Szeretek utazni, szükségem van új élményekre, a feleségem azonban otthonülő típus. Hogyan élhetnék jobb életet?

A főiskola után több mint egy évig külföldön éltem, a feleségemmel a hazatérésem után jöttem össze. Munkát vállaltam, de nagyon frusztrált voltam, nem élveztem, amit csinálok. A feleségemmel sokszor beszélgettünk erről, én valami mást akartam csinálni, de ő mindig arról győzködött, hogy jó a fizetésem. Hat év után javult a helyzet, jobb pozícióba kerültem, ez idő alatt sokat szenvedtem, kiégtem, de most úgy érzem, hogy valóban jobb a helyzet, mint az elején.

Két évvel ezelőtt kisbabánk született. A kicsi nagyon temperamentumos, rengeteget kiabál, ha valamit el akar érni. Igyekszünk neki mindent elmagyarázni, de az ember néha elveszíti a türelmét, és maga is kiabálni kezd. A kicsi nagyon értelmes, élénk, de sok energiánkat felemészti, nekem pedig az az érzésem, hogy nem marad energiám, amiből meríthetnék. Ami a feleségemmel való kapcsolatomat illeti, idővel kezdtem rájönni, hogy teljes mértékben különbözőek vagyunk. Én szívesen utazom, szeretek új dolgokat megismerni, szükségem van arra, hogy új dolgokat éljek meg. A feleségem otthonülő típus, a lakásban rendnek kell lennie, és ha én nem szervezek programot, nagyrészt a négy fal között töltjük az időt. Emellett néha úgy érzem, mintha nem élne teljes mértékben velem, továbbra is nagyon kötődik a szüleihez.

Amikor hazaérek, ő fel-le rohangál a lakásban, mos, pakol, olyan érzésem támad tőle, mintha az élet csak kötelességekből állna. Én szívesen el is költöznék innen, ő semmi esetben sem, én sokszor unatkozom, ő felhívja az anyukáját és kész, probléma megoldva.

Az együtt töltött évek alatt szinte minden nap vitatkoztunk valami miatt. Nekem már elegem van ebből, nyugalmat, örömöt akarok az élettől. Az élet számomra teljesen elveszítette az értelmét. Munka, gyereknevelés, rövid alvás, megint munka, és ez így megy körbe-körbe, minden nap. Nem tudok kikapcsolni. Már nem foglalkozom azokkal a dolgokkal, amiket szeretek csinálni, az az érzésem, hogy ha egy napban 48 óra lenne, az sem lenne elég.

A feleségem a közelmúltig állandóan elvárásokat fogalmazott meg velem szemben, semmi sem volt jó, amit csináltam. Időközben rájöttem, hogy ő sok olyan dolgot, amit nekem kellett elintéznem, talán nem is tudna elintézni. A gyengédség, az érintések szinte teljesen eltűntek. Évek óta szeretném, ha lefogyna, de éppen az ellenkezője történik.

Úgy érzem, más, jobb, szabadabb életet élhetnék. Olyan, mintha valamiféle hurokba kerültem volna. Mindig azon gondolkodom: azért van mindez így, hogy az élet megmutasson nekem valamit, amit magamtól nem látok, vagy csupán azért, mert nem tettem meg azt az alapvető, bátor lépést, hogy továbblépjek?

Tomáš, 35

Lenka Pavuková Rušarová pszichológus válaszol

Kedves Tomáš,

egyes emberi tulajdonságok erősen biológiailag kondicionáltak. Ilyen az új élmények iránti nyitottság mértéke is. Ebben ön és a felesége különböznek.

Alapvetően azonban nem az a fontos, hogy különböznek egymástól, ez minden pár esetében jelen van. Inkább arról van szó, hogyan kezelik ezeket a különbségeket. Úgy tűnik, ön az élete több területén is meglehetősen alkalmazkodó típus, nemcsak a feleségével szemben, hanem a munkahelyén is. Azt írja, hogy már nem foglalkozik azokkal a dolgokkal, amiket szeret csinálni. Mintha nem találná annak a módját, hogyan egyeztethetné össze a felesége jellemét, a családi kötelezettségeket és az ön világjáró természetét.

Az a szélsőséges elképzelés, hogy mindent teljesen elölről kell kezdeni, gyakran felbukkan, ha valaki hosszú ideje a saját kárára él. Hosszú évekig lehet így élni, de az elégedetlenség megmarad, a rossz szájíz idővel keserűséggé, a partnerrel szembeni haraggá alakul át, mintha mindenről ő tehetne.

Próbáljon meg elgondolkodni azon, hogyan tudná beépíteni az életébe azt, ami az ön számára fontos – utazás, új élmények, kalandok. Inkább a mindennapi életben gondolkodjon, ne olyasmiről, hogy milyen exotikus kirándulásra tud elmenni évente egyszer.

Be tud vezetni az életébe valamiféle énidőt? Mondjuk minden szerdán meglátogatni egy új kávézót? Szívesen kipróbálná a hétvégi lakókocsis kirándulásokat? Havonta egyszer felfedezne egy-egy új európai várost? Vannak barátai, akikkel hetente egyszer kerékpározni mehetnének? A felesége az ilyen elfoglaltságok közül néhányban biztosan szívesen részt venne, máskor otthon maradna. Néha mehet kettesben a kislányával, máskor akár teljesen egyedül. Engedjen meg magának minden héten legalább egy dolgot, ami felvidítja, pótolja a hiányt, amit érez. Ez segít megbirkózni az unalmas mindennapokkal, a kötelességekkel. Természetes, hogy ezek az ötletek és kezdeményezések gyakrabban öntől származnak, míg a felesége nagyobb eséllyel kezdeményez más területeken. Ez így is működhet a párok között.

A kiegyensúlyozott élethez minden embernek időt kell szakítania önmagára, a kapcsolataira, a családjára – az arány a körülményektől és az egyéni szükségletektől függően változhat, de hosszú távon egyik szempontot sem szabad elhanyagolni.

Úgy tűnhet, hogy az élet meg akarja mutatni önnek, hogy hibát követett el, amikor évekkel ezelőtt nem utazott el, vagy hogy a felesége az oka az elégedetlenségének. Én azonban inkább azt gondolom, hogy egy cseppet sem könnyű feladat előtt áll, hogy megtalálja az egyensúlyt az áldozathozatal és a saját igényei érvényesítése között.