Óriási a távolság az emberi sorsok és aközött, ahogy a migrációról beszélünk, mondja Pollák Philip, aki dokumentumfilmet rendez a menekültekről

„Próbáltam ornitológusnak kiadni magam, hogy bejussak, de mondták, hogy nagyon sok ornitológus járt már ott, és valahogy mindig a Euronewson látták őket viszont” – meséli Pollák Philip, az érsekújvári Kompromisszum ötletgazdája a török–görög határsávon szerzett élményeit.

A Kompromisszum nemrég részt vett egy nemzetközi oknyomozó cikk elkészültében, ami az illegális bevándorlókat szállító Andriana nevű hajó tragédiájához vezető utat tárja fel. 2021 óta egy dokumentumfilm is készül Anachoma címmel a Kompromisszum közreműködésével arról, hogy hogyan bánnak a menekültekkel a török–görög szárazföldi határon. A filmet Pollák Philip rendezi, vele készült interjúnkban arról olvashatnak,

• miért tartja fontosnak megmutatni, mi a helyzet a migrációs útvonalnak ezen a korábbi állomásán;
• mit tapasztalt, amikor személyesen járt az Évrosz folyónál;
• hogyan bánnak ott a menekültekkel a görög hatóságok;
• honnan jött a dokumentumfilm ötlete;
• hogyan viszonyul a migrációról szóló itthoni beszédmód az emberi sorsokhoz;
• miért zömében fiatal férfiak a migránsok.

A migrációról itthon mint fenyegetésről hallunk leginkább, de arról kevesebb szó esik, hogy mennyire lehet embert próbáló végigcsinálni egy ilyen utazást, és milyen durva dolgok történhetnek közben. Te hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a témával?

2020-ban végeztem Budapesten, politológiát tanultam. Egy évre szerettem volna kimenni Görögországba, legfőképp azért, mert a covid-járvány miatt nem sikerült kimennem Addisz-Abebába, ahova eredetileg készültem. Amikor kiértünk Görögországba, az akkori barátnőm egyből önkénteskedni kezdett az Athén melletti skaramagasi menekülttáborban, én pedig különféle munkákat vállaltam, hogy fenn tudjuk tartani ezt a dolgot.

Az ő egyik jó barátja északon, Thessaloniki mellett dolgozott egy táborban, és ő kezdte el nekünk mesélni az emberek történeteit, akikkel ott találkozott, és akik az onnan több száz kilométerre keletre lévő Évrosz határfolyón átkelve jutottak Törökországból Görögországba.

Engem ezek a történetek nagyon megbotránkoztattak. A tengeri visszakényszerítésekről már akkor is sokat lehetett hallani, viszont az Évrosz melletti erőszaksorozatról még nem nagyon. Az erőszak egy nagyon konkrét kifejezés ebben az esetben.

Mi történt ott?

Az embereket részben illegális fogdákba zsúfolták, elvették a pénzüket, összeverték őket és utána visszatoloncolták őket a túlpartra, ez nőkre, gyerekekre is kiterjedt, emberekre, akiknek már európai útlevelük is volt.

Engem ezek a történetek sokkoltak. A tengeri visszakényszerítések is kegyetlenek, amikor hajókat fordítanak vissza, aztán amikor már nincsenek görög felségvizeken, széttárják a karjukat és azt mondják, nem az ő problémájuk. Itt azonban a menekültekkel személyes kontaktusba kerülve alkalmaztak nyers, gusztustalan agressziót velük szemben.

Elhatároztam, hogy megnézem, mi van ott. 2021 tavaszára szedtem össze annyi pénzt, hogy el tudjak menni egy hosszabb túrára, és körbenézzek északon.

Ekkor már azért mentél oda, hogy dokumentáld, mi történik?

Igen. A Kompromisszum ekkoriban indult, és szerettünk volna egy 15-20 perces kisfilmet készíteni, hogy megmutassuk, új magazinként ilyen témákkal is foglalkozunk.

De egyre több lett az interjúajánlás, egyre több embert tudtunk megszólítani, egyre több területre tudtunk valamelyes betekintést nyerni. Azért valamelyest, mert a terepen nem nagyon lehet forgatni. A határtól számítva van egy nagyjából két kilométer széles sáv, ahová civilek nem mehetnek be, a hadsereg ellenőrzi.

Görögországban kötelező katonai szolgálat van, és rengeteg katonát ebben a sávban képeznek ki, valahogy minden kiskatona az Évrosznál köt ki. Nagyon nehezen megközelíthető a terület, próbáltam ornitológusnak kiadni magam, hogy bejussak, de mondták, hogy nagyon sok ornitológus járt már ott, és valahogy mindig a Euronewson látták őket viszont.

A régióban nagyon militáns és borús a hangulat, egy nem görög kinézetű embert nem fogadnak túl szívélyesen, főleg ha olyan dolgokról kezd el feltenni kérdéseket, amikről nem akarnak beszélni.