Elhunyt Sólyom László, a magyar államfő, akit Ficóék kitiltottak Szlovákiából

Sólyom László 1942. január 3-án született Pécsett. Jogi tanulmányait szülővárosában végezte, diplomáját 1964-ben szerezte meg. Bírósági fogalmazóként kezdett dolgozni, közben könyvtárosi képesítést is szerzett. 1966-tól a jénai egyetem jogi fakultásán, a polgári jogi tanszéken volt tanársegéd, és német polgári jogból is doktorált.

Sólyom László dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Állam- és Jogtudományi Intézetében, az Országgyűlési Könyvtárban volt tudományos kutató, 1983-tól az ELTE jogtudományi karának polgári jogi tanszékén egyetemi tanár, 1996-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, 2002-től az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem egyetemi tanára.

Ösztöndíjjal tanulmányutat tett a berkeley-i Kaliforniai Egyetemen, a Kölni, a Frankfurti Egyetemen és a hamburgi Max Planck Intézetben. 1999-2000-ben a Kölni Egyetem vendégprofesszora volt, ahol 1999-ben díszdoktorrá választották. Kutatási területe: a polgári jog története, összehasonlító polgári jog, alkotmányjog.

Kezdettől fogva részt vett a Duna-mozgalomban, a Duna Kör alapító tagja, az 1980-as évek elejétől a nem hivatalos környezetvédelmi mozgalmak jogi tanácsadója. 1987-ben a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja, 1989-ben elnökségi tagja volt, tevékenyen részt vett az Ellenzéki Kerekasztal munkájában is.

Jogtudósként és alkotmánybíróként fontos szerepet játszott

1989-ben az újonnan létrejött Alkotmánybíróság tagjává választották, ekkor minden politikai és társadalmi tisztségéről lemondott, az MDF-ből is kilépett. Az Alkotmánybíróságnak először elnökhelyettese, majd 1990 és 1998 között első elnöke volt.

A vezetésével működő testület több fontos kérdésben is jelentős határozatot hozott, ilyen volt például a halálbüntetés eltörléséről, az igazságtételi törvényről, a köztársasági elnök jogállásáról, a népszavazás alkotmányos tartalmáról, a terhességmegszakításra vonatkozó jogszabályokról vagy a kárpótlási törvényről szóló döntés. Sólyom László 1994-től a Nemzetközi Jogászbizottság, 1998-tól az Európa Tanács Velencei Bizottságának is tagja volt.

Jogtudósként 1975-ben az állam- és jogtudomány kandidátusa, 1981-ben a tudomány doktora fokozatot szerezte meg. 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2013-ban rendes tagjává választották. Akadémiai székfoglalóját Normahierarchia az alkotmányban címmel tartotta.

Számos elismerése mellett 1998-ban Humboldt-díjjal, 1999-ben A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével, 2003-ban Nagy Imre-érdemrenddel, 2005-ben A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje a lánccal, 2013-ban Magyar Szabadságért díjjal tüntették ki. Publikációi hazai és külföldi szaklapokban láttak napvilágot, könyvei közül több külföldön is megjelent.

Elnökké választása

Az Országgyűlés 2005. június 7-én az 1989-ben kikiáltott Magyar Köztársaság harmadik elnökévé választotta. Jelölését a Védegylet javasolta, majd a Fidesz és az MDF is támogatta, megválasztására a harmadik fordulóban került sor, amikor már a kétharmados helyett az egyszerű többség is elegendő volt. Hivatalába augusztus 5-én iktatták be a Sándor-palota Tükörtermében.

A 2010-es országgyűlési választások után az értelmiségiek egy köre nyílt levélben kérte a leendő parlamenti képviselőket, hogy Sólyom Lászlót válasszák meg újabb ciklusra köztársasági elnöknek. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke azonban Schmitt Pált, az Országgyűlés elnökét javasolta a Fidesznek köztársasági elnöknek.

„Ha megkérdeztek volna, azt hiszem, vállaltam volna, de nem kérdeztek meg. Abból pedig, hogy nem kérdeztek meg, sőt hogy már a kampányból gondosan kihagyták az elnök kérdését, tudhattam, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében nekem nem lesz helyem. Más kérdés, hogy illett volna ezt idejében megmondani” – mondta Sólyom 2011-ben az Origonak.

Kitiltása Szlovákiából

Sólyom Lászlóhoz kötődik az elmúlt harminc év egyik legsúlyosabb szlovák–magyar diplomáciai konfliktusa. A magyar államfő 2009. augusztus 21-én a komáromi Szent István-lovasszobor felavatására érkezett volna Komáromba az Erzsébet hídon keresztül gyalog, de a szlovák hatóságok nem engedték őt belépni Szlovákia területére.

Előzetesen Robert Fico miniszterelnök sajtótájékoztatón jelezte, figyelmeztetni fogják a határnál Sólyom Lászlót, hogy a látogatása nem kívánatos, de erővel nem fogják megakadályozni a belépését.

A szlovák kormány, amelyben Vladimír Mečiar és Ján Slota voltak Fico koalíciós partnerei, provokációnak tekintette Sólyom látogatását, amely az 1968-as invázió évfordulóján valósult volna meg. 1968-ban a magyar hadsereg seregei is beléptek Csehszlovákia területére.

Sólyom Lászlót a szlovák országos rendőrfőkapitány, Ján Packa várta a határnál. A magyar államfő végül a híd közepéig jött csak, és ott tartott beszédet.

Sólyom látogatását provokációnak nevezte Mikuláš Dzurinda és a KDH is, csak Bugár Béla és Csáky Pál álltak ki a magyar államfő mellett.

Magyarország az Európai Unió Bíróságán is megtámadta a szlovákok lépését. A keresetről három évvel később, 2012 októberében született ítélet, amely kimondta, Szlovákia nem sértett uniós jogot.

Sólyom később is váltott ki tiltakozást Szlovákiában, 2010-ben például Ficóék az ellen tiltakoztak, hogy a magyar államfő arról beszélt, a szlovákot idegen nyelvként kellene tanítani a magyar gyerekeknek Szlovákiában. Ma egyébként ezt – vagyis a szlovák idegen nyelvként való tanítását a magyar tannyelvű iskolákban – már törvény írja elő Szlovákiában.

Orbán Viktor elbúcsúzott tőle

„Elment Magyarország köztársasági elnöke, a nagyszerű jogászprofesszor. Isten nyugosztalja Sólyom Lászlót!” – így reagált Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke a volt köztársasági elnök halálhírére.