Napunk

Karsai Dániel: Nem eldobni akarom az életet, hanem akkor befejezni, amikor méltósággal megtehetem

Karsai Dániel. Fotó - Reprofotó, Partizán
Karsai Dániel. Fotó – Reprofotó, Partizán

Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!

Karsai Dániel budapesti alkotmányjogász, emberi jogokkal is foglalkozik. Kétszeres kéktúra-teljesítő, sportoló – mostanra azonban kerekesszékbe kényszerült. ALS-ben, azaz amiotrófiás laterálszklerózisban szenved – ez pedig gyógyíthatatlan betegség. A túlélési idő betegfüggő, általában 2-5 év. A beteg pedig folyamatosan veszti el a teste feletti kontrollt, elsorvadnak az izmai – végül a légzésért felelős izmok is felmondják a szolgálatot, ez okozza a páciens halálát. A tudat azonban végig megmarad.

Karsai Dániel egy túrán vette észre, hogy baj van a kezével – majd hosszú diagnosztizálási folyamat után közölték vele a kórházban, hogy ALS-ben szenved. Azóta eltelt több mint egy év, és a tünetei is egyre jelentősebbek, már segítségre van szüksége a mozgásban, az evésben, a tisztálkodásban. Az ügyvéd azonban továbbra is dolgozik, és nemcsak mások ügyein, hanem a sajátján is. Szeretne ugyanis életvégi döntést hozni, ha arra kerül a sor, szeretné, ha eldönthetné, hogy méltóságteljesen haljon meg, vagy tiszta tudattal, de vegetatív állapotban létezzen a legvégsőkig.

Ilyen döntésre azonban sem Magyarországon, sem Szlovákiában nincs lehetőség. Sőt, Karsai Dánielnek arra sincs lehetősége, hogy külföldre, mondjuk Svájcba vagy Hollandiába távozzon, és ott hozzon meg egy ilyen döntést – hiszen a magyar jog extraterritoriális hatállyal is büntetőjogi eszközökkel üldözheti azokat, akik segítséget nyújtanak neki ebben. A passzív eutanázia ugyan létező dolog, a beteg közjegyzői határozattal elutasíthatja az életmentő vagy életfenntartó kezelést – ám ez rendkívüli bürokratikus kihívás, Karsai Dánielnek pedig egyébként sincs mit elutasítania, hiszen nem kap kezelést.

Az ügyvéd ezért a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult az életvégi döntés lehetővé tétele miatt, novemberben lesz az ügy nyilvános tárgyalása.

Karsai Dániellel arról beszélgettünk, 

  • miért gondolja, hogy az életvégi döntésnek szabadnak kell lennie;
  • mit gondol a vallási vagy a jogfilozófiai ellenérvekről;
  • milyen esélyei vannak Strasbourgban;
  • s hogy lehet-e jól élni a halál árnyékában.

Gondolom, a Facebook-posztja után rengeteg interjúfelkérést kapott.

Igen, nagyon pozitív meglepetés, hogy ekkora az érdeklődés.

Minek tulajdonítja ezt?

Utólag már könnyű látni, hogy ez a kérdés csak Magyarországon 9,6 millió embert érint. Nagyon keveset beszélünk róla, de valójában nagyon sokakat foglalkoztat. S én valahogy olyan kontextusban tudtam felvetni ezt a dolgot, amely sokakban elindított egy gondolkodási folyamatot. De mikor megnyomtam a küldés gombot a posztnál, nem gondoltam volna, hogy ekkora lesz az érdeklődés.

Az emberek általában ritkán gondolkodnak élet és halál dolgain, sőt, sokan érzik úgy, hogy sebezhetetlenek, hogy velük nem történhet baj. Önben hogy változott emberként és ügyvédként élet és halál megítélése, s az ezzel kapcsolatos, megengedhető és megengedhetetlen dolgok értékelése?

Nekem most a szó szoros értelmében minden másodpercben testet ölt az elmúlás. Ez a betegség

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Emberi jogok

Eutanázia

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak