Ha magyar tanár vagy egy vidéki kisvárosban, készülj fel a legrosszabbra
Felborul a természet rendje, és senki nincs a vidéki kisvárosban, aki hajlandó lenne a végére járni, mi is történik igazából. A kivétel egy fiatal tanár, akire közben rászakad családja nyomasztó múltja is. Erről szól Krusovszky Dénes új regénye, amely az idei év egyik legérdekesebb magyar irodalmi újdonsága.
Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!
November van, hullanak a falevelek, aminek megvan a maga romantikája, főleg biztonságos menedékből szemlélve. De képzeljük el, milyen lenne, ha ugyanez áprilisban történne velünk. Ha áprilisban hullanának le az épp hogy csak megerősödött falevelek, és a fák csupaszon merednének az ég felé egész tavasszal és nyáron.
És még képzeljük hozzá, hogy mindez csak a mi városunkban történik, a város határán kívül már minden normális. Ez nem egyszerű ökokrimi, kevesebb és több is annál. Talán inkább egy allegória egy elszigetelt társadalomról, amelyben minden a feje tetejére áll.
Ha ez a kép bárkit a mai Magyarországra emlékeztetne, nem téved olyan nagyot.
Egy kisvárosi tanár szorult helyzetben
Krusovszky Dénes Levelek nélkül című regénye krimiként indul, társadalmi regényként folytatódik, majd egy családregénybe torkollik, de mindegyik műfaj szabályait rugalmasan kezeli.
A regény alaphelyzete, hogy egy kelet-magyarországi kisvárosban tavasszal váratlanul lehullanak a falevelek, és senki nem tudja, mitől.
Főhőse egy Koroknai János nevű tanár, aki még elég fiatal ahhoz, hogy megértse a diákok motivációit, de már elég érett ahhoz, hogy a valóság kényelmetlen oldalaival is megpróbáljon szembenézni. Koroknai egy olyan figura, aki igazából nem vágyik sokra, csak a maga egyszerű kis életét szeretné élni, de mivel szereti a tisztességes döntéseket, és nem szereti a sunyiságot, konfliktusokba kényszerül. Sőt, a hatalommal is összeütközésbe kerül. Ráadásul, még egyszer emeljük ki, tanár.
Koroknai nem áll az élére az ellenállásnak, hiszen ennek semmi értelme nem lenne. Senki nem tudja, igazából mi ellen harcolnak. Nem tudják, mitől vesztették el a leveleiket a fák, csak azt érzik, hogy valami nagyon nincs rendben. A kisvárosra nyomasztó hangulat telepedik, és az emberek egyre gyanakvóbbak, zárkózottabbak, frusztráltabbak. A diákok aláírásokat gyűjtenek, tüntetést szerveznek, amelyen a rendőrséggel is összecsapnak. Azt akarják, foglalkozzon végre valaki a fák ügyével. Igazából nem tudják, mi ellen vagy ki ellen tiltakoznak, mert a kisvárosban senki nem érti, mi zajlik körülöttük.
Koroknai sem érti, és benne is meddő késztetés dolgozik, hogy a végére járjon az eseményeknek. Akarata ellenére kerül olyan helyzetekbe, ahol szembesül a kisvárosi rejtély különböző részleteivel, amelyek egyre fokozzák a zavarát. Szimbolikus jelentése van annak, hogy Koroknai tanár: hivatása a társadalmi felelősségről szól.
Arról, hogy fontosnak tartja a világ megismerését, a tudásalapú társadalom nevelését, elítéli a képmutatást, és nem mellékes számára a morális kiállás és a szociális érzékenység. Amikor elmegy diákjai tüntetésére, ő az, aki megpróbálja megakadályozni az eszkalációt, és erre végül ráfizet, mert az iskola vezetése szankciókat ró ki rá.
Akkor ez az orbáni Magyarország allegóriája?
Van egy direktebb közéleti olvasata is annak, hogy Koroknai tanár, hiszen a pedagógusok a magyarországi hatalom egyik legfőbb ellenségévé váltak az utóbbi években, egy olyan társadalmi csoporttá, amelyet a kormányzat újra és újra megalázott, céltáblára tűzött, félresöpört.
