Beneš hivatalnokai tisztán szlovák Komáromról álmodoztak, és nem is álltak messze tőle. Csak aztán közbeszólt a hidegháború
Angyal Béla történész a napokban a komáromi Duna Menti Múzeumban adott elő arról, hogyan törték derékba a Beneš-dekrétumok a nagyszüleink, dédszüleink életét 1945 és 1949 között.
- Komárom és környéke a Napunk fókuszában. A szlovákiai magyarok történeteiről és problémáiról írunk, egyenesen a régiókból. Ezeket a dél-szlovákiai sztorikat csak nálunk találod meg.
Angyal Béla néprajzkutató, hely- és politikatörténeti szakíró a Duna Menti Múzeum Baráti Köre szervezésében tartott előadást a kitelepítések, lakosságcsere és reszlovakizáció Komáromi járásra gyakorolt hatásairól.
A történész felhívta a figyelmet, hogy a téma ma már szerencsére szabadon kutatható, hiszen a cseh levéltárakban 70 év után a titkosított dokumentumokat is elérhetővé tették. Így például hozzáférhetővé vált Edvard Beneš csehszlovák elnök több száz dobozból álló irathagyatéka is.
Az előadás első felében a kutató a jogfosztás és kitelepítések előzményeit, a történelmi kontextust mutatta be, kiemelve, hogy a kassai kormányprogramot és a kisebbségellenes intézkedéseket Beneš és munkatársai már jóval a háború befejezése előtt, a londoni emigráció alatt előkészítették.
A hírhedt kormányprogramot Angyal Béla szerint találóbb lenne moszkvai kormányprogramnak nevezni, hiszen a megszületésénél Sztálin és a cseh kommunista vezér, Klement Gottwald bábáskodott. „Gyakorlatilag ez a kormányprogram ágyazott meg a kommunista puccsnak is Csehszlovákiában, hiszen a kommunisták már 1948 előtt kormánytényezővé váltak, és elfoglalták a legfontosabb tárcákat” – mutatott rá a történész.
Komárom úgy tett, mintha továbbra is Magyarország része lenne
Az 1938-ban Magyarországhoz visszacsatolt területek sorsát az 1945. január 20-án Moszkvában aláírt fegyverszüneti egyezmény pecsételte meg. A magyar fél kötelezte magát, hogy a Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia általa megszállt területeiről visszavonja az összes magyar csapatot és hivatalnokot Magyarország 1937. december 31-én fennállott határai mögé, és elfogadja a bécsi döntések érvénytelenségét.
Emellett pedig a fegyverszüneti egyezmény értelmében Magyarországot a békekötésig (vagyis 1947-ig) a Szövetséges Ellenőrző Bizottság ellenőrizte, tehát nem élvezett teljes szuverenitást.
Mindezek ellenére egy 1945 júniusában kelt titkos államtitkári jelentés szerint Komárom magyarajkú lakossága a csehszlovák katonai egységek érkezése után is úgy viselkedett, mintha a város továbbra is a független Magyarország része lenne. A nyakas komáromiak kiaggatták a magyar zászlót, csehszlovákellenes, magyar nyelvű röplapokat terjesztettek, tüntettek a magyar nyelvű tanítás újraindításáért. A szovjet városparancsnok erre válaszul a népbíróságok felállítását sürgette, mondván, „amíg nem lesz bíráskodás, nem fogják tisztelni a tekintélyt”.
Egy másik dokumentum, a magyar külügyminisztérium 1945 októberében kelt jegyzéke, melyet a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak címeztek, bizonyítja, hogy a magyar kormány is tiltakozott az ellen, hogy a csehszlovák hatóságok Komáromban és más városokban nem engedélyezik a magyar iskolák működését, valamint hogy a helyi magyar iparosoktól és kereskedőktől megvonják a működési engedélyüket. A jegyzék külön elítéli Klapka György szobrának ledöntését, akit a csehszlovák kormánybiztos irredentának minősített, holott „a magyar történelem németellenes irányzatának egyik legerősebb képviselője volt”. Mint az előadásból kiderült, ezeknek a jegyzékeknek sajnos semmilyen hatásuk nem volt.
„Az apám lefogyva, tetvesen jött haza”
Annak ellenére , hogy a potsdami konferencián a britek és az amerikaiak nem hagyták jóvá a csehszlovák kormánynak a magyar nemzetiségű lakosság kitelepítésére vonatkozó javaslatát, már 1945 őszén megkezdődött a magyar férfiak Csehországba hurcolása, internálótáborokba gyűjtése.
„Az egész Csallóköz olyannak látszott, mintha ott általános mozgósítás lenne. Falumból 45 férfit vittek el erőszakkal. Az összeírást bosszútól vezetett csendőrök vagy kommunisták végezték. A magyar kommunisták teljesen megegyeztek a szlovák kommunistákkal és mint árulók botrányosan eladják a szlovákoknak azokat a jó magyarokat, akik nem tartoznak a kommunista párthoz” – olvasható Dombi Ferenc örsújfalusi plébános-helyettes 1945. november 17-én kelt levelében.
Október végén, november elején csak Komáromból több mint 1500 férfit deportáltak észak-csehországi városokba. „Voltak köztük, akik nagyon megszenvedték ezt az időszakot, az én apám is lefogyva, tetvesen jött haza” – mesélte az előadó, hozzátéve, sokaknak sikerült hazaszökni, viszont továbbra is rejtőzködniük kellett a hatóságok elől.
Végül a deportálások hatására állt rá a magyar fél arra, hogy
