Tiltsuk be a mobilokat az iskolában? Tanítsuk meg a gyereknek, hogyan használja okosan, hogy felnőttkorban ne váljon telefonfüggővé

Amikor Rastislav Očenáš 2019-ben hat év után visszatért az oktatásügybe, sokkolta, amit látott. „Olyan érzésem volt, mintha egy másik emberi fajjal dolgoznék” – mondja a matematika- és szlováktanár, aki idén elnyerte a Szlovákia Tanára címet.

Meglepte, mennyire figyelemzavarosak a gyerekek azokhoz képest, akikre emlékezett – egyszerűen képtelenek voltak hosszabb ideig koncentrálni. „Azt mondtam az elsősöknek, hogy a színezés közben meghallgatunk egy hangoskönyvet. A mese csak tíz percig tartott, de láttam, hogy 50 másodperc után elvesztették a fonalat. Nem voltak képesek odafigyelni a mese cselekményére” – magyarázza a tanár.

Očenáš megfigyelése jól illusztrálja számos szülő és tanár aggodalmát, akik attól tartanak, hogy a gyerekeket túlságosan befolyásolja a mobiltelefon, a játékok, az alkalmazások és közösségi oldalak. Sokan elgondolkodnak azon, vajon nem kellene-e betiltani a mobilokat legalább az iskolában, hogy a gyerekek ne butuljanak el. A mobilok betiltása ugyanis egyszerű megoldásnak tűnhet.

Az erről szóló vitát Jozef Mikloško gyermekvédelmi ombudsman nyitotta meg, felhívva az oktatásügyi és az egészségügyi minisztériumot az iskolákban történő mobilhasználat szabályozására. „A megelőzésre és a tudatosság növelésére irányuló tevékenységektől egészen a teljes körű betiltásukig” – áll Mikloško felhívásában.

Iskolákat és több szakértőt is megkérdeztünk arról, be kellene-e tiltani a mobiltelefonokat az iskolákban, és hogyan kellene szabályozni a használatukat. Néhány iskola megengedi a gyerekeknek, hogy szünetben mobilozzanak, míg mások csak a tanítás után. Očenáš kitalált egy másik módszert, aminek használatával arra vezeti rá a gyerekeket, hogyan használják értelmes módon a technikát.

Cikkünkben az érvekről és az ellenérvekről is olvashat. A szakértők véleménye egyöntetű volt – nem támogatják a mobilok teljes körű betiltását az iskolákban. Meglátásuk szerint azonban a mobilokat a szekrényben kellene elzárva tartani a tanítás alatt és a szünetekben is, és csak szükség esetén kellene őket használni.

„Számos kutatás azt mutatja, hogy a fiatalok – serdülőkorúak számára az online jelenlét a lételemükhöz tartozik. Velünk ellentétben már a digitális korszakba születtek, nem tesznek különbséget aközött, mi online és mi offline, számukra minden egyformán fontos. Ha teljesen betiltanánk a mobilokat, azzal egy fontos részt vennénk el az életükből” – magyarázza Juraj Holdoš internetfüggőségi szakértő.

Ösztönözzük arra a gyerekeket, hogy ne csak fogyasztók, hanem gyártók is legyenek

Abban a szliácsi alapiskolában, ahol Rastislav Očenáš tanít, a gyerekek nem használhatnak mobilt. Reggel el kell tenniük a szekrénybe, és a szünetekben sem vehetik ki őket. Ha kapcsolatba kell lépniük a szülőkkel, akkor megkérik rá a tanárokat. Očenášnak az a benyomása, hogy a gyerekek délutánonként annyit mobiloznak, hogy a tanítás alatti megvonás szinte már detoxnak nevezhető számukra.

Azonban a tanárok sem értettek egyet abban, hogy be kellene-e tiltani a mobilokat vagy sem. A készülékeket ugyanis jól fel lehetne használni a tanórákon, hogy azok interaktívabbak legyenek. „Az iskola számára költséges az elegendő számú táblagép beszerzése, hogy az aktivitásokba mindegyik gyerek be tudjon kapcsolódni. Még ha ez sikerül is, és veszünk táblagépeket, azok gyakran jóval elavultabbak a gyerekek által használt telefonoknál” – fejti ki Očenáš.

A világban ezt a trendet „bring your own device”-nak nevezik, ami annyit tesz, hogy hozd el a saját készülékedet az iskolába. Očenáš szerint ez számos lehetőséget nyit meg – a diákok mobiljait például kis számítógépekként lehet használni, ha mindegyikhez külön kijelzőt és egeret kötnek. A gyerekek ezt például a csoportos kvízek során használhatnák fel, ahol egy alkalmazásban választanák ki a helyes megoldásokat” – magyarázza a tanár.

Aztán kicsengetnek, és a mobilhasználatot már nem lehet ellenőrizni. „Olyan dolgok történnek meg, hogy akaratuk ellenére fényképezik le az osztálytársaikat, a képeket aztán elküldik egymásnak és közzéteszik. De a tanárokat is lefényképezik. Egyszerűen nincsenek meg a készségeik ahhoz, hogy felelősségteljesen tudjanak bánni a technikával” – konstatálja Očenáš.

Szerinte a közösségi oldalakon a gyerekek úgy érzik, mintha egy korlátok nélküli világban lennének. „Az iskolának megvannak a maga határai, amiket tiszteletben tartanak. De amint felmennek a közösségi oldalakra, az az érzésük támad, hogy ott más szabályok vannak érvényben, ezért másképp viselkednek” – írja le a tapasztalatait.

Očenáš egyben az iskola digitális koordinátora is, az ő feladata felügyelni azt, hogyan használják a technikát az iskolában tanulás közben. Ő azonban ezt a munkakört inkább digitális ügyvédnek nevezi, a szó szoros értelmében. „Abban az értelemben, hogy nagyon sok felperessel állok szemben” – teszi hozzá nevetve.

Ezért arra hívja fel a figyelmet, hogy alkalmazzunk kevesebb tiltást, a tanárok adjanak esélyt a technikának. „A helyes út az, hogy megmutatjuk a gyerekeknek azokat a technológiákat, amelyek segítenek nekik kilépni a fogyasztó szerepéből és gyártóvá válnak” – magyarázza. A pályázatokon keresztül ozobotokat is szerzett, amelyek olyan kis robotok, amiken a gyerekek programozni tanulhatnak.

„Jó dolog megmutatni a gyerekeknek, hogy lehet többet is tenni annál, mint megnézni, mit dob fel a YouTube vagy a TikTok. Hogy a technológiák lehetőséget adnak arra, hogy alkossunk valamit” – magyarázza a tanár. Az iskolában a gyerekeknek bármikor lehetőségük van arra, hogy elmerüljenek a technika világában, ez azonban nem mindig foglalkoztatja őket ugyanúgy, mint a TikTok. „Ez nem teljesen az, amire a gyerekek vágynak. Itt ugyanis már érzik, hogy valamit meg kell tanulniuk és programozniuk is kell, nem csak játszani. De látom rajtuk az érdeklődést” – teszi hozzá.

Számítógépek az osztályban, amelyekkel a gyerekek törődnek 

Očenáš talált még egy módszert arra, hogyan hozza közel a gyerekekhez a biztonságos technikát. Egy pályázat útján  minden osztályba szerzett négy számítógépet, amelyekkel a gyerekek törődnek. Együtt választják ki az alkalmazásokat és a játékokat, amelyeket használni szeretnének, legyen szó edukációs vagy az űrrel foglalkozókról. Ezzel egyúttal törődnek is a számítógépekkel, és ha felmerül valamilyen probléma, akkor azt a tanár segítségével meg kell oldaniuk.

„Amikor látom, hogy a fiúk állandóan a gép előtt ülnek, a szünetekben nem esznek és nem játszanak a társaikkal, akkor elveszem a töltőket és egy ideig nem használjuk a gépeket. És elbeszélgetünk arról, mi történt. Aztán ők maguk ismerik el, hogy talán túl sok időt töltöttek a számítógép előtt” – mesél a tapasztalatairól.

Jelenleg minden iskola saját maga döntheti el, milyen szabályokat alkalmaz. Múlt év júniusáig érvényben volt az oktatásügyi minisztérium rendelete, mely kimondta, hogy „Tanítás alatt a diák nem használhat mobiltelefont.” Még ha ez szigorú tilalomnak hangzik is, amíg hatályos volt, az iskolák bárhogyan értelmezhették ezt a mondatot és különféleképpen használhatták a mobilokat. A „tanítás alatt” ugyanis vonatkozhat az egész tanítási napra vagy csak a tanórára.

A pozsonyi Nevädzová Alapiskola egészen tavalyig tiltotta a mobilok használatát, tehát egészen addig, amíg a rendelet érvényben volt. Az iskola azután úgy döntött, hogy lazít egy kicsit a szabályokon – a gyerekek a tanítás megkezdéséig, tehát reggel 8-ig használhatják a telefont majd a 10:35-tól 11:00-ig tartó nagyszünetben is.

