Napunk newsfilter: Orbán bebizonyította, miért lett volna jó használtautó-kereskedő
1. A dörgölőzés nem versenyelőny. 2. Apró pletykák egy kormányalakitás kulisszái mögül. 3. Kórház a téboly közepén.
Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!
A híreket válogatta és kommentálta Finta Márk
1. A dörgölőzés nem versenyelőny
Ha Orbán Viktor 2002-ben, a Fidesz tragikus választási veresége utáni keserűségében el akarta volna hagyni a politikai pályát, egészen biztosan hatalmas karriert futott volna be használtautó-kereskedőként. Jó, nyilván nem épült volna stadion a ház végében, de valószínűleg nem az akciós felvágottat kellene vennie a kisboltban. A hülyének nézés finom művészetét ugyanis nála kevesen sajátították el jobban.
Világok révésze. A magyar miniszterelnök Kínában járt, és amellett, hogy EU-s vezetőként sikerült paroláznia Putyin cárral, majd megalázkodnia előtte, beszédet is mondott az Övezet és út fórumon. Olyan nagy világmegoldósat, amilyet szokott.
S ebben a beszédben kijelentette, hogy a nyugati versenyelőny kora véget ért, Európa a blokkosodás irányába indult, Magyarország azonban a konnektivitás híve. S e lángoktól öleltnek végre a keleti és a nyugati gazdaság és technológia találkozási pontjának kell lennie.
Kompország! – sikít fel az ember lelkében egy apró Ady Endre, meghallván, hogy az új magyar társadalom ordító táltosainak víziója újra az, amivel már annyiszor megjártuk. Hogy majd Magyarország (Isten kalapján a bokréta) piciny gordiuszi csomó legyen a nagy geopolitikai csokornyakkendő közepén. Jobbról Kelet, balról Nyugat, középen meg egy kis földi éden a kínai akkugyárak és az orosz atomerőművek árnyékában.
Orbán szerint a kompország-státusz megfellebbezhetetlen magyar érdek, errefelé navigálni Magyarországot pedig valamiféle nagyszabású jövőbelátás, mi több, prófécia beteljesítése. Fából vaskarika, keresztény hátrafele nyilazás. Nyitott szuverenizmus, mely egyesít mindent, s közben önmaga tud maradni – s őszintén hiszi, hogy ha baj lenne, a magyar gógyi és vagányság mindent megold.
Álnaivitás. Hogy Keleten megbonthatatlan gordiuszi csomók helyett inkább csúszócsomókat kötnek a fürge diktátori ujjak, az teljesen mellékes. Ahogy az is, hogy Keleten és Nyugaton is tudják, hogy nem léteznek kompországok. Léteznek azonban olyan politikusok, sőt vezetők, akik imádnak a haszon reményében dörgölőzni ide vagy oda. Csak míg Keleten mosolyogva elnézik, hogy valaki békegalambosat játszik – sőt még meg is veregetik a vállát –, Nyugaton ezt már meghaladták egy ideje. S ezt tudja Orbán is.
A Nyugatnak megvannak a maga hibái
