Napunk

Kultúrharc, Fico és elszalasztott lehetőségek

Lesz még magyar képviselet? – tette fel a kérdést Fiala-Butora János vitaindító cikkében. Nekem nincs rá átfogó válaszom, de a teljesség igénye nélkül ebben az írásban pár jelenséget és szempontot vetek fel a témához. Vélemény.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan abban a szlovákiai magyar politikai hanyatlástörténetben, amelynek a Szövetség a szeptemberi választásokkor újabb mérföldkövét érte el. A többéves tárgyalássorozat és a jól sikerült megyei választások után a párt képes volt fél évvel a parlamenti választás előtt szétesni, majd előre látható módon elhasalni, ezzel az első szavazók egy újabb generációját szoktatva hozzá a magyar etnikai párt parlamenti jelenlétének hiányához.

Az érzés, ami a szavazókor elérése utáni években még a jövőbe vetett hittel átitatott csalódás volt, mára már csak alig pislákoló reményfoszlányokkal vegyített kétségbeeséssé vált. Hozzám hasonlóan valószínűleg sok etnikai alapon szavazó szlovákiai magyar fiatal számára vált generációs élménnyé, hogy még sosem választott olyan pártot, amely bejutott volna a parlamentbe.

Lesz még magyar képviselet? – tette fel a kérdést Fiala-Butora János vitaindító cikkében. Nekem nincs rá átfogó válaszom, de a teljesség igénye nélkül ebben az írásban olyan jelenségeket és szempontokat szeretnék felvetni, amelyek véleményem szerint nagy hatással voltak a szlovákiai magyar légkör és az etnikai politizálás sorsának alakulására, és amiről úgy gondolom, hozzájárulnak annak újragondolásához.

Kisebbségpolitika helyett kultúrharc

Sok kortársamat foglalkoztatta az a kérdés, hogy miért érte meg feláldozni a felvidéki szavazók évtizedek óta tartó legalapvetőbb igényét, hogy le lehessen szavazni egy összetartó, egységes magyar pártra.

A pártszakadás történetét ismerve tudjuk, hogy az egységgel szemben, a mérleg másik serpenyőjén a kultúrharc egyik szlovákiai magyar éllovasa, Gyimesi György állt, aki a közösségi médiában nagy eléréssel használta a brüsszelezős, liberálisozós, sorosozós kommunikációs arzenált. Ezt figyelembe véve úgy is lehet értelmezni a Szövetség (részleges) felbomlásának történetét, mint egy értékválasztást, ami ezt a csomagot magasabbra emelte az egység megtartásának igényénél.

Bár a polarizálódás világtendencia, egyáltalán nem egyértelmű, hogy a Gyimesi György által is képviselt szélsőségesen erős kultúrharcos üzenetekkel választásokat lehet nyerni. Jó példa erre az a Nyugat-ellenes kommunikáció, ami Magyarországon olajozottan működik, miközben a helyi körülmények miatt Csehországban és Lengyelországban is megbukott, Szlovákiában pedig változó mértékben sikeres. Arról nem is beszélve, hogy a többségi társadalom működése számtalan szempontból nem hasonlítható a kisebbségihez, így egyáltalán nem magától értetődő, hogy az előbbiből egy az egyben átemelt módszerek az utóbbiban is életképesnek bizonyulnak. Tisztán pragmatikusan nézve a választási lehetőségeket, messze nem volt borítékolható, hogy nyereséges üzletet köt a magát a magyar egység megvalósításával legitimáló Szövetség Gyimesi György leigazolásával.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Etnopolitika

Magyar Szövetség

Szlovákiai magyar

Társadalmi vita

Választások 2023

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak