„Komáromi nők, mikor voltatok kint az Aranyember sírjánál?” – Jókai regényhősének nyomában
Kilencvenöt évvel ezelőtt komoly feddést kaptak a komáromi nők a helyi lap hasábjain, amiért nem gondozzák, de még csak nem is látogatják az „Aranyember”, Domonkos János sírját. A hagyomány szerint Jókai Mór róla mintázta Tímár Mihály alakját, de az is lehet, hogy nem csak ő volt az „igazi Aranyember”.
- Komárom és környéke a Napunk fókuszában. A szlovákiai magyarok történeteiről és problémáiról írunk, egyenesen a régiókból. Ezeket a dél-szlovákiai sztorikat csak nálunk találod meg.
„Komáromi nők, mikor voltatok kint az Aranyember sírjánál?” – olvashatjuk a szinte már-már vádlóan feltett kérdést a Komáromi Lapok 1928. október 13-i számában, egy Baranyay József tollából származó írásban. A helyi könyvtáros és múzeumi őr egy őszi délutánon meglátogatta a komáromi görögkeleti temetőt, és elképedve látta, hogy „a sírt nem gondozza senki, a sírboltot fedő hatalmas kövek közét felverte a fű, a gaz”.
A cikk tovább panaszolja, hogy a temetőőr szerint az „Aranyember” sírját gyakran keresik fel messziről jött látogatók, akik „mind elítélik a komáromiak közönyösségét az Aranyember sírja iránt”. Ezután megtudhatjuk, hogy Jókait a leghíresebb regényének megírására a ráctemetőnek is nevezett ortodox sírkertben nyugvó Domonkos János ihlette. A szerző szerint azért is különösen aggasztó a helyzet, mert épp az Aranyember révén vált Komárom híressé, sőt, „ismertté lett az egész világon”. „Rút hálátlanság a komáromiaktól, hogy a városukat ismertebbé tenni segítő regényhős sírját elhanyagolják, gondozatlanul hagyják.”
Baranyai szerint ugyanakkor nem sokat kéne tenni e csorba kiküszöbölésére, elég lenne, ha minden Jókai-regényt szerető csak pár filtert adakozna, illetve csak egy szál virágot vinne a „regényhős” sírjára.
A síremlék
A cikkben emlegetett, süttői vörös kőből készült díszes síremlék ekkor még a komáromi szerb ortodox temetőben (ráctemető) volt megtalálható. A sírfelirat tanúsága szerint a hozzá tartozó sír egy testvérpárt, Domonkos Jánost és öccsét, Sándor rejti. Magán a síremléken egy oszlopra boruló gyászoló nőalak szobra látható, mellette egy lefelé fordított fáklyát tartó angyal áll, mintegy szimbolizálva az elmúlást.
