„Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” – Robert Capa, aki lencsevégre kapta a háború lelkét
Öt háborút örökített meg a fényképezőgépével a budapesti zsidó fiú, akit Robert Capaként ismert meg a világ. Kulcsfontosságú kordokumentumokat hagyott hátra, ott volt a legembertelenebb történések kellős közepén, s bár háborús fotóriporterként, haditudósítóként szokás rá hivatkozni, nemcsak a halált örökítette meg, hanem legfőképp az emberi élni akarást.
Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!
Régebben az átlagembernek még a történelemkönyvek után kellett nyúlnia, ha a háborús képek érdekelték, az információs hadviselés elterjedése óta azonban ismét a címlapokra került a terror. Megkerülhetetlen része lett a mindennapi életünknek, hogy szembesülnünk kelljen azzal, mi zajlik egy háborús övezetben, akár nem is olyan messze a békésnek tűnő otthonunktól.
Amikor minden épeszű ember menekülni kezd a fegyverropogás zaja elől, néhány furcsa szerzetnek felcsillan a szeme, és a harctér felé veszi az irányt. Ezek a furcsa szerzetek a haditudósítók.
1913. október 22-én, azaz pontosan 110 évvel ezelőtt született meg Budapesten, egy középosztálybeli zsidó családban Friedmann Endre, vagy ahogy a legtöbben ismerik, Robert Capa, a történelem talán legjelentősebb háborús fotóriportere.
Apja, Friedmann Dezső 1910-ben vette feleségül Berkovits Juliannát, akivel ruhaszalont nyitottak a pesti belvárosban. Endre az evangélikus elemi után a Madách Gimnáziumban folytatta tanulmányait, ahol Kassák Lajos hatására az újságírás kezdte el érdekelni.
Az 1930. szeptember 1-jei baloldali tüntetésen való részvétele, valamint baloldali kapcsolatai miatt rövid időre börtönbe került, ahonnan apja ismeretségeinek köszönhetően szabadult, azzal a feltétellel, hogy az érettségi után azonnal elhagyja az országot.
Így került 1931-ben Berlinbe, ahol két féléven át tanult újságírást, de szülei egyre romló anyagi helyzetük miatt nem tudták tovább támogatni, így kénytelen volt munkát keresni. A Dephot fotóügynökségnél lett kifutófiú, laboránssegéd, majd fényképésztanuló. Az ügynökség 1932-ben elküldte Koppenhágába, ahol Lev Trockij dán diákoknak tartott előadást.
A fényképészettel csupán még ismerkedő Endrének sikerült a legközelebb jutnia a beszédet tartó Trockijhoz, képei nagy sikert arattak, a Der Welt Spiegel egy egész oldalt szentelt a felvételeknek, de csoda nem történt, a budapesti zsidó fiú anyagi helyzete mit sem változott.
1933 márciusában elhagyta Németországot, Párizsban kötött ki, ahol 1934 őszén ismerte meg Gerda Pohorylle német zsidó menekültet. Két évvel később „megszületett” Robert Capa.
A rejtélyes fotóriporter
Az újdonsült pár hiába próbálkozott, nem sikerült eladniuk a fiatal fotós képeit, márpedig szükségük volt a pénzre. Gerda utasításait követve megalkották Robert Capát, a nagy sikerű amerikai fotóriportert, abban bízva, hogy a rejtélyes fényképész alakja mögé bújva nagyobb sikere lesz a magyar fiú képeinek. A csíny bejött. Endre, azaz Robert Capa közben fényképezni tanította a lányt, aki szintén nevet változtatott, és később Gerda Taróként lett ismert.
Robert Capa öt háborút örökített meg, a spanyol polgárháborút, a kínai ellenállást a japán megszállókkal szemben, a második világháború európai hadszíntereit, az első arab–izraeli háborút, és a francia–indokínai háborút.
1954 tavaszán Japánba utazott, hogy segédkezzen egy új fotós lap megalapításában. Itt fogadta el a Life megbízását. Arra kérték, hogy helyettesítse egy hónapig Indokínában a fényképészüket, akinek családi okok miatt haza kellett utaznia.
