Martin Dubéci: A nemzetiségi kérdés megoldását nem csupán a kisebbségi törvény jelenti, hanem a régiófejlesztés is

Martin Dubéci a Progresszív Szlovákia listáján szerzett parlamenti mandátumot, bár korábban tíz évig élt Pozsonyban, három éve visszaköltözött Kassára, parlamenti képviselőként a régió egyik hangja szeretne lenni.

A vegyes családból származó politikus kétnemzetiségűnek vallja magát, bár bevallása szerint az utóbbi időben kevesebb időt tölt magyar környezetben, így a magyar nyelvet is ritkábban van lehetősége használni, de figyelemmel követi a magyarországi politikát és a kulturális életet is.

Beszélgetésünkből kiderül, hogy:

• ki fogja a Progresszív Szlovákia részéről vinni a nemzetiségekkel kapcsolatos témákat a parlamentben,
• milyen szemszögből közelíti meg a szlovákiai magyarok helyzetének kérdését,
• hogyan vélekedik a nemzetiségi iskolák fenntartásáról és a nemzetiségi iskolák normatívájának az emeléséről,
• hogyan alakítaná át a biztonsági erők működését.

Ön nem lesz újonc a parlamentben, hiszen 2012 és 2014 között parlamenti asszisztensként dolgozott. Előtte viszont inkább bloggerként, egyfajta elemzőként volt ismert. Miért lépett be a politikába?

2016-ban független jelöltként indultam a Híd választási listáján, úgy éreztem, hogy a progresszív liberális politika nincs képviselve sem a parlamentben, sem pedig általában a politikában. 2016-ban a Smernek 83 képviselője volt a parlamentben, Marian Kotleba volt Besztercebánya megyeelnöke, és úgy tűnt, először fog parlamenti mandátumot szerezni. Tudjuk, hogyan végződött a választás.

Abban az időben ismerkedtem meg Ivan Štefunkóval és Michal Trubannal, úgy gondoltuk, szükség van egy pártra, mely ezeket az értékeket fogja képviselni. Tulajdonképpen ezért léptem be a politikába, képviselni akartam ezeket az értékeket és tenni azért, hogy jelen legyenek a politikában.

Ön jelen volt Radoslav Procházka Sieť pártjának alapításánál is, ott nem kapott teret a progresszív liberális politika?

Én 2016-ig munkaként tekintettem a politikára. Elsősorban tanácsadóként, szakmai konzultánsként dolgoztam, ezt munkának tekintettem. A Progresszív Szlovákia megalapítása arról szólt, hogy a különböző pártokban, szervezetekben és a civil szférában dolgozó emberek úgy érezték, hogy a politikai palettán található pártok egyike sem képviseli ezeket a nézeteket, a Sieť sem.

A Hídból csak ezért jött el, vagy a döntésében szerepet játszott az is, hogy a párt koalícióra lépett a Smerrel és az SNS-el?

Nem értettem egyet azzal a koalícióval, ezt akkor sem titkoltam, de soha nem éreztem magam a Híd részének, nem voltam tagja a pártnak. Független jelöltként indultam a párt listáján. A Híd döntött, én pedig úgy gondoltam, az országnak nem azon az úton kellene továbbhaladnia. Utólag kiderült, hogy jól láttam a dolgokat.

Egyik alapítója, majd öt évig pártigazgatója volt a Progresszív Szlovákiának, miért vonult vissza a 2020-as választásokat követően?  

A 2020-as év mindenki számára nehéz időszak volt, sokat dolgoztunk azon, hogy a párt sikeres legyen. Tíz évet töltöttem Pozsonyban, politikai környezetben, a választások után úgy éreztem, ki kell szellőztetnem a fejem és erőt kell gyűjtenem. A szüleim Kassán éltek, kitört a koronavírus-járvány, és én megfelelőnek találtam azt az időszakot arra, hogy visszaköltözzek Kassára. Ezt utólag is jó döntésnek tartom.

Most miért tér vissza a napi politikába?

Annak ellenére, hogy Kassán éltem, kapcsolatban maradtam a Progresszív Szlovákiával, amikor Michal Šimečka átvette a párt vezetését, a tanácsadója lettem, és egy szűk csapattal elkezdtünk együtt dolgozni. A választások előtt világossá vált, hogy ha jó eredményt akarunk elérni, mindenkinek ki kell vennie a részét a munkából. Abban állapodtunk meg, hogy én is elindulok a listán, de továbbra is Kassán fogok élni. Regionális parlamenti képviselő leszek, mert nem egészséges, ha minden képviselő Pozsonyban él. Nagyon inspiráló volt számomra az utóbbi három év, tágabb kontextusban látom a dolgokat.

Michal Šimečka megválasztása egyfajta impulzus volt? Irena Bihariovával nem volt ilyen kapcsolata?

Személyes döntés volt. Nem függött össze a volt elnökasszonnyal, 2020 után, illetve családi okok miatt is úgy éreztem, pihenésre van szükségem.

Hogyan értékeli a párt mostani választási eredményét és azt, hogy több mint 6600 preferenciaszavazatot szerzett?

A Progresszív Szlovákia számára fantasztikus eredmény, hogy egy Európa-orientált, liberális, zöld párt Közép-Európában 2023-ban több mint 500 ezer szavazatot kapott. Természetesen a szélesebb kontextust és a többi párt eredményét is érzékeljük. A párt szempontjából óriási felelősség, hogy ezzel a bizalommal és az általunk képviselt értékekkel érzékenyen bánjunk. Én gyakorlatilag nem kampányoltam, az utóbbi három hónapot Pozsonyban töltöttem, a pártelnökkel a programon és azon dolgoztam, hogy politikailag felkészültek legyünk. Most viszont visszamegyek Kassára és regionális politikus leszek.

A többi párt eredménye meglepte?

Legjobban annak örültem volna, ha a demokratikus pártok több szavazatot kapnak, de a választók így döntöttek. Az eredmény sokkal rosszabb is lehetett volna, ha belegondolunk, min ment át az ország az utóbbi három évben. A koronavírus-járvány után kitört a háború, megugrott az infláció, és mindezek mellé volt egy kaotikus kormányunk. Most nagyon érzékenyen kell bánnunk az emberek bizalmával. Két lehetőségünk van, az egyik, hogy Robert Fico megalakítja negyedik kormányát, a másik pedig, hogy megakadályozzuk Fico hatalomra kerülését.

Lát valós esélyt arra, hogy meggyőzik Peter Pellegrinit, ne a volt párttársakkal lépjen koalícióra?

Ez egy nagyon bonyolult kérdés. Robert Ficónak van felhatalmazása arra, hogy kormányt alakítson, ajánlatot tett, kiterítette a kártyáit. Mi mindet megteszünk azért, hogy alternatívát kínáljunk, és látok rá esélyt. Ehhez természetesen az kell, hogy a Hlas eldöntse, a régi politika, a régi rendszer része akar lenni, vagy egy új politikai alapra akar összpontosítani. Kérdés az is, hogy a többi párt hozzáállása mennyire lesz konstruktív. Mi valóban mindent megteszünk azért, hogy ez az alternatíva létrejöhessen. Készek vagyunk lemondani a miniszterelnöki posztról, de kitartunk amellett, hogy mi jelölhessük a belügyminisztert, illetve hogy a Hlasnak ne legyen befolyása a belügyre.

A miniszterelnöki pozíción túl milyen további áldozatot kell vagy lehet meghozni még annak érdekében, hogy Robert Fico ne alakíthasson kormányt?

Ebben a pillanatban nem szeretnék konkrét választ adni erre a kérdésre, hiszen még folynak a tárgyalások. Még nagyon sok nyitott kérdés van.

Bár a KDH elnöke kijelentette, hogy sem a Smerrel, sem pedig a PS-szel nem lép koalícióra, ezt követően viszont kiderült, hogy nem az elnökség döntését prezentálta. Tárgyalnak még a KDH-val, vagy megszakadtak az egyeztetések?

Minden párthoz keressük az utat, ebbe a KDH is beletartozik. Különböző csatornákon jeleztük a párt képviselőinek, hogy tárgyalni szeretnénk. A legutóbbi kijelentésüket pozitív jelzésként értékelem. Úgy vélem, színvonalas képviselők alkotják a párt frakcióját, akikkel kommunikálnunk kell. Én ebben a pillanatban nem tudok olyan okról, ami miatt ne tárgyalhatnánk arról, hogy tudunk-e alternatívát kínálni. De a labda most Peter Pellegrininél van, neki kell eldöntenie, melyik utat választja.

2016-ban a Híd koalíciót kötött a Smerrel és az SNS-szel, lát párhuzamot az akkori és a jelenlegi helyzet között? Ha kitárgyalnak egy Fico nélküli alternatívát, hasonló helyzetbe kerülhetnek, hiszen Pellegrini és csapata is részesei voltak a „mi embereink” rendszernek?

Azt gondolom, a Hídhoz képest alapvetően más helyzetben vagyunk, mert ebben a koalícióban a PS lenne a legnagyobb párt, és függetlenül attól, hogyan osztódnak el az egyes posztok, milyen lenne a kormányprogram, a Progresszív Szlovákia lenne a koalíció alapja. Számunkra a koalíció létrehozásának feltétele a jogállamiság megvédése, ebben a kontextusban kell értelmezni a belügyminisztériummal kapcsolatos kijelentésünket is. A koalíciónak garantálnia kell, hogy az, amit a jogállamiság terén az utóbbi három évben sikerült elérni, folytatódni fog. Folytatódik az egyes ügyek kivizsgálása és a biztonsági erők továbbra is függetlenül végezhetik a munkájukat.

Látja annak a veszélyét, hogy bizonyos emberek visszaszivároghatnak egy Hlasszal kötött koalíció esetén és gátolhatnak bizonyos folyamatokat?

Ennek megvan a kockázata, de sokszorosan kisebb az esélye, mint a Smer–SNS–Hlas koalíció esetében, mert úgy vélem, az utóbbinál bármi megtörténhet, hiszen tudjuk, hogyan nyilatkozik Robert Fico a biztonsági erőkkel és a rendőrséggel kapcsolatban. Mi viszont ragaszkodni fogunk ezeknek a szerveknek a függetlenségéhez.

Milyen témákat fog vinni a parlamentben?

Számomra nagyon fontos a kelet-szlovákiai, a kassai szemlélet, például a U.S. Steel kapcsán a zöldtranszformáció alapvető kérdés, melynek hatása lesz a város működésére, az emberek munkájára. Kérdés, hogyan tudjuk ezt úgy megvalósítani, hogy a környezetvédelem szempontjából és szociálisan is fenntartható legyen.

Kassára a Volvo érkezésével is óriási változások várnak, komoly nyomást jelent majd a lakhatásra, a különböző szolgáltatásokra és a közlekedésre is. Fontosnak tartom, hogy képviselőként kapcsolatban legyek az emberekkel, hogy kommunikálják a város életének kulcsszereplőivel az aktuális kérdésekről. Évek óta foglalkozom a titkosszolgálatokkal és azok ellenőrzésével, a parlamenti munkán keresztül ezt az agendát is tovább szeretném vinni Jaroslav Spišiakkal együtt, aki nagy szakértője ennek a témának.

A titkosszolgálatokkal kapcsolatban az utóbbi két évben súlyos dolgok kerültek napvilágra, erről mi a véleménye?

Ez történik akkor, ha politikai irányítás alá kerül a titkosszolgálat. Szörnyűnek tartom, hogy az SIS egy politikai zseton, melyet a koalíciós partnerek kialkudnak. A titkosszolgálatnak a közérdeket, nem pedig egy párt érdekét kell szolgálnia. Szerintünk nagyobb szerepet kell kapnia a szakmaiságnak, a szervezet vezetőit versenypályázaton kell kiválasztani, szeretnénk továbbá módosítani, kiterjeszteni és szigorítani a titkosszolgálatok ellenőrzését a nyugat-európai országok mintájára, hiszen most úgy működik, mint állam az államban, miközben ezt semmi nem indokolja. Ezen változtatni kell. Míg a rendőrségnél látható volt egy pozitív elmozdulás, addig a titkosszolgálatoknál a trend kritikus, hiszen két volt igazgatója és a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője ellen is eljárás folyik, ez semmi jót nem jelent.

A titkosszolgálattal a mindenkori politikai hatalom mindig is visszaélt. Ön szerint találnak politikai partnereket ahhoz, hogy át tudják alakítani ezeknek a szervezeteknek a működését?

Erős mandátumot kaptunk, ahogyan a programunk is, ez nagyon fontos kérdés a számunkra, nem szeretném azt mondani, hogy egy újabb piros vonalat jelent, de a nézőpontunk egyértelmű, és azt határozottan fogjuk kommunikálni. Ezek a szervezetek nem működhetnek úgy, ahogyan az utóbbi 30 évben, mindent el kell követnünk azért, hogy ebben a kérdésben előrelépjünk, és erre jó esélyt látok.

Milyen mértékű átláthatóságot szorgalmaz a biztonsági erőkkel kapcsolatban?

Az átláthatóság mértéke egy érzékeny kérdés, de a programunk alapján az igazgatónak egy nem nyilvános és egy nyilvános meghallgatást is abszolválnia kellene. Összességében úgy vélem, a titkosszolgálat nagyon keveset és szűkszavúan kommunikál, például a cseh Biztonsági Hírszerző Szolgálathoz képest. Ők a hibrid veszélyek, a dezinformációk kérdését szakmai szempontból kommunikálják, nem politikai jelöltekként. A stratégiai szintű kommunikációban nagyobb szerepet vállalhatna a hírszerzés.

Jelenleg a parlament négy bizottsága ellenőrizheti a biztonsági erők munkáját, miközben számos ügy összefügg. Mi azt javasoljuk, hogy egy nagyobb, összevont bizottság ellenőrizze a biztonsági erők munkáját, melynek nemcsak a parlamenti képviselők lennének a tagjai, hanem például az ombudsman vagy az államfő is jelölhetne tagokat. Egy olyan bizottság, melynek lenne háttere és lennének emberei, mert jelenleg önmagukat ellenőrzik. Ez pedig abszurdum. Mivel a bizottság tagjai nagyobb mértékű betekintést nyernének a szervezet működésébe, nagyobb lenne a felelősségük, ezért a biztonsági átvilágításuk is felmerül.

Ön vegyes családból származik, az identitása szempontjából hogyan definiálja magát?

Ez nagyon érdekes és komplikált kérdés. A népszámláláskor első nemzetiségnek a szlovákot, második nemzetiségnek pedig a magyart jelöltem meg. Örülök, hogy volt erre lehetőség, mert én két nemzetiségűnek érzem magam. Mostanában kevesebb időt töltök magyar környezetben, így a nyelvet is ritkábban használom, de figyelemmel követem a magyar politikát és a kultúrát.

A Progresszív Szlovákiának van magyar platformja. Ha jól tudom, öntől származik a platform megalapításának az ötlete.

Az egyik ötletgazda voltam, mert egy progresszív liberális párt számomra azt jelenti, hogy minden állampolgárt képviselni szeretnénk. Ebben az országban pedig több százezer magyar is él. Számomra fontos, hogy érezzék, ez a párt is foglalkozik a magyarokat érintő kérdésekkel. Számomra ez abszolút természetes, és a pártban erről vita sem volt.

Nem becsülték alá a platformban rejlő lehetőségeket? Ha előkelőbb helyen szerepeltek volna a magyar jelöltek, lehet, hogy a magyar szavazók nagyobb mértékben támogatták volna a PS-t?

A lista összeállítása bonyolult folyamat, és nem elsősorban a személyes ambíciók miatt, hanem azért, mert a listával több dolgot szeretnénk kommunikálni. Számunkra fontos volt, hogy a lista kiegyensúlyozott legyen a nemek és a régiók szempontjából. Nem lehet mindenki bent az első húszban. Olyan döntés született, mellyel minden kritériumot igyekeztünk szem előtt tartani, de úgy gondolom, én és Jaroslav Spišiak érzékenyek vagyunk a magyar témák iránt, és értjük is azokat. Képviselni fogjuk ezeket a kérdéseket, a magyar platform tagjaival napi kapcsolatban vagyunk, kommunikálni fogunk velük a magyar témákról.

Ki fogja a nemzetiségi kérdéseket vinni és képviselni a parlamentben?

Részben a magyar platform tagjai, én és Jaroslav Spišiak, de az emberi jogi kérdésekkel foglalkozó kollégáink, Zora Jaurová, Ondrej Prostredník és Zuzana Števulová is. Ők minden szinten foglalkoznak majd a kisebbségi kérdésekkel.

Figyelemmel követe az utóbbi években a szlovákiai kisebbségek, köztük a szlovákiai magyarok helyzetét?

Számomra ez egy kettős téma. Egyrészt érzékelem, hogy a kisebbségek jogaival, a nyelvhasználatukkal kapcsolatban felmerül a kisebbségi törvény problémája. A párt álláspontja szerint ez nem lehet kérdés egy modern országban, nyitottak vagyunk és tiszteletben tartjuk a kisebbségeket. De mivel én nem csak az ország nagyvárosaiban éltem, tudom, hogy ez a kérdés szorosan összefügg a régiófejlesztéssel is. Én nem szeretném eldönteni, hogy melyik a fontosabb, viszont a legkevésbé fejlett országrészekben élnek a nemzetiségek.

Elszomorítónak tartom, hogy ma az ember nem tud vonattal utazni a déli vonalon, az elmúlt 30 év politikai döntéseinek eredménye, hogy nem volt hajlandóság a vegyesen lakott területek fejlesztésre. Csak akkor volt némi előrelépés, ha a magyarok kormányra kerültek. Ez nem igazságos, és így nem lehet a régiófejlesztésről koncepcióban gondolkodni. A nemzetiségek jogai mellett nagyon fontosnak tartom, hogy olyan figyelmet szenteljünk a régióknak, amilyet megérdemelnek.

Ha előállna egy olyan helyzet, hogy veszélybe kerül a szlovákiai magyar iskolahálózat fenntartása, a parlament szintjén felvállalná a magyar iskolák ügyét?

A párt számára és az ország hatékony működése szempontjából az értéket a pénzünkért elv nagyon fontos, ugyanakkor a hatékonyság nem mehet bizonyos értékek vagy alapvető jogok kárára. A hatékonyságnak egyensúlyban kell lennie az alapvető jogokkal, az anyanyelven való tanulás jogával. Biztos vagyok benne, hogy a kollégáim is azon az állásponton lennének, hogy ezekkel a kérdésekkel nagyon érzékenyen kell foglalkozni. A kisebbségi oktatásra és nyelvhasználatra nem tekinthetünk a hatékonyságon keresztül, mert teret kap az asszimiláció.

A magyar iskolák kapcsán már egy ideje téma, hogy meg kellene emelni a nemzetiségi iskoláknak járó fejkvótát. Támogatni tudná ezt az ügyet?

Nem foglalkoztam oktatási kérdésekkel és nem látom át az iskolák finanszírozását sem, de a csapatunkban ott van Tina Gažovičová, Viera Kalmárová és Ingrid Kosová, valószínűleg a parlament oktatási bizottságnak is tagjai lesznek. Ők hárman intenzíven foglalkoznak az inkluzív oktatással, melyben az anyanyelvi oktatásnak kulcsszerepe van, főleg a hátrányos helyzetű gyerekeknél.

A gyerekek fejlődésére komoly hatással van az adott régió és a társadalmi-gazdasági hátterük. Ezen mindenképpen változtatni kell. Ha ehhez a normatívának kell megváltoznia, akkor hozzá kell nyúlni a normatívához. De ezekkel a kérdésekkel részletesen foglalkozik a programunk. Az iskolákban ki kell egyenlíteni a társadalmi-gazdasági háttérbeli különbségeket, minden gyereknek egyenlő esélyt kell kapnia.

Második alkalommal nem lesz képviselete a szlovákiai magyaroknak a parlamentben. Ön mellett Vlček Erik és Grendel Gábor is jelezte, kész képviselni a magyar ügyeket. A második legnagyobb parlamenti párt képviselőjeként el tudja képzelni, hogy hárman nemzetiségi kérdésekben együttműködjenek?

Erről egyelőre egyikükkel sem egyeztettem. Számos kisebbségi témában nem vagyok szakértő, de a Progresszív Szlovákiában fontos témaként tekintünk a kisebbségi kérdésekre, ezért is vagyunk nyitottak arra, hogy beszéljünk egy-egy probléma technikai részéről.

A múltban sok szlovák számára ismeretlen volt a szlovákiai magyarok világa, nem is foglalkoztak velük, mert a magyar politikusokra bízták a magyar ügyeket. Mi sokkal tágabban értelmezzük a képviselet fogalmát. A kollégáim értik, hogy gondot jelent, ha egy 85 éves magyarul beszélő idős asszony nem tud kommunikálni az orvossal, az államnak segíteni kell a polgárait, hogy az ellátás részeként magyarul is lehessen beszélni az egészségügyi dolgozókkal.

Mi érzékenyen kezeljük a nemzetiségi kérdéseket, és ez jó alapja lehet a kommunikációnak. Soha nem azonosultam azzal, hogy a magyarok a magyar, a szlovákok a szlovák pártokhoz tartoznak, és ha bármi történt egy magyarok lakta településen, akkor azt a magyar párt érte el. 2023-ban ezen már túl kellene lépni.