikai instabilitás, a szociális feszültségek vagy épp gazdasági problémák hívtak életre hasonló kultuszokat. A kutató szerint Horthy kultusza elsősorban a katonai gyökerű kultuszok közé sorolható, illetve Hindenburg, Piłsudski és Franco vezérkultuszával rokonítható.

A kormányzó kultuszát számos módon erősítették, ilyenek volt például az 1919-es budapesti bevonulásának, a születésnapjának vagy éppen a névnapjának állami szintre emelt ünneplése is. Mindez Horthy nemzetmentő, országépítő mivoltát volt hivatott építeni, még ha a kormányzó maga nem is vett részt a napi politikában.

Horthy 1919-es bevonulása Budapestre. Fotó – wikimedia.org

Horthy névnapjának első megünneplésére már 1920-ban sor került a jobboldali radikális Turul Szövetség rendezvényén. Ezt követően december 5-én, a fővárosi egyetemi és főiskolai hallgatók bajtársi egyesületei évente fáklyás felvonulással köszöntötték a kormányzót. A gazdasági válság miatt a kormányzó kérésére 1930 után már nem került sor ezekre a fáklyás felvonulásokra. A fővárosi egyetemi ifjúság azonban ezt követően is – bár már más formában – megünnepelte „szerető szívű atyját”.

A Miklós-nap megünneplése az 1920-as években előbb a honvédségben, majd az állami tisztviselők számára is kötelezővé vált. A különböző ünnepségek révén a kormányzó névnapja az évtized végére vált ritualizálttá. A kultusz megteremtése nem minden esetben volt zökkenőmentes, Turbucz Dávid példaként felemlegeti, hogy például voltak olyan katolikus papok, akik nem voltak hajlandóak misézni a református államfőért.

A kitörő öröm

Horthy kultusza gyakorlatilag a kormányzóval együtt lovagolt be az 1938. november 2-i első bécsi döntést követően a visszacsatolt területekre. Az államfő személyesen a november 6-i komáromi, illetve november 11-i kassai bevonulási ünnepségen vett részt. Mindkét alkalommal

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Érsekújvár

Horthy Miklós

Komárom

Történelem

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak