Napunk

Fájt a politikusok LMBTI-ellenes kampánya. Vajon akkor is így cselekednének, ha valaki az ő gyereküket lőtte volna le? – kérdezi Radka a Tepláreň bárból

Fotó N - Vladimír Šimíček
Fotó N – Vladimír Šimíček

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

„Reméltem, hogy a Tepláreň előtti támadás után egy évvel valamilyen elért eredményt ünnepelhetünk majd. Például azt, hogy végre nekünk is lehetnek valamilyen jogaink, mert emberek vagyunk. Nem gondoltam volna, hogy így végződik, ahogy végződött. Semmi sem változott” – mondja Radka Trokšiarová.

Csütörtökön egy éve, hogy terrortámadás történt a pozsonyi Tepláreň bár előtt. Ennek alkalmából megemlékezést tartanak az áldozatok, Matúš Horváth és Juraj Vankulič tiszteletére a Vár utcában. A megemlékezésen részt vesz Radka Trokšiarová is, aki a támadást egy súlyos lábsérüléssel élte túl. Legszívesebben kitörölné az egészet az emlékezetéből, de mindig eszébe jut, amikor megfájdul a lába. Nem hiszi, hogy valaha is teljesen megszabadul a fájdalomtól.

Az interjúban elmondja:

  • miért döntött úgy a támadás után, hogy nem lesz csendben, hanem bekapcsolódik a felvilágosításba;
  • mi segít neki a testi és lelki sebek gyógyulásában;
  • mi a véleménye a választás eredményéről;
  • miért nem hagy fel a reménnyel és költözik el.

Néhány nappal október 12. előtt, tehát a Tepláreň előtt elkövetett terrortámadás első évfordulója előtt beszélgetünk. A támadás következtében Matúš Horváth és Juraj Vankulič az életét vesztette. Ön súlyos lábsérülést szenvedett el. Milyen érzései vannak, ha a közelgő évfordulóra gondol? 

Ez egy meglehetősen nehéz kérdés, mivel ezek az érzések…. olyan, mintha jelenleg semmit nem éreznék. Az agyam felfogja, hogy valami közeleg, de ami az érzéseket illeti, azt tudom, hogy nem lesz könnyű. Amikor stresszes esemény közeledik, akkor igyekszem nem gondolni erre. Az érzéseim tehát ennek megfelelően olyanok, hogy semmi komoly nem történik. Nem félek. Nagyon örülök neki, hogy az emberek a mostani nehéz helyzet ellenére is úgy döntöttek, hogy megrendezik ezt a megemlékezést, mivel nagyon fontos. Jelenleg leginkább hálát érzek.

Nyáron a SME-nek adott interjúban azt mondta, hogy minden hónap 12-én szomorúságot érez. Hogy néz ki egy ilyen nap?

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

LMBT+

Pozsonyi lövöldözés

Terrorizmus

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak