Volt idő, amikor egyszerre kilenc serfőzőmester is működött Komáromban. Klapka városának gazdag a sörtörténelme is
Komáromot ritkán kötik össze a sörrel, és kevesen tudják, hogy a sörfőzésnek és sörkereskedelemnek Klapka és Jókai városában évszázados hagyományai vannak. A helyi sörgyártás megjelenéséről és fejlődéséről Ábrahám Tamás, a dél-komáromi Klapka György Múzeum történésze tartott kedden hiánypótló előadást.
- Komárom és környéke a Napunk fókuszában. A szlovákiai magyarok történeteiről és problémáiról írunk, egyenesen a régiókból. Ezeket a dél-szlovákiai sztorikat csak nálunk találod meg.
A Brigetio Látogatóközpontban megtartott előadás első felében a történész kitért a sör történelemformáló hatására (egyesek szerint a földművelést, az írást és a reformációt is a sörnek köszönhetjük), frappáns áttekintést nyújtva a sörkészítés és sörfogyasztás fordulatos történetéről, az ókortól egészen napjainkig.
Olyan „ínyencségeket” is megosztott a hallgatósággal, mint hogy az ókori Mezopotámiában különféle gyógynövények és sör keverékéből nem csupán gyógyfőzeteket, hanem „terhességi tesztet” is tudtak készíteni; hogy Egyiptomban az anyukák sört és kenyeret pakoltak a gyereknek az iskolába; vagy hogy a középkori Angliában a vajúdás nehézségeit a 9 hónapig érlelt ún. vajúdó sörrel enyhítették, majd az újszülöttet is ebben fürdették meg.
Vidám a májam már, boldog a szívem
„A nádkorsóban édes sör áll. / Ide hozzám, csapos, kocsmáros, sörfőző! / Hadd hajtsam fel a sör áradó tavát, / múlatni akarok, hej, múlatni akarok! / Iszom a sört, szívem mámorban fürdik, / iszom a szeszt, kedvem fellobban, / vidám a májam már, boldog a szívem, / szívemet kellemes érzés tölti el.” Ez a kocsmadal, mely a sörfőzés istenéhez, Ninkaszihoz írt hosszabb himnikus költemény része, csaknem négyezer éves. Mezopotámiához, a világ egyik legrégebbi gabonatermő vidékéhez kötődik, ahol már a legősibb földművelő civilizációk is foglalkoztak sörkészítéssel.
Sőt, egyes történészek szerint éppen a sör csábított egyre több embercsoportot arra, hogy letelepedjenek és földet műveljenek. Annyi biztos, hogy a sör a Gilgames-eposzban is felbukkan, mint a civilizáció egyik jelképe. Endiku, az állatok nyelvét beszélő „ősember” azáltal válik városlakóvá, hogy megtanul kenyeret enni, sört inni és öltözködni.
A sör olyan alapvető „táplálék” volt az ókorban, mint a kenyér, és nemcsak Mezopotámiában, hanem Egyiptomban is. A sörfejadagok számon tartásának szüksége pedig az írás feltalálásában is szerepet játszhatott.
Az ősi civilizációk a sörnek nem csupán gyógyító, hanem „mágikus” hatást is tulajdonítottak. Egy agyagtábla arról tanúskodik, hogy a „hierosz gamosz”, vagyis a „szent nász” fontos része volt a kultikus sörivás.
A későbbi évszázadokban a civilizáció súlypontja a Mediterrániumba helyeződött át, a „boros” görögök és rómaiak pedig nem rajongtak túlságosan a sörért, alantas italnak tartották. A sör akkor jött újra divatba, amikor a római hadseregben egyre több germán katona kezdett el szolgálni, akik a borra olyan italként tekintettek, amely elpuhít, „elnőiesít”. Nem mellesleg pedig a sör olcsóbb is volt, így a császárok hamar belátták, hogy a legionáriusokat érdemes átszoktatni a folyékony kenyérre. Ezt bizonyítja, hogy Marcus Aurelius már a II. században, a markomann háborúk idején sörfőzdét alapított Castra Regina (Regensburg) területén.
Az egyébként nem bizonyított, hogy közvetlen kapcsolat lenne a közel-keleti, datolyával cefrézett és erjesztett sörök, valamint az észak-európai sörfőzés kialakulása között, vagyis egyáltalán nem biztos, hogy az előbbi hatott az utóbbira.
Komáromban hamarabb alakult serfőző céh, mint Pesten
Mielőtt
