Ha Berényi József a saját játszóterévé teszi a Szövetséget, valóban vége az etnikai politizálásnak

Furcsa hangulat uralkodhatott a Szövetség Čajak utcai székházában hétfőn. Furcsa maga a helyzet is, amelyben a párt elnökségének le kellett ülnie az asztalhoz: egy olyan vereséget kellett feldolgozniuk, és megmagyarázniuk maguknak, amelyet kifelé sikerként kell kommunikálniuk.

Egyesek úgy ültek le az asztalhoz, hogy a párt létezése múlik azon, hogy sikerül-e a sikerkommunikáció és a felelősség áthárítása a körülményekre, vagy más, „ellenséges tényezőkre”. Mások szerint viszont be kell ismerni a vereséget, és vállalni a felelősséget, hogy aztán új lappal lehessen indulni.

A vita azonban nem volt különösebben heves, és az elnökségi ülésnek sem volt különösebben rossz hangulata – három és fél órán át zajlott a tárgyalás. Végül az elnökség azokra hallgatott,  akik a sikerkommunikációt és a felelősség áthárítását preferálták. S a párt választásokról szóló sajtónyilatkozatába bekerült a következő magyarázat:

„A Szövetség párt a hétvége folyamán a több mint 130 ezer választónak köszönhetően történelmi eredményt ért el, ám a sikerhez ez sajnos kevés volt. Ez annak tudható be, hogy a magyarlakta járásokban alacsonyabb volt a részvételi arány, mint az országos átlag. A közvélemény-kutató intézetek és a média nagy része félretájékoztatták a választópolgárokat az előrejelzésekben.”

A sajtóközleményt utólag módosították, eredetileg a teljes médiára kenték a bukást. Később azonban felmentették a baráti médiát a felelősség alól.

Az elnökségi ülésen egyébként senki sem mondott le a posztjáról. Úgy tudjuk, személyi kérdések tulajdonképpen szóba sem kerültek – annyi történt csupán, hogy november végére, de inkább december elejére összehívják a Szövetség közgyűlését. Az, hogy a politikai kultúra azt diktálná, hogy egy sikertelen választás után lemondjon az elnökség, nem merült fel komolyan – ezt azzal magyarázták, hogy ha lemondanának, a közgyűlésig úgyis ügyvivő elnökségként maradnának a posztjukon.  Emellett pedig egy lemondó elnökség nem mutatna jól a sikerkommunikációban.

De nem mutatna jól az adatok részletes elemzése és az ezzel kapcsolatos tanulságok levonása sem. Mert bár igaz, hogy a 2020-as, megboldogult Magyar Közösségi Összefogáshoz képest a Szövetség országosan több szavazatot szerzett, de az is látszik, hogy még soha nem szavaztak ilyen kevesen magyar pártra, mint most. Ez pedig valóban történelmi eredmény, csak kicsit másképp, mint az, hogy hány preferenciaszavazatot gyűjtött be Forró Krisztián, a párt országos elnöke.

A preferenciaszavazatok egyébként forrásaink szerint egyes politikusokat nagy elégedettséggel töltöttek el – olyan érzésük volt, hogy a valós súlyuknál jóval erőteljesebben jelentek meg a vitában az elnökségi ülésen. De ez a korábbi választások tanulságai szerint egyáltalán nem szokatlan dolog a szlovákiai magyar pártok politikai kultúrájában.

Komoly és valódi önreflexió azonban nem volt az elnökségi ülésen,  nem azt kutatták, hol rontották el a kampányt, hanem azt, hogy lehet erre építeni. „Ez az eredmény ugyanis túl kevés ahhoz, hogy a parlamentbe jussunk, de elég jó ahhoz, hogy belekényelmesedjünk. S néhányan mintha fordítva ülnének a lovon” – mondja egyik forrásunk. A Napunk több szövetséges politikussal folytatott háttérbeszélgetéseket az elmúlt napokban, ők vázolták fel a pillanatképet a párt állapotáról a választások után.

Magyar–magyar futóhomok

A valóság tehát mást mutat: Tóth Barnabás Felicián politikai elemző szerint a távolmaradás oka a régóta létező bizalmi válság, és ez most is megmutatkozott. A tíz legalacsonyabb részvételi arányú járásból kilenc dél-szlovákiai, magyarlakta járás. „Nagyon sok magyar választó valószínűleg a lábával szavazott, és nem ment el választani, mert nem látott igazi alternatívát” – mondja az elemző.

Emlékeztet a Fórum Intézet 2019-es kutatására: abban a felmérésben a nem szavazók 89 százaléka azt mondta, azért nem választ, mert a politikusok nem tartják be az ígéreteiket, 84 százalékuk szerint nincs összetartás a pártok között, 78 százalékuk szerint pedig a politikusok nem a választók érdekeit képviselik. „A választók fejében ez szerintem megmaradt, és ezek az okok az elmúlt három évben tovább erősödtek” – mondja.

A Szövetség minden korábbinál magasabb szavazatszámára szerinte az a magyarázat, hogy a választók egyedül a Szövetséget látták bejutásra esélyesnek, és így a korábbi Híd-szavazók egy része is a Szövetségre adta a szavazatát. „De ha megnézzük, hogy a magyar pártokra szavazó választói réteg mekkora volt a korábbiakban, és ehhez viszonyítva mennyi szavazatot kapott a Szövetség, akkor ez egyáltalán nem jó eredmény” – fűzi hozzá.

A parlamenti bejutás tulajdonképpen a minimuma lenne a szlovákiai magyar politikának, hiszen a valós potenciálja akár 10 százalék körül is mozoghat – hiszen ott vannak azok a választók is, akik nem vallják magyarnak magukat, de magyar kötődésük van – saccolja az elemző.

A bizalmi válságot az mélyítette el, hogy a szlovákiai magyar politika beleragadt a belső vitáiba – a Szövetség létrejötte előtt és után, valamint a májusi szakadás után is. „A szlovákiai magyar közbeszéd a magyar–magyar verseny köré szerveződött, hiába alakult meg a Szövetség, ebből nem tudtak kilépni sem a politikusok, sem a sajtó. Miután megalakult a Szövetség, a platformok vitatkoztak egymással. Ezt a felelősséget nem lehet a média nyakába varrni” – mondja az elemző.

Ugyanakkor a médiánál sem érezte azt, hogy kiemelték volna a Szövetséget a magyar–magyar versenyből, és beemelték volna a szlovák pártokkal való versenybe – még akkor sem, ha a Szövetség valószínűleg nem találta volna meg a helyét ebben a versenyben. „Lehet, hogy a szlovákiai magyar politikusoknak is kényelmesebbek voltak a már megszokott, magyar viták” – véli Tóth Barnabás Felicián.

A Gyimesi-hatás

„Gyimesinek megengedte a pártvezetés, hogy eljátssza a megváltó szerepét” – mondja egyik MKP-platformos forrásunk,