Napunk

Szeretek utazni, szükségem van új élményekre, a feleségem azonban otthonülő típus. Hogyan élhetnék jobb életet?

Illusztráció - Midjourney
Illusztráció – Midjourney

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

A főiskola után több mint egy évig külföldön éltem, a feleségemmel a hazatérésem után jöttem össze. Munkát vállaltam, de nagyon frusztrált voltam, nem élveztem, amit csinálok. A feleségemmel sokszor beszélgettünk erről, én valami mást akartam csinálni, de ő mindig arról győzködött, hogy jó a fizetésem. Hat év után javult a helyzet, jobb pozícióba kerültem, ez idő alatt sokat szenvedtem, kiégtem, de most úgy érzem, hogy valóban jobb a helyzet, mint az elején.

Két évvel ezelőtt kisbabánk született. A kicsi nagyon temperamentumos, rengeteget kiabál, ha valamit el akar érni. Igyekszünk neki mindent elmagyarázni, de az ember néha elveszíti a türelmét, és maga is kiabálni kezd. A kicsi nagyon értelmes, élénk, de sok energiánkat felemészti, nekem pedig az az érzésem, hogy nem marad energiám, amiből meríthetnék. Ami a feleségemmel való kapcsolatomat illeti, idővel kezdtem rájönni, hogy teljes mértékben különbözőek vagyunk. Én szívesen utazom, szeretek új dolgokat megismerni, szükségem van arra, hogy új dolgokat éljek meg. A feleségem otthonülő típus, a lakásban rendnek kell lennie, és ha én nem szervezek programot, nagyrészt a négy fal között töltjük az időt. Emellett néha úgy érzem, mintha nem élne teljes mértékben velem, továbbra is nagyon kötődik a szüleihez.

Amikor hazaérek, ő fel-le rohangál a lakásban, mos, pakol, olyan érzésem támad tőle, mintha az élet csak kötelességekből állna. Én szívesen el is költöznék innen, ő semmi esetben sem, én sokszor unatkozom, ő felhívja az anyukáját és kész, probléma megoldva.

Az együtt töltött évek alatt szinte minden nap vitatkoztunk valami miatt. Nekem már elegem van ebből, nyugalmat, örömöt akarok az élettől. Az élet számomra teljesen elveszítette az értelmét. Munka, gyereknevelés, rövid alvás, megint munka, és ez így megy körbe-körbe, minden nap. Nem tudok kikapcsolni. Már nem foglalkozom azokkal a dolgokkal, amiket szeretek csinálni, az az érzésem, hogy ha egy napban 48 óra lenne, az sem lenne elég.

A feleségem a közelmúltig állandóan elvárásokat fogalmazott meg velem szemben, semmi sem volt jó, amit csináltam. Időközben rájöttem, hogy ő sok olyan dolgot, amit nekem kellett elintéznem, talán nem is tudna elintézni. A gyengédség, az érintések szinte teljesen eltűntek. Évek óta szeretném, ha lefogyna, de éppen az ellenkezője történik.

Úgy érzem, más, jobb, szabadabb életet élhetnék. Olyan, mintha valamiféle hurokba kerültem volna. Mindig azon gondolkodom: azért van mindez így, hogy az élet megmutasson nekem valamit, amit magamtól nem látok, vagy csupán azért, mert nem tettem meg azt az alapvető, bátor lépést, hogy továbblépjek?

Tomáš, 35

Lenka Pavuková Rušarová pszichológus válaszol

Kedves Tomáš,

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Család

Egészség

Emberi kapcsolatok

Pszichológia

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak