Šimkovičová a kulturális tárca élén? Egy báb, a nemzet szőkéje – Bandor, Fabó, Hégli, Hodossy és mások véleménye (ankét)
Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!
A Szlovák Nemzeti Párt az ellentmondásos médiaszemélyiséget, Martina Šimkovičovát jelöli a kulturális miniszteri posztra. Šimkovičová évekig a legnézettebb tévéhíradó bemondója volt a Markíza kereskedelmi csatornán. 2015-ben azért bocsátották el, mert gyűlölködő bejegyzéseket írt a Facebookra a menekültekről.
2016-ban Boris Kollár pártjának, a Sme rodinának a parlamenti képviselője lett, de néhány hónappal a választások után kizárták a párt frakciójából, mert másképp szavazott, mint a frakció. 2020-ban sikertelenül indult a Hlas ľudu (A Nép Hangja) nevű párt listáján a parlamenti választáson. Az elmúlt években az oroszpárti, nacionalista TV Slovan televízióban tevékenykedett.
A Szlovák Nemzeti Párt listáján párton kívüliként szerzett képviselői mandátumot, a 12. helyről a negyedikre karikázta fel magát, 27 615 preferenciaszavazatot szerezve.
A Napunk a szlovákiai magyar kulturális élet szereplőit kérdezte arról, mit gondolnak Martina Šimkovičová jelöléséről. Körkérdésünkre válaszolt: Baka L. Patrik, Bandor Éva, Cséfalvay András, Deák Renáta, Fabó Tibor, Hégli Dusan, Hizsnyai Tóth Ildikó, Hodossy Gyula.
Baka L. Patrik
író, irodalomtörténész, egyetemi oktató
A hivatalnokkormány működése során láthattuk, milyen jót tesz egy-egy minisztériumnak, ha a politikán kívülről érkező személy veszi át a vezetését. Valaki olyan, akit a maga szakmai közege elismer, akinek az eredményei magukért beszélnek. A művészeti elit reakciói a mostani jelölés kapcsán azonban messze nem a támogatástól hangosak. A kulturális minisztérium élén olyan személy kellene álljon, aki aktív, elismert formálója a kultúra valamely szegmensének, mindezen túl pedig nemcsak hogy nyitott a sokszínűségre, hanem annak elkötelezettje is. Attól tartok, most korántsem ez a helyzet. És ez kisebbségi szempontból – bármilyen kisebbség szempontjából – nem túl bizalomgerjesztő.
Bandor Éva
színész
„Sokszor tűnődtem, vajon meddig remél az ember. Most már tudom, az utolsó pillanatig.” Örkény Istvánba kapaszkodva, remélek én is, hogy egyszer eljön a pillanat, amikor már nem kell Hudecokat, Milanovákat, Šimkovičovákat hallgatni, nézni és tűrni. Az ostobaság elképesztő méreteket ölt, emlékeztet ez a Mečiar-kormány idejére, amikor a Kassai Thália színházat összevonták a Csillagvizsgálóval… ez annyira abszurd, nehéz és kiszolgáltatott időszak volt, nem lehet rá nem emlékezni – és a kilencvenes évek után most újra itt tartunk… Šimkovičovánál, én már csak Örkény humorába kapaszkodva tudok remélni és bizakodni egy szebb jövőben!
Cséfalvay András
képzőművész
Elsősorban megemlíteném, mit is képzelek el a kulturális minisztérium céljaként. Arról a tárcáról van szó, amely a társadalom rövid távú működésén túl, hosszú távú civilizációs víziókat kéne hogy megfogalmazzon: mit jelent az ember, az emberi nyom, a kreativitás a jelenben és a jövőben szlovákiai perspektívából. A kultúra nemcsak egy kiváltságos réteg szórakozása, hanem arról is szól, mi marad utánunk, hogyan teljesítjük kreatív mandátumunkat a földön.
Kulturális miniszterként
