Amikor anyám ezredszer is részegre itta magát, én még akkor is elhittem, hogy már nem teszi meg újra. Milyen felnőni egy alkoholista anya mellett
Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!
Martina máig emlékszik arra narancssárga-kék jegyzetfüzetre, amit tízévesen hordott az iskolatáskájában. „Ahányszor anyám részeg volt, húztam bele egy strigulát. Már akkor feljegyeztem, ha ivott. Arra az esetre, ha valaki egyszer rákérdezne” – mondja Martina.
Azzal, hogy az anyja iszik, azonban soha senki nem foglalkozott. A nagymamája évekig azt állította, hogy a lánya csak fájdalomcsillapítókat szed. Martina apja huszonöt éven át hallgatta el az anyjuk alkoholizálását a lányai előtt.
„Emlékszem arra a szobára. 25 éves voltam, amikor a testvéreimmel és apukámmal először kimondtuk egymás előtt, hogy anyánk iszik. Hihetetlen élmény volt. Életemben először éreztem azt, hogy őszinte vagyok” – írja le.
Martina ma 40 éves, befejezte a tanulmányait és olyan munkát szerzett, amiből képes jól megélni. „A legnagyobb sikeremnek azt tartom, hogy elkezdtem terápiára járni. Márciusban volt tíz éve, hogy az egyik elvonóintézet vezetője elmagyarázta nekem, hogy mi, az alkoholisták felnőtt gyermekei is betegek vagyunk és segítségre van szükségünk.”
Más anyát akartam a sajátom helyett
Martina egy teljes család középső gyerekeként született, egy nővérrel és egy húggal. „Emlékszem, hogyan mosdatta anyukám az egyéves húgomat a mosdóban hideg vízzel. A húgom sírt, én pedig hátulról ököllel ütöttem anyámat” – idézi fel Martina az első gyerekkori emlékei egyikét.
Nemcsak a helyzetre emlékszik vissza, hanem legfőképpen a dühre, amit akkor, négyévesen az anyja iránt érzett. „Nem biztos, hogy akkor is részeg volt. Nem tudom. Voltak olyan szokásai, mint hideg vízben mosdatni a gyereket, hogy hadd sírja ki magát, aztán majd lenyugszik. Én viszont már akkor, kisgyerekként sem értettem, miért nem mosdathatja a testvéremet inkább langyos vízben” – idézi fel Martina.
Később már pontosan tudta, mikor ivott az anyja. „Hétvégente vendégségbe mentünk a rokonokhoz. Mi, gyerekek az udvaron játszottunk” – meséli. Míg a nővérei és ő játszottak, néhány felnőtt bent a házban iszogatott. „Amikor eljött az indulás ideje, anyám már részeg volt és csúnyán viselkedett velünk. Észrevettem, hogy anyám megváltozott, és ez nem tetszett nekem. A nénikém kedvesebb volt velem, és akkor azt kívántam, bárcsak inkább ő lenne az anyám.”
Intelligens és szórakoztató
Martina elmondása alapján az anyja mindig is egy jelenség volt. Egy igazi kemény csaj, akinek mindenről megvolt a maga véleménye és folyamatosan ontotta magából az életbölcsességeket, és mindenki szerette. „Mindig is nagyon
