Tiltsuk be a mobilokat az iskolában? Tanítsuk meg a gyereknek, hogyan használja okosan, hogy felnőttkorban ne váljon telefonfüggővé

Amikor Rastislav Očenáš 2019-ben hat év után visszatért az oktatásügybe, sokkolta, amit látott. „Olyan érzésem volt, mintha egy másik emberi fajjal dolgoznék” – mondja a matematika- és szlováktanár, aki idén elnyerte a Szlovákia Tanára címet.

Meglepte, mennyire figyelemzavarosak a gyerekek azokhoz képest, akikre emlékezett – egyszerűen képtelenek voltak hosszabb ideig koncentrálni. „Azt mondtam az elsősöknek, hogy a színezés közben meghallgatunk egy hangoskönyvet. A mese csak tíz percig tartott, de láttam, hogy 50 másodperc után elvesztették a fonalat. Nem voltak képesek odafigyelni a mese cselekményére” – magyarázza a tanár.

Očenáš megfigyelése jól illusztrálja számos szülő és tanár aggodalmát, akik attól tartanak, hogy a gyerekeket túlságosan befolyásolja a mobiltelefon, a játékok, az alkalmazások és közösségi oldalak. Sokan elgondolkodnak azon, vajon nem kellene-e betiltani a mobilokat legalább az iskolában, hogy a gyerekek ne butuljanak el. A mobilok betiltása ugyanis egyszerű megoldásnak tűnhet.

Az erről szóló vitát Jozef Mikloško gyermekvédelmi ombudsman nyitotta meg, felhívva az oktatásügyi és az egészségügyi minisztériumot az iskolákban történő mobilhasználat szabályozására. „A megelőzésre és a tudatosság növelésére irányuló tevékenységektől egészen a teljes körű betiltásukig” – áll Mikloško felhívásában.

Iskolákat és több szakértőt is megkérdeztünk arról, be kellene-e tiltani a mobiltelefonokat az iskolákban, és hogyan kellene szabályozni a használatukat. Néhány iskola megengedi a gyerekeknek, hogy szünetben mobilozzanak, míg mások csak a tanítás után. Očenáš kitalált egy másik módszert, aminek használatával arra vezeti rá a gyerekeket, hogyan használják értelmes módon a technikát.

Cikkünkben az érvekről és az ellenérvekről is olvashat. A szakértők véleménye egyöntetű volt – nem támogatják a mobilok teljes körű betiltását az iskolákban. Meglátásuk szerint azonban a mobilokat a szekrényben kellene elzárva tartani a tanítás alatt és a szünetekben is, és csak szükség esetén kellene őket használni.

„Számos kutatás azt mutatja, hogy a fiatalok – serdülőkorúak számára az online jelenlét a lételemükhöz tartozik. Velünk ellentétben már a digitális korszakba születtek, nem tesznek különbséget aközött, mi online és mi offline, számukra minden egyformán fontos. Ha teljesen betiltanánk a mobilokat, azzal egy fontos részt vennénk el az életükből” – magyarázza Juraj Holdoš internetfüggőségi szakértő.

Ösztönözzük arra a gyerekeket, hogy ne csak fogyasztók, hanem gyártók is legyenek

Abban a szliácsi alapiskolában, ahol Rastislav Očenáš tanít, a gyerekek nem használhatnak mobilt. Reggel el kell tenniük a szekrénybe, és a szünetekben sem vehetik ki őket. Ha kapcsolatba kell lépniük a szülőkkel, akkor megkérik rá a tanárokat. Očenášnak az a benyomása, hogy a gyerekek délutánonként annyit mobiloznak, hogy a tanítás alatti megvonás szinte már detoxnak nevezhető számukra.

Azonban a tanárok sem értettek egyet abban, hogy be kellene-e tiltani a mobilokat vagy sem. A készülékeket ugyanis jól fel lehetne használni a tanórákon, hogy azok interaktívabbak legyenek. „Az iskola számára költséges az elegendő számú táblagép beszerzése, hogy az aktivitásokba mindegyik gyerek be tudjon kapcsolódni. Még ha ez sikerül is, és veszünk táblagépeket, azok gyakran jóval elavultabbak a gyerekek által használt telefonoknál” – fejti ki Očenáš.

A világban ezt a trendet „bring your own device”-nak nevezik, ami annyit tesz, hogy hozd el a saját készülékedet az iskolába. Očenáš szerint ez számos lehetőséget nyit meg – a diákok mobiljait például kis számítógépekként lehet használni, ha mindegyikhez külön kijelzőt és egeret kötnek. A gyerekek ezt például a csoportos kvízek során használhatnák fel, ahol egy alkalmazásban választanák ki a helyes megoldásokat” – magyarázza a tanár.

Aztán kicsengetnek, és a mobilhasználatot már nem lehet ellenőrizni. „Olyan dolgok történnek meg, hogy akaratuk ellenére fényképezik le az osztálytársaikat, a képeket aztán elküldik egymásnak és közzéteszik. De a tanárokat is lefényképezik. Egyszerűen nincsenek meg a készségeik ahhoz, hogy felelősségteljesen tudjanak bánni a technikával” – konstatálja Očenáš.

Szerinte a közösségi oldalakon a gyerekek úgy érzik,