Napunk

A demokráciák nem csúsznak vissza. Fontos, hogy megértsük, mi mozgatja a spindiktátorokat

Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin. Fotó - TASR/AP
Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin. Fotó – TASR/AP

A lengyelországi és magyarországi szélsőjobboldali populistáknak elég sokáig sikerült becsapniuk az Európai Uniót ahhoz, hogy hatalmuk megszilárdítása érdekében átalakítsák a hazai intézményeket és személycseréket hajtsanak végre. Vélemény.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

A szerző a politológia professzora a Princeton Egyetemen

Úgy fest, hogy 2023 egy újabb vigasztalan év lesz a demokráciák számára. Afrikában több országpuccs is történt. Tunéziában, amelyet hosszú ideig az arab tavasz egyetlen demokratikus sikertörténeteként emlegettek, egy tekintélyelvű és xenofób rezsim szilárdult meg. Továbbá úgy tűnik, hogy Donald Trump lehet a republikánusok jelöltje az amerikai elnökválasztáson.

Nagyon is számít, hogyan írjuk le ezeket a fejleményeket. A szavaknak végül is következményei vannak. Sajnos, a globális demokratikus recesszió leírására használt néhány kifejezés káros hatást vált ki. Jó példa erre a „visszaesés” kifejezés, mely hozzájárult a demokráciapárti erők különös passzivitásához.

Spindiktátorok

A világ nem tér „vissza” a múltból ismert rendszerekhez, sőt olyan folyamatokhoz és körülményekhez sem, amelyeket már láttunk a múltban és könnyen megérthetünk. A közvélekedés szerint a demokráciák ugyan követnek el hibákat, de tanulnak ezekből a tévedésekből és alkalmazkodnak az új körülményekhez – ez a tulajdonságuk különbözteti meg őket más politikai rendszerektől. Mára a tekintélyelvű rendszerek is bizonyították, hogy képesek alkalmazkodni és tanulni saját, elődeik és kortársaik hibáiból.

A modern autokraták tulajdonképpen egy új kézikönyvet dolgoztak ki, mely segít a hatalom megszilárdításában, gyakorlásában és fenntartásában, és jelentős mértékben támaszkodik a demokrácia bizonyos díszleteinek a megtartására. Amint azt Szergej Gurijev és Daniel Treisman társadalomtudósok kimutatták, az ún. „spindiktátorok” nagyon is különböznek a huszadik századi erőszakos vagy népirtó, félelemre építő diktátoroktól. Hatalmuk megerősítése érdekében kerülik a nyílt elnyomás alkalmazását. Kerülik a nyílt törvénysértést, sőt, a törvényeket a saját céljaik elérésére használják – a tudósok ezt „autokratikus legalizmusnak” nevezik.

Ezek az autokraták a közvélemény manipulálására törekednek, miközben fokozatosan gyengítik a demokratikus normákat és intézményeket, amelyekből a legitimitásukat eredeztetik. Ahelyett, hogy a régimódi, otromba elnyomást alkalmaznának, modern megfigyelési technológiákat, például kémprogramokat használnak a lehetséges ellenfelek azonosítására. És ahelyett, hogy a biztonsági szolgálat éjszaka kopogtatna a másként gondolkodók ajtaján, inkább az adóhatóságot küldik ki egy civil szervezethez vagy egy médiához.

A spindiktátorok új „tényeket” is gyártanak. A lengyelországi és magyarországi szélsőjobboldali populistáknak például

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Demokrácia

Orbán Viktor

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak