Napunk

Napunk newsfilter: A Fidesz minimum „kulturálisan” a kommunisták utódpártja

Orbán Viktor Veszprémben az 1956-os megemlékezésen. Fotó - OV FB-oldalán közzétett videó részlete
Orbán Viktor Veszprémben az 1956-os megemlékezésen. Fotó – OV FB-oldalán közzétett videó részlete

1. Egy régi ember szónokol a színpadon és 56-ra emlékezik. 2. Még ki sincs nevezve, máris teljes fordulatszámon pörög Fico kormánya. 3. Születőben Mikszáth új regénye a nagyócsai várúrról és bandájáról.

➡️ Počúvanie podcastov Denníka N je najpohodlnejšie v aplikácii Denníka N. Zvuk Vám nepreruší, ani keď zmeníte stránku, a počúvať môžete aj bez pripojenia na internet. Sťahujte kliknutím sem.

Tento text načítal neurálny hlas. Najlepšie sa počúva v aplikácii Denník N, aj s možnosťou stiahnutia na počúvanie offline. Našli ste chybu vo výslovnosti? Dajte nám vedieť.

Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!

A híreket válogatta és kommentálta Beke Zsolt

1. Egy régi ember szónokol a színpadon és 56-ra emlékezik

Nagy dilemma lehet az utóbbi években a magyar miniszterelnök 56-os beszédén résztvevők számára, hogy vajon hogy is viszonyuljanak a kommunista múlthoz. A színpadról ömlik a gyűlölet az egykori állampárt és kiszolgálói felé, és sajnos azok felé is, akiket valamilyen nyakatekert okból a főszónok az ő utódaiknak gondol. A kulisszák azonban mintha legalább ötvenévesek lennének.

Elzárt hely, egyendíszletek, egyenemberek, egyenmosoly, egyentaps. Tulajdonképpen az ilyen helyeken válik „kulturálisan” is érzékelhetővé, hogy a kommunisták utódpártja egyértelműen a Fidesz.

Egy régi ember szónokol a színpadon, aki épp annyira távol áll a téren kívül rekedtek világától, mint azok, akik a kommunista időkben a tribünök magasából néztek és integettek le az elhaladó „népnek”, akiknek ők voltak a „képviselőik”.

Egy régi ember nyafog a színpadon, hogy a világ körülötte nem olyan, ahogy ő elképzeli. A bezárkózó gondolatok elefántcsonttornyából látszik így a világ, s onnan lehet dühöngeni amiatt, hogy az emberek továbbra is élik a maguk világát, a maguk módján szeretnek.

Egy régi ember a színpadon tudja, hogy mi a szabadság. Tudja, hogy mi A szabadság. A szabadság az, hogy férfi, magyar és keresztény, adott esetben nő, magyar és keresztény. Azt mondja, az légy, aki vagy, nő vagy férfi. Aki más, az nem akar szabad lenni, aki másképp gondolkodik, az sem, mondja.

Egy régi ember a színpadon a múlton áll, mert mások szerint az mögöttünk van, a magyarok szerint alattunk. Csak a magyarok tudják ezt, hogy a múlton állni kell, nem mögöttünk hagyni. Ha ezt mindenki tudná, akkor nem akarnának mást, és akkor minden jó volna, nyafog.

Egy régi ember a színpadon arról beszél, hogy a magyarok ott álltak mindig a megszálló birodalmak sírjánál. Ott álltak a Szovjetunió sírjánál is. A régi ember arról nem beszél, hogy egy hete még a Szovjetuniót újraszülő másik régi ember mellett feszengett.

Egy régi ember a színpadon a Nyugatot szidja, azt mondja, hogy az az új Kelet, hogy Brüsszel az új Moszkva. Azt még nem mondja a régi ember, hogy Moszkva az új Brüsszel.

Egy régi ember a színpadon hamiskásnak szánt mosollyal előadott egy bon mot-t is. Azt mondta, hogy Moszkva tragédia volt, de Brüsszel csak egy rosszul sikerült kortárs paródia. Talán még Kádárnak is jobb humora volt.

Egy régi ember a színpadon

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

1956

Környezetvédelem

Napunk newsfilter

Orbán Viktor

Robert Fico

Robert Kaliňák

Tomáš Taraba

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak