Az év felfedezésének választották az izsai római kori hidat, melynek feltárásába az ELTE régészei is beszállnak
A Római Birodalmat a Barbaricummal összekötő híd európai jelentőségű felfedezés, hiszen az ókorban nagyon kevés állandó kőhíd ívelte át a Dunát.
Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!
A Műemlékek és múzeumok magazin szerkesztőségi tanácsa a Szlovák Nemzeti Múzeummal és a Szlovák Műemlékvédelmi Hivatallal karöltve minden évben több különböző kategóriában jutalmazza a kulturális örökség megóvása érdekében tett legfontosabb erőfeszítéseket. Szeptember végén hét kategóriában osztottak ki díjakat, a díjazottakat a szakmai zsűri összesen 127 jelölt közül válogatta ki.
A 2022-es év felfedezése/lelete kategóriában a kitüntetést a Szlovák Tudományos Akadémia Archeológiai Intézete és a Nagyszombati Egyetem Klasszikus Régészet Tanszéke munkatársai vehették át az izsai Leányvár melletti római kori Duna-híd pilléreinek felfedezéséért.
A híd, amelynek a létezéséről néhány évvel ezelőttig senki sem tudott, valamikor a III. és a IV. század fordulóján épülhetett, és Celemantiát kötötte össze a Duna jobb partján található Brigetio katonai táborral és polgárvárossal.
Celemantia, amely a dunai Limes Romanus erődítményrendszer részét képezte, a brigetiói légióstábor „ellenerődjeként”, egyfajta előőrseként létesült a Duna bal partján a II. század 70-es éveiben. Feladata az anyatábor és polgárváros, valamint a Duna mentén húzódó római határszakasz védelme volt a germán törzsek (markomannok, kvádok) támadásai ellen. Egyidejűleg támaszpontként is szolgált a római légiók északi irányú hadmozdulataihoz.
A markomann háborúk befejezése után, a II. század végén a korábbi palánktábor helyén egy több mint 3 hektár alapterületű kőerődítmény (castellum) épült fel, amely a IV. század végéig látta el a funkcióját.
2021. július 30-án a nyugati Limes németországi, ausztriai és szlovákiai szakasza, beleértve az izsai Leányvárt is, felkerült az UNESCO világörökségi listájára.
Traianus grandiózus hídja lehetett a minta
Ján Rajtár, az izsai (leányvári) ásatások vezető régésze a Napunknak elmondta: a Dunán nagyon kevés kőpilléres híd épült a római korban, ezért is olyan fontos és különleges az izsai felfedezés. „A rómaiak a leggyakrabban vagy hajóval keltek át a folyón, vagy ideiglenes pontonhidat építettek. Az állandó kőhíd igen ritka volt” – mutatott rá.
Rajtár szerint az izsai római híd hasonlíthatott a híres, Apollodórosz által épített Duna-hídra, vagy legalábbis annak mintájára tervezték. A szakember ugyanakkor úgy véli: nem biztos, hogy befejezték az építkezést. Az eddig felfedezett pillérek ugyanis túlságosan messze vannak egymástól, 60, sőt 80 méterre is. Teljes bizonyossággal ráadásul eddig csak négy pillért tudtak azonosítani.
A híd egyébként a feltételezések szerint