A többi rövid szünet alatt ugyanis olyannyira elvonná a figyelmüket, hogy semmi másra nem lenne idejük, arra sem, hogy elmenjenek egy másik tanterembe, hogy előkészítsék a dolgaikat, hogy megegyék a tízórait vagy hogy elmenjenek a mosdóba. „Ha a kis szünetekben is odaadnánk nekik a telefonokat, akkor elvesztenék az időérzéküket, és amikor becsengetnének órára, rájönnének, hogy semmit sem érkeztek csinálni” – magyarázza Mária Orságová igazgatónő.

„El akartuk kerülni azokat a szigorú tiltásokat, amelyeket korábban alkalmaztunk. Azt gondoltuk, hogy a gyerekek felelősségteljesebben fognak viselkedni, ha legalább részben engedélyezzük számukra a mobilok használatát” – mondja.

A gyerekek ugyanis korábban meg akarták kerülni a szabályokat, és az órák alatt kimentek a mosdóba a telefonjaikkal. „Láttuk, ahogyan egy diák kiment a mosdóba ellenőrizni, hogy nem jött-e új üzenete” – teszi hozzá az igazgatónő.

Elmondása szerint az új szabályok eddig jól működnek – a gyerekek tudják, hogy a nagyszünetben náluk lehet a telefon, így a többi szünetben kevésbé vonzza őket.

A vezető iskolaellenőr úgy véli, az igazgatónak a hatályos jogi rendszabály szerint kell eljárnia, tehát nem avatkozhat be a diák személyes tárgyaihoz vagy az információkhoz való hozzáférést illető jogaiba. “A tanítás alatt a tanár engedélye nélkül való mobilhasználatot azonban az iskola a házirendben betilthatja, a tanár beleegyezésével a mobil azonban lehet oktatási segédeszköz” – mondja Alžbeta Štofková Dianovská hozzátéve, hogy a mobil jó szolga, de rossz úr.

A mobilok betiltása kivitelezhetetlen, nem tudjuk ellenőrizni, mondja az igazgatónő 

Ezzel ellentétben a kassai Krosnianska Alapiskolában a gyerekek bármikor használhatják a mobiljukat – az órákon és a szünetekben is. Azonban mindig ki kell kérniük a tanár engedélyét és azt is el kell mondaniuk, miért akarják használni a telefont. Ha a szünetben akarják elővenni a telefont, akkor az éppen ügyeletes tanárt kérdezik meg.

Daniela Daneshjoová igazgatónő elmondása szerint nem lehet teljesen betiltani a mobilokat az iskolában, ezt ugyanis lehetetlen ellenőrizni. Ha a gyerekeknek megmondjuk, hogy zárják el a mobiljukat a szekrénybe, akkor megtalálják a módját annak, hogy ezt kikerüljék. „Lead valamilyen nyomógombos telefont, a másikat pedig a hátizsákban hagyja. Önnek ez nem jutott eszébe, amikor 12 éves volt? Minden tilalom arra ösztönzi a gyerekeket, hogy kiskapukat keressenek” – fejti ki az igazgatónő.

Az iskolában egy általános amnesztiát is bevezettek az ebédre való várakozás közben, amikor is a gyerekek hosszú sorokban állnak. Ott a gyerekek használhatják a mobilt engedély nélkül. „Ha nem mobilozhatnának, akkor a falat kaparnák unalmukban” – magyarázza Daneshjoová.

Ha az állam teljesen betiltaná a mobilokat, akkor mindenkinek kettest kellene adnia magaviseletből, mondja a kassai igazgatónő. „A mobil az életük része, nem tilthatjuk be teljesen. Ez nem több, mint egy felesleges küzdelem a gyerekekkel” – közli velünk az álláspontját.

Az igazgatónő szerint a technika a gyerekek életéből nem tűnik el, éppen ellenkezőleg, csak tökéletesedni fog. A tilalmak helyett a szülőknek inkább azzal kellene foglalkozniuk, hogy ne hagyják a gyereket csak a mobilon felnőni, hanem foglalkozzanak a szociális készségeik fejlesztésével is.

„A mobilt kifogásként használni rossz dolog. A probléma abba rejlik, hogy a szülők már nem foglalkoznak annyit a gyerekekkel, mert egyszerűbb a kezükbe adni a mobilt. A szülőnek is időt kell találnia arra, hogy foglalkozzon a gyerekkel” – javasolja az igazgatónő.

A mobil elvonja a gyerekek figyelmét

Inkább ne vezessünk be teljes körű tilalmakat, mondják tömören a szakértők. Ehelyett az  egyszerű, arányos és következetesen betartott szabályokat javasolnak.

Az alsó tagozatos gyerekek esetében a mobilok korlátozását javasolják, az idősebbek számára pedig egyértelmű szabályok felállítását. És ami még fontosabb – ezek következetes betartását.

A szakértők a következő problémákkal találkoznak az iskolákban:

Elvonja a figyelmet. Minél közelebb van a mobil a gyerekhez, annál jobban elvonja a figyelmét, mondja Holdoš. A szakértők szerint az órákon nem kellene a mobiloknak a gyerekek közelében lenniük. A legrosszabb az, ha a gyerek mobilja a pad alatt vagy a padon van. Ha a közelükben van a telefon, akkor rájuk tör a FOMO (fear of missing out), tehát az attól való félelem, hogy valamiről lemaradnak, legyen az egy hír, egy újdonság egy játékban vagy egy influenszer profilján. „Az értesítések megzavarják a hosszú távú célzott figyelmünket, a gyereknél pedig ez még erőteljesebben nyilvánul meg” – magyarázza Holdoš.

Az iskolapszichológus szerint a gyerek figyelmét akkor is elvonhatja a mobil, ha az iskolatáskájában van. „Itt az is szerepet játszik a dolgok befejezését illető igényünk – a diáknak lehet egy elkezdett játéka, egy beszélgetése és nem tud odafigyelni a tananyagra” – mondja Petra Gogoláková.

A mobil a szünetekben is elvonja a gyerekek figyelmét. Ha a gyerekek a szünetben elővehetik a mobilt, akkor természetes, hogy már előtte azon gondolkodnak, mit fognak rajta megnézni vagy játszani. Ezzel ellentétben, ha csak iskola után vehetik elő a mobilt, az kevésbé tereli el a figyelmüket, mondja Michal Božík, a digitális szülőség szakértője. „Többet gondolhatnak arra, mire fogják használni a szünetben, mint arra, ami éppen az osztályban folyik” – teszi hozzá.

„Az agyunk jelenleg extrém módon túlstimulált, leginkább a gyermeki agy” – teszi hozzá Gogoláková pszichológus. Ugyanúgy azt javasolja, hogy a gyerekek a szünetben se vehessék elő a mobilt, hogy a pihenést inkább mozgásra vagy az osztálytársakkal való beszélgetésre használják fel. Azzal, ha odaadnánk nekik a szünetben is a mobilt, az agyukat csak további stimulációk érnék. „Megtörténhet az, hogy a diák a szünetben tudomást szerez valamilyen információról, ami miatt az órán nem fog tudni figyelni az anyagra, ami szintén nagyon leterhelő” – magyarázza.

Holdoš sem ajánlja a szünet alatti mobilhasználatot, kivéve, ha a gyereknek fontos oka van rá – például, ha be kell lépnie az Edupage-re, információkat kell keresnie, vagy a szüleivel közölne valamit.

A barátoktól veszi el az időt. Ha a gyerek a szünetben előveheti a mobilt, kevesebbet beszélget személyesen az osztálytársaival, mondják egybehangzóan a szakértők. A szocializáció pedig az iskola egyik kulcsfontosságú szerepe. A mobil okozhatja azt, hogy a gyerek elszigetelődik, több időt tölt a mobiljával, mint a barátaival, és nem fejleszti a kommunikációs készségeit, véli Gogoláková.

Ezzel Božík pszichológus is egyetért. Mi van akkor, ha a gyerek azzal érvel, hogy az iskolában nincs kedve az osztálytársaival lógni? „Itt az iskola vagy összességében a nevelés filozófiáját érdemes kiemelni – az iskola egyik célja az, hogy megtanítsa a gyerekeket színes környezetben és olyan emberekkel együtt lenni, akikkel nem biztos, hogy jól kijönnek” – magyarázza.

A gyerekek viszont akkor is alakíthatnak ki kapcsolatokat, ha együtt mobiloznak. „Elég, ha benne vannak különböző csetszobákban, vagy ha ugyanazokat a játékokat játsszák, és már van is közös téma, amiről az osztálytársakkal beszélhetnek. Néha elég, ha a gyerekek ugyanazt a játékot játsszák, és már is tudnak miről beszélni” – szemlélteti Gogoláková.

Az összes fent említett ok ellenére azonban a szakértők nem gondolják azt, hogy teljesen be kellene tiltani a telefonhasználatot az iskolákban.

Az életben sincs mobiltilalom. „Ha teljes körűen és teljes mértékben betiltanánk az okostelefonok használatát az iskolákban, azzal egy mesterséges környezetet hoznánk létre – ugyanis sehol máshol nincs ilyen tilalom” – érvel Božík. Holdoš szerint a mobilok a jelenlegi generáció életének részét képezik. „Nem tesznek különbséget aközött, mi az online és offline, számukra minden ugyanúgy fontos. Ha teljesen betiltanánk a mobilhasználatot, akkor az életük egy fontos részétől fosztanánk meg őket” – indokolja meg.

„Nem az a megoldás, hogy megvonjuk a gyerektől a mobilt, és megpróbáljuk elszigetelni őket, hanem ellenkezőleg az, ha megtanítjuk őket arra, hogyan használhatják azt hatékonyan és biztonságosan” – osztja a véleményét Gogoláková.

A gyerekek számára is praktikus a mobil. „Az olyan dolgok, mint az Edupage, az ebédrendelés, jegyvásárlás a villamosra, a boltokban való fizetés, de néhány házi feladat is könnyebben elvégezhető mobilon” – sorolja a mobil előnyeit Holdoš. A szülők számára is egy olyan eszköz a mobil, amin keresztül kapcsolatba tudnak lépni a gyerekkel. Gogoláková pszichológus szerint néhány szülő okosórát vesz a gyerekének, ami még inkább zavarja a tanulásban. „Ha valaki óra közben hívja a gyereket, akkor rezeg a karja, tehát közvetlenül megzavarja abban a tevékenységben, amit csinál” – magyarázza a helyzetet egy konkrét példán.

Tanítsuk arra a gyerekeket, hogy saját maguk állítsanak fel szabályokat. A teljes tilalom a gyerekeknek nem segít abban, hogy egészséges kapcsolatot alakítsanak ki a technológiákkal. Božík szerint az iskoláknak arra kellene felkészíteniük a fiatalokat, hogy képesek legyen saját erőből megküzdeni a problémákkal – hogyan állítsák fel a szabályokat, és hogy miért fontos ez számukra. „Azért fontos, hogy a digitális technológiák ne nőjenek túl rajtuk, ha kijönnek az iskolából és felnőnek, és saját maguk fogják megszabni, mennyit mobilozhatnak” – teszi hozzá a pszichológus.

A fiatalabb gyermekeknél korlátozzuk a mobiltelefonok használatát, amennyire csak lehetséges. A szakértők egyetértenek abban, hogy az óvodásoknak és az első osztályosoknak egyáltalán nem kellene mobiltelefont vinniük az iskolába. Illetve tanároknak a lehető legnagyobb mértékben korlátozniuk kellene azokat. A fiatalabb gyermekek esetében az aktív és a korlátozó közvetítés kombinációja ajánlott. Az aktív azt jelenti, hogy beszélgetünk a gyerekekkel a kockázatokról, megmutatjuk az alkalmazásokat és megbeszéljük azokat. Jó ötlet ezt korlátozó közvetítéssel – azaz tiltásokkal és parancsokkal – kombinálni.

Az idősebb gyermekeknél a tiltások kevésbé működnek. Holdoš azt javasolja, hogy a felső tagozatos gyerekeknek engedélyezni kellene, hogy magukkal vigyék a mobiltelefont az iskolába, de ne használják. „Néhány iskolában például bevált, hogy a mobiltelefonokat elzárják egy szekrénybe vagy a tanárnál van” – mondja.

Azonban minden iskolának saját szabályokat kell felállítania a mobiltelefon-használatra vonatkozóan, többek között a gyerekekkel együttműködve. Az iskola vezetésének ezt meg kellene vitatnia a szülői szövetséggel és az iskolatanáccsal, esetleg a diákokkal is megvitathatják. „Ily módon a tanulók inkább az egészséges iskolai légkör megteremtőinek fogják érezni magukat, és nagyobb valószínűséggel tiszteletben tartják a közösen meghatározott határokat” – mondja Gogoláková.

Következetesség otthon és az iskolában. Maguknál a szabályoknál is fontosabb a következetesség, mondja Božík. Mind a tanárok, mind a szülők körében. Gogoláková szerint a szülőknek kell példát mutatniuk. „Ha a családdal töltik az időt, azt ne mobiltelefonnal a kezükben tegyék, nem kellene rohanniuk és azonnal ellenőrizni valahányszor jelez” – mondja. Beszélhetnek a gyerekekkel arról, hogyan töltik az idejüket a mobiltelefonnal, esetleg közösen játszhatnának is együtt. „A legfontosabb, hogy a gyerekek tudják, hogy a szülő ott van mellettük, hajlandó meghallgatni őket, érdeklődik irántuk, és időt akar velük tölteni”.

Filip Orsolya és Ibos Emese fordítása