Napunk

Robert Fico nekiment a szabad médiának, nekem pedig folyamatos déjà vu-m van. Elmondom, hogy zajlott ugyanez Magyarországon

Az Index.hu a teljes szerkesztőség felmondásának napján, 2020 nyarán. Középen a cikk szerzője, Munk Veronika. Forrás: Bődey János
Az Index.hu a teljes szerkesztőség felmondásának napján, 2020 nyarán. Középen a cikk szerzője, Munk Veronika. Forrás: Bődey János

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Több mint húsz évet töltöttem újságíróként, majd szerkesztőként, majd különféle vezető pozíciókban kormányzattól független nagy hatású magyarországi hírportáloknál. Emiatt nekem a közelmúltbeli szlovákiai események: a kommunikáció beszüntetése bizonyos médiaszereplőkkel, újságírókkal – azt kell mondjam, sajnos – jól ismert, szokványos húzásoknak tűnnek a szlovák kormányfő részéről.

2002-ben kezdtem újságíróként dolgozni, tehát tisztán előttem van az az időszak is, amikor Magyarország a Riporterek Határok Nélkül szervezet sajtószabadság-listáján az élvonalban volt (2006-ban például a 10. helyen 170 ország között). Akkoriban ha kérdéseket tettem fel a hatóságok, kórházak, pártok, minisztériumok magas rangú képviselőinek, válaszoltak. Ez aztán teljesen megváltozott, ahogy a sajtószabadság-listán Magyarország helyezése is: 2023-ban már csak a 72. helyezést szerezte meg, Togóval és Sierra Leonéval hasonló szintre kerülve, az Európai Unió országai között utolsóként.

A sajtószabadságért aggódó független szervezetek gyakran kiemelik, hogy a magyar médiatér egyik legkomolyabb problémája a médiatulajonosi struktúrában keresendő: mára nagyon kevés olyan médiaorgánum van Magyarországon, amelynek a tulajdonosai semmilyen módon nem kötődnek a politikához, politikusokhoz, vagy valamilyen, a kormányzathoz szuper-lojális szervezethez.

Ebben a cikkben viszont nem a médiagazdasági szempontokat részletezem, hanem összeszedtem pár pontban, hogy milyen egyéb, a szabad médiateret befolyásoló lépéseket tapasztaltam Magyarországon annak ellenére, hogy Magyarország legfontosabb jogi dokumentuma, az Alaptörvény is kimondja, hogy „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit”.

A szabad médiát érintő, konkrét, mindennapos példákat hozok, amelyek azért is lehetnek érdekesek a szlovákiai olvasóknak, mert gyakran tűnik úgy, hogy Robert Fico szívesen követi Orbán Viktor módszereit.

Nem vagytok szimpatikusak? Nem beszélek veletek!

Robert Fico hivatalba iktatása után közvetlenül úgy felmérgesítette magát a Markíza televízió egy korábbi (konkrétabban: a jelzáloghitelek kamatrendezésével kapcsolatos) kampányígéretéhez kötődő újságírói kérdésen, hogy belengette, nekimegy a csatornának. Hogy mire is gondolt pontosan, arra nem kellett sokáig várni, hétfőn határozottan közölte, hogy mindennemű kommunikációt felfüggeszt a Markízával, és mellette a három leglátogatottabb, legnagyobb hatású, a kormányzattól független lappal: a Denník N, a Sme és az Aktuality újságok munkatársaival.

Orbán Viktor Magyarországáról érkezve egyáltalán nem ismeretlen, hogy a kormányfő kiválasztottakra és maradékokra osztja a médiatér képviselőit, és önkényesen némul el, ha a neki nem kedves médium kérdezi.

Orbán több mint 15 éve nem adott egyetlen nagyinterjút sem olyan médiumnak, amely valódi, kritikus kérdéseket tehetne fel neki. Orbán Viktor maga mondta el 2019-ben, hogy miért nem áll szóba a számára nem baráti sajtóval: szerinte egy interjú nem bikaviadal, és máshogy is el tud jutni a választókhoz. „Az interjúnak nem az az értelme, hogy bikaviadalt vívjak egy újságíróval” – fogalmazott 2019 januárjában. Olyan interjúkba egyszerűen nem megy bele, ahol szerinte „eleve rosszindulatú ember előítéletes kérdéseket tesz fel”. Az ilyen kormányfői kijelentések viszont hatással vannak a hatóságok, oktatási tankerületek, kórházigazgatók viszonyulására is a médiához, nagyon gyakran ők sem mernek szóba állni a sajtóval.

