Tudja, mi az a többszörös személyiségzavar? Mennyit bír a szíve? Segít edzés előtt a koffein? Tippek az egészségesebb élethez

Cikkünkből kiderül:

• mi az a disszociatív személyiségzavar (többszörös személyiség);
• miért fontos a jó kardiorespiratórikus állapot;
• befolyásolhatja-e a koffein a fizikai teljesítményt.

A disszociatív zavar elég ritka és gyakran skizofréniának vélik

Ha beleolvasunk az ICD 11 betegségek jelenlegi nemzetközi osztályozásába, meglehetősen kevés, de viszonylag különböző személyiségzavarral találkozhatunk. Ide  tartozik a disszociatív zavar is, amely a ritka előfordulása miatt megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. Többek között azért is, mert a laikusok gyakran összetévesztik a skizofréniával. Hogy pontosak legyünk, a disszociatív zavarok összesen tíz kategóriába sorolhatók.

Ezért tehát egyszerűsítve fogjuk őket bemutatni, mert egy komplex megközelítés egy terjedelmes monográfiát igényelne.

A disszociatív zavart gyakran nevezik kettéhasadt személyiségnek is, ezért történik meg az gyakran, hogy tévesen összekeverik a skizofréniával. Emellett pedig többszörös személyiségzavarnak is nevezik.

A disszociatív zavarokban szenvedő emberek egyik alapvető jellemzője az, hogy két vagy több különböző személyiséggel rendelkeznek. 

A disszociatív zavarok gyakran járnak identitási, memória, érzelmi, érzékelési, viselkedési problémákkal, de az én tudatosításának érzékelésével is. A disszociatív tünetek megzavarhatják a mentális működés minden területét. 

Ezek gyakran összefüggenek korábban megélt, leginkább negatív tapasztalatokkal és traumával, magukba foglalhatják a saját személyiségtől való elszakadás élményét, vagy azt az érzést, hogy az ember a saját testén kívül van, de ugyanígy az emlékezetvesztést vagy az amnéziát. Alapvetően a gondolatok, az emlékek, az érzések és a tettek öntudattól való “elszakadásáról” van szó.

A disszociatív zavarok három alapvető típusát különböztetjük meg: 

• disszociatív személyiségzavar,
• disszociatív amnézia,
• deperszonalizációs/derealizációs zavar.

A disszociatív személyiségzavar legtöbbször gyerekkori traumatikus élményekhez vagy visszaéléshez köthető. A diagnosztika kritériumai és a disszociatív személyiségzavar tünetei a következőket foglalják magukba:

• két vagy több személyiség vagy állapot megléte, amelyekhez viselkedési, emlékezeti és gondolkodásbeli változások társulnak;
• tartós emlékezetkiesések a mindennapi eseményekről, személyes információkról és/vagy a múltban történt traumatikus eseményekről;
• az álláspontok, a személyes preferenciák és az ezekkel összefüggő viselkedés hirtelen megváltozhatnak, az identitásváltás nem tudatosan, önkéntelenül és kéretlenül történik és szorongást okoz;
• a disszociatív zavarban szenvedő emberek úgy érezhetik, hogy hirtelen csak külső szemlélőik a saját cselekedeteiknek, beszédjüknek és gondolataiknak, vagy azt is érezhetik, hogy egy másik testben vannak.

Ezek a tünetek jelentős szenvedést és problémákat okoznak az élet szociális, munkahelyi vagy más területein.

A disszociatív amnézia esetében nem a gyakori, normális felejtésről beszélünk, hanem arról, hogy valaki képtelen emlékezni a saját magára vonatkozó információkra. Ez az amnézia általában egy traumatikus vagy stresszes eseménnyel függ össze és az alábbi fajtáit különböztetjük meg:

• lokalizált – ez a leggyakoribb típus, amikor valaki képtelen megjegyezni egy eseményt vagy egy időszakot;
• szelektív – ez azt jelenti, hogy valaki képtelen megjegyezni és visszaemlékezni egy vagy több esemény konkrét aspektusára egy adott időszakban;
• generalizált – ez egy ritka típus, amikor valaki teljesen elveszíti a személyiségét és az élettörténetét.

A deperszonalizáció/derealizációs zavarok során a páciens az alábbi egy vagy mindkét állapotot éli meg ismételten vagy állandóan:

• deperszonalizáció – ez valótlanság vagy a saját elmétől és testtől való eltávolítás élményeit foglalja magába, amikor az ember úgy érzi, hogy a “testén kívül” van és csak külső szemlélőként figyeli a vele történő eseményeket;
• a derealizáció valótlanság élményeit foglalhatja magába, vagy azt, hogy az ember úgy érzi, eltávolodott a valóságtól, és hogy a körülötte levő emberek és tárgyak nem valósak.

Ezek a tapasztalatok azok számára, akik átélik, lesújtóak többek között azért is, mert ezek átélése közben tudatosítják, hogy nem egy átlagos dologról van szó.

Általánosságban elmondható, hogy azok az emberek, akik gyerekkorukban traumatikus élményeket éltek át, jobban ki vannak téve a disszociatív zavarok és az öngyilkosság veszélyének. A disszociatív zavarok diagnosztizálása, legyen szó bármelyik formáról is, kizárólag a pszichiáterek és a pszichológusok feladata.

A jó kardiorespiratórikus állapot megtartása azért fontos, hogy egészen idős korunkig minőségi életet élhessünk

Feltételezhetően mindannyian azt szeretnénk, hogy még idős korunkban se döntsenek le a lábunkról a betegségek, hogy ne essünk össze egy átlagos teljesítmény után. Valljuk be őszintén, azok, akik egészségtelen, önpusztító, nem teljesen kóser életmódot folytatnak, gyakran csak akkor kapnak észbe, amikor már késő. Ezért összegyűjtöttük mindazt, amiért fontos, hogy jó kardiorespiratórikus kondícióban legyünk.