Két tűz közé kerültek, majd a 90 százalékukat megölték. A komáromi zsidóság szorongással fogadta az első bécsi döntést
Az 1938-as és 1939-es határmódosítások következtében jelentősen nőtt Magyarország izraelita, illetve zsidó származású lakosainak száma. Egy nemrég megjelent kötet azt mutatja be, hogy hiába volt magyar kulturális identitása a zsidóság jelentős részének a visszacsatolt Komáromban és környékén, hirtelen egy kifejezetten ellenséges helyzetben találták magukat az egyre represszívebb intézkedéseket hozó államhatalommal szemben.
- Komárom és környéke a Napunk fókuszában. A szlovákiai magyarok történeteiről és problémáiról írunk, egyenesen a régiókból. Ezeket a dél-szlovákiai sztorikat csak nálunk találod meg.
Komáromban szorgalmasan hajtották végre a legdurvább zsidóellenes intézkedéseket a második világháború végén, aminek sokszor egészen abszurd következményei voltak.
A zsidó zongoratanárnő nem hirdethetett keresztény kirakatban, a zsidó vállalkozók ellehetetlenítésén Jaross Andor felvidéki miniszter nyerészkedett, a keresztény polgármestert lágerbe vitték, mert nem értett egyet a vérengzéssel, 1944-ben pedig Szabolcsból hoztak nyilasokat a városba, mert a helyiek nem voltak elég megbízhatóak a zsidók és nem zsidók kivégzésében.
Jócskán akadtak viszont olyanok is Komáromban, akik bujtatták és segítették az üldözötteket.
Az idei év első felében, az Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg Bajcsi Ildikó történész legújabb kötete Nemzethűség és őrségváltás címmel, mely a komáromi és környékbeli zsidóság 1938 és 1944 közötti jogfosztását tárja elénk korabeli levéltári források, illetve a helyi sajtó segítségével.
A kötet bevezetőjéből megtudhatjuk, hogy az elmúlt években növekvő érdeklődés övezi a komáromi zsidóság történetét, azonban némileg meglepő módon a helyi és környékbeli zsidók 1938–1945 közötti történetét mindmáig nem dolgozták fel teljes körűen.
A most megjelent munka szerzője bevallottan nem egy minden részletre kiterjedő, átfogó művet tesz le asztalra, az egyes fordulópontok ábrázolásával mégis érzékletesen mutatja be, hogyan érte el fokozatosan Komárom zsidóságát – a relatíve békés két csehszlovák évtizedet követően – a társadalmi és gazdasági elnyomás, majd a legsötétebb időkben a konkrét fizikai megsemmisítés.
Fontos munkáról van szó már csak azért is, mert a benne bemutatott egyes esetek emlékeztetnek arra, hogy a holokauszt és az abba torkolló események nem is olyan távoli történések – sem időben, sem térben. Nem egy komáromi, nagymegyeri, gútai, nemesócsai, csallóközaranyosi vagy épp érsekújvári vonatkozású történetről olvashatunk a kötetben.