Sőt, 2018-ban, amikor az akkor legnagyobb, piacvezető hírportálnál, az Index.hu-nál dolgoztam, az egyik kollégám, Fábián Tamás egy rendezvény után bemutatkozott Orbánnak, közölte, hogy az Indextől érkezett és megpróbált kérdéseket feltenni, a miniszterelnök a Donald Trumptól már jól ismert formulával válaszolt:

„Az Index? Az egy fake news gyár, oda nem nyilatkozom.”

Kísértetiesen hasonlít mindez a mostani Fico-érvelésre, aki azt mondja, azért bojkottál bizonyos média-képviselőket, mert szerinte gyűlöletet terjesztenek a pártja ellen.

Matúš Kostolný, a Denník N főszerkesztője szerint viszont Fico nagyon is törvényt sért. „A kiadókról és kiadványokról, valamint a médiaszolgáltatásról szóló törvény is világosan kimondja, hogy a közhatalmi szerveknek egyenlő alapon kell tájékoztatást nyújtaniuk a tevékenységükről“ – írta egy Facebook-posztjában, emlékeztetve arra, hogy Fico egyébként törvény ide vagy oda, már jó ideje nem áll szóba a Denník N munkatársaival, és a Sme szerkesztőségével szemben is kritikus. 2012 és 2016 között Fico kormányfőként megtiltotta a pártja által jelölt minisztereknek, hogy válaszoljanak a Denník N kérdéseire.

A minisztériumoktól sincs válasz

A nem válaszolás a magyar médiatérben működő újságíróknak évtizedes, mindennapos tapasztalat. De nem volt mindig így. Tisztán emlékszem, eleinte mennyire felháborodtam, amikor a minisztériumok abbahagyták a válaszadást riporterként feltett kérdéseimre.

Merthogy abbahagyták, pontosabban: rendkívül ritka, hogy reagáljanak. Csak egy példa arra, milyen nehéz az információhoz hozzáférni: amikor a napi 500 ezer olvasót vonzó hírportál, a Telex főszerkesztője voltam, egyik évben 100 napon át feljegyeztük, hány kérdést küldünk ki ilyen-olyan témákban a minisztériumoknak. Az újságírás egyik alaptézise ugyanis, hogy nem találgatunk, nem véleményezünk, hanem az adott ügyben megkérdezzük az érintett feleket, lehetőséget adunk a megnyilatkozásra. A közéleti témáknál pedig sok esetben valamelyik minisztérium is illetékes. Ahogy ebben a cikkben is megírtam, ebben a 100 napban, még 2021-ben, összesen 52 különféle megkeresést küldtünk 11 különböző minisztériumnak, és mindössze 9 választ kaptunk. Igen, jól látják. 52-ből 9-et.

És a pluszpoén: a kilenc között olyan is volt, amely csak annyit közölt, hogy nem válaszol a kérdésre.

Szelektív tájékoztatás 

A sajtótájékoztatókra sincs bármelyik médiumnak bebocsátás. 2021-ben nem engedték be a kormány sajtótájékoztatójára például a Direkt36 nevű magyarországi tényfeltáró újságírói műhely kollégáit, akik rendszeresen írnak komoly korrupciós ügyekről, és ők leplezték le a Pegasus nevű durva izraeli kémfegyvert, amivel az Orbán-kormány kritikusait és magyar újságírókat is célba vettek. De rendszeresen nem léphetnek be a kormányzati sajtótájékoztatókra a független hetilap, a Magyar Hang riporterei sem, pár éve a Fidesz szóvivője annyit reagált erre a tényre, hogy a terem kapacitásai korlátosak, és punktum.

A választásokon a Fidesz eredményvárójára is válogatnak, melyik médiumot engedik be vagy zárják ki, de például idén október 23-án, a nagyon fontos magyar nemzeti ünnepen Orbán Viktor nagyrendezvényére sem volt bebocsátása a nem baráti újságíróknak. Senkinek sem.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Fico-kormány

Média

Orbán Viktor

Robert Fico

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak