Pánszláv hazaárulóból visegrádi magyar nemzetépítő: egy szlovák pap különös sorsa a Trianon előtti Magyarországon
Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!
A szerző történész, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi
Intézetének és az NKE Közép-Európa Kutatóintézetének kutatója
Az irgalmasrendi szerzetesek budai kórházának egyik szobájában 1874. július 20-án, hajnali négy órakor egy plébános holttestét találták meg. Az ötvenkét éves férfi a földön feküdt, körülötte vértócsa, amely a nyaki ütőerein vágott sebekből szivárgó vérből gyűlt össze.
A halála megdöbbentő volt, azonban nem kifejezetten rejtélyes: hónapok óta súlyos fejgörcsök, rohamok gyötörték, amelyek miatt hivatását is fel kellett adnia, a keze ügyében pedig még ott volt a borotvapengéje, amellyel a halálos sebeket ejtette magán.
A boncolás után az is kiderült, agydaganat okozta az elviselhetetlen fájdalommal járó tüneteket, amelyek miatt véget vetett az életének. A halálánál azonban sokkal rejtélyesebb volt az élete.
A férfi ugyanis Jozef Viktorin volt, Ľudovít Štúr egyik leglelkesebb követője, Jozef Miloslav Hurban közeli barátja, aki az 1850-es években kiadóként és szerkesztőként hamvaiból támasztotta fel a szlovák irodalmat, akinek a biztatására olyan alkotók ragadtak újra tollat, mint Ján Kalinčiak vagy Jonáš Záborský – és aki paradox módon visegrádi plébánosként a magyar királyok egykori székhelyeként szolgáló visegrádi vár magyar nemzeti emlékhellyé alakítása érdekében is a legtöbbet tette.
Jozef Viktorin
Jozef Viktorin 1822-ben született egy Zavar nevű faluban, nem messze Nagyszombattól. Első iskolaévei kivételével felszenteléséig ebben a városban tanult, itt végezte papi tanulmányait is. Önéletrajza szerint szlovák nemzeti öntudata is Nagyszombatban, néhány évvel a szeminárium megkezdése előtt bontakozott ki.
Bár a szemináriumban emiatt vizsgálatot is indítottak ellene, 1847 januárjában mégis pappá szentelték, és a Nyitra vármegyei Szenicen lett káplán. Itt jó barátságba került a szomszédos Hlboké község evangélikus papjával, Jozef Miloslav Hurbannal is, aki a magyar nyilvánosság előtt már akkoriban is első számú „pánszláv” közellenségnek számított.
Viktorint egy évvel később már Nádas községben találjuk, ahol 1848 tavaszán a magyar hatóságok zsidóellenes pogromok szervezése és pánszlávizmus vádja, illetve általánosságban hazaellenes tettei miatt letartóztatták.
